Amit az LCD-monitorokról tudni kell

Utánajártunk, milyen paramétereket érdemes figyelni egy lapos képernyős monitor vásárlásakor. Kipróbáltunk néhány olcsóbb és drágább LCD-monitort is, hogy meggyőződjünk előnyeikről és hátrányaikról.

Formájukat és felbontásukat tekintve itthon is tekintélyes a választék lapos képernyőkből, amelyek kevesebb helyet foglalnak, könnyebbek a katódsugárcsöves típusoknál, s képük is jóval élesebb. A legolcsóbbak a 15 collos képátlójú modellek, ezekhez már 40 ezer forint körüli áron hozzá lehet jutni. Ilyen kisfelbontású monitorokat azonban már nem érdemes venni, hiszen nagyjából tízezer forinttal drágábban már 17 collos képernyőt is lehet kapni a hazai boltokban. Ez utóbbiak általában hagyományos, 4:3-as képarányúak. A nagyobb, 19 collos képátlójú - nagyjából 80 ezer forinos - modellek közt már több a DVD-zéshez ideális széles vásznú típus, a nagyobb méret ellenére viszont felbontásuk azonos a 17 collos típusokéval. Szebb képet biztosító, nagyobb felbontással csak a 20-24 collos modellek esetében találkoztunk, melyek ára azonban már nagyjából 120 ezer forintnál kezdődik.

Hagyományos és szélesvásznú típus

Laptopokban a tükör hódít

Természetesen az LCD-k fejlődése a laptopokat is érinti: lehet kapni már nagyfelbontású (pl. 1680x1050 pixeles) képernyővel szerelt laptopot is. Napjainkban sok noteszgépet fényes felületű - ún. GlareType - képernyővel szerelnek fel: ezek valamelyest szebben jelenítik meg a képeket és a filmeket, viszont kültéren vagy az ablak mellett ülve nagyon tükröződnek. Elsősorban otthon használt laptop esetén ez nem jelent gondot, de aki sokat utazik, jobban jár egy hagyományos, matt felületű típussal.

Milyen paramétereket kell figyelni?

A legalapvetőbb tényező természetesen a képernyő mérete: internetezéshez, szövegszerkesztéshez és hasonló átlagos PC-s felhasználáshoz bőven elegendő egy 17 collos típus, filmnézéshez, grafikai vagy hasonló munkához viszont 19 collos vagy nagyobb megjelenítő ajánlott. Az árlistákon olyan megnevezések is szoktak szerepelni az LCD-k termékleírásaiban, mint például a válaszidő, fényerő vagy a felbontás. Mit is jelentenek ezek?

GlareType: szebb színek és tükröződés

Felbontás

Óvatosan a régi PC-vel

Cikkünk apropóját egy olyan kollégánk problémája adta, aki egy jópár éves PC-jével használt hagyományos monitorát cserélte egy laposképernyőre. A 733 megahertzes Pentium III processzorral szerelt számítógép internetezésre ma is tökéletesen alkalmas, s a hatvanezer forint körüli összegért megvásárolt új laposképernyő jó választásnak tűnt: képátlója 19 coll, ráadásul széles vásznú kivitelű, ami játékokhoz és filmnézéshez ideális.

A monitor csatlakoztatása után azonban meglepetés érte: az XP-ben az istennek sem lehetett kiválasztani az új monitor által használt 1440x900 pixeles felbontást. Az alaplapra integrált régi grafikus chip sehogy sem tudott együttműködni a nem szokványos, széles vásznú felbontással. A problémát végül csak egy új videokártya megvételével sikerült orvosolni - szerencsére ebből elég volt megvenni a legolcsóbb alapmodellt.

A felbontás a képernyőn megjelenített képpontok számát jelenti, minél több képpont fér el a monitoron, azaz minél nagyobb a felbontás, annál részletgazdagabb képet láthatunk. A lapos képernyők egyik fontos ismérve, hogy kizárólag egyetlen felbontásra optimalizálják őket, képük csak az ajánlott felbontásban használva éles, kisebbre váltva elmosódottá válik. A felbontás 15 collos monitor esetén általában 1024x768 pixel, 17 collos modelleknél pedig 1280x1024 képpont (szélesvásznú modellek esetében 1440x900 pixel).

Sajátosság, hogy az olcsóbb 19 collos LCD-k nagyobb méretük ellenére azonos mennyiségű képpontot tartalmaznak 17-es társaiknál, így képük közelről nézve kissé rosszabb lehet azoknál. 20 collos vagy nagyobb átlójú képernyőből mindenképpen érdemes 1680x1050 vagy nagyobb felbontású modellt választani.

Válaszidő

Ez a kifejezés elvileg azt az időtartamot jelzi, amelyre a képernyő egy képpontjának szüksége van ahhoz, hogy teljesen fehér színről feketére, majd újra fehérre váltson. Sajnos egyes gyártók a specifikációkkal is trükköznek, s válaszidőként a szürke-fekete-szürke színek közti váltás idejét tüntetik fel - ez értelemszerűen jobb értéket mutat, mint a fehér-fekete közti váltás.

A paraméter egyébként nem csak egy elméleti dolog, a lassú (20-30 ms) válaszidejű monitorok esetén ugyanis filmlejátszáskor előfordulhat, hogy a világos háttér előtt mozgó sötét alakzat csíkot húz. A 8 ms-es válaszidejű típusoknál ilyen problémát már nem tapasztaltunk, ennél gyorsabb modellre csak tényleg profi felhasználás esetén érdemes áldozni.

Látószög

Míg a hagyományos megjelenítőknél nem jelent gondot, ha nem pontosan szemből nézik őket, az LCD képernyők esetében nem ugyanez a helyzet. A lapos monitoroknál általában két értéket szokták feltüntetni, a függőleges és a vízszintes látószöget: ezek azt jelzik, hány fokos szögből lehet még kivenni a monitor képét. Az olcsóbb típusok esetén, ha nem az asztalnál ülve, szemből, hanem oldalról nézik a monitort, annak képe elhomályosul, ami például akkor lehet zavaró, ha a heverőről szeretnénk filmet nézni. A 160 fokos horizontális látószög már elég jónak mondható, a drágább - 170 fok feletti értékkel bíró - típusok pedig már tökéletes rálátást biztosítanak.

Eltérő felbontás, eltérő betűméret

Kontrasztarány

800:1, 700:1, 500:1 - az ehhez hasonló számpárokkal a monitor kontrasztarányát jelöli: ez tulajdonképpen a megjeleníthető legvilágosabb és legsötétebb képpontok közti arány. Minél nagyobb az értéke, annál jobban különülnek el egymástól a megjelenített képrészletek - tehát nagyon fontos paraméter. Kaphatók már 1400:1-hez kontrasztarányt kínáló monitor is, mi mondjuk egy 800:1-essel is meg voltunk elégedve, de 500:1-esnél rosszabbat semmiképp sem vennénk.

Fényerő

A kontraszt mellett a lapos képernyők másik fontos jellemzője, amely a képernyő által kibocsátandó fény mennyiségét fejezi ki, s általában cd/m² (candela per négyzetméter) mértékegységben adják meg. Egy 300 cd/m²-es monitorral már tökéletesen elégedettek voltunk, 250 cd/m²-es fényerejűnél gyengébbet azonban nem érdemes vásárolni.

Csatlakozók

Balra a DVI-, jobbra a VGA-port

Az LCD monitorokat kétféle csatlakozóval szerelik fel: az olcsóbb típusokat csak hagyományos VGA-illesztővel, a drágábbakat DVI-porttal is. A meglévő hagyományos monitor bizonyosan VGA-csatlakozóval kapcsolódik a PC-hez, a DVI-t pedig kifejezetten a lapos képernyőkhöz fejlesztették ki. Míg az előbb analóg, az utóbbi digitális megoldás, így jobb képminőséget tud biztosítani. A valóságban számottevő különbséget nem láttunk a két megoldás eredménye közt, az azonban biztos: láttunk már olyat, hogy egy ócska VGA-kábel szellemképet produkált - a DVI esetében ez kizárt, ráadásul az ilyen csatlakozót használva a képernyő automatikusan beállítja magát. Az utóbbi években vásárolt asztali számítógépeket általában már ellátták DVI-csatlakozóval, míg a noteszgépek esetében egyelőre a VGA-illesztő domináns, de már kaphatók DVI-os típusok is.

A következő oldalon a három lapos monitorral szerzett tapasztalatainkról olvashat, illetve tippeket találhat ahhoz, miként használhatja nagy felbontásban is kényelmesen a Windowst.