Tök jó - kapta meg a dicséretet az LG médialejátszója azoktól a spontán szemtanúktól, akik kiszúrták nálunk a készüléket tesztelés közben. Persze csak azok után, hogy tisztáztuk: amit látnak, az nem egy billentyűzet nélküli mobiltelefon, hanem egy médialejátszó, amin zenét lehet hallgatni, filmet lehet nézni, és rádió is van benne -, hogy csak legalapvetőbb funkcióit foglaljuk össze.
A készülék speciális hibrid: mp3-lejátszónak túl nagy, videolejátszónak túl kicsi, és mindazt, amit tud, ma már bele lehet zsúfolni egy mobiltelefonba is. A modell mellett szól azonban, hogy egy különálló lejátszó mégis csak kényelmesebben használható, ráadásul az FM30-as annyira kicsi és könnyű, hogy egy mobil mellett az ember már szinte észre sem veszi, ha ott lapul valamelyik zsebében.
Szépnek szép
Az LG mérnökei ráadásul igen szép készüléket alkottak: a fényes, fekete borítású kis lejátszó az általunk előzőleg teszelt S1 notebookhoz hasonlóan elnyerte a Red Dot formatervezési díjat. Az értékelés valószínűleg nem csak a külsőnek, hanem a praktikumnak is szól, mivel a lejátszó igen könnyen kezelhető fél kézzel is a tetején és oldalán elhelyezett gombokkal, kapcsolókkal. A burkolat hátránya viszont, hogy sérülékeny, és az ujjlenyomatokat is gyűjti, nem árt tehát tisztán tartani és vigyázni rá. Külön pluszpontot érdemel, hogy a készülék kábeleinek csatlakozófejei és a töltő is igen szép kialakítású.
A lejátszón elhelyezett mobilkijelző ugyan nagyon kis felbontású (128x160 pixel), de videolejátszáshoz ez még éppen elég. Hosszabb filmeket valószínűleg senki nem visz magával egy ilyen apró készüléken, egy-egy sorozatepizód megtekintéséhez viszont még megfelel. A filmen megjelenő feliratok már az olvashatatlanság határán vannak ilyen méretben, ám a kijelző képminősége és fényereje tökéletesen megfelel ennek a feladatnak.
Majdnem tökéletes tudás
A készülék alapfunkciója a zenelejátszás, amihez az FM30-as szintén remek hangminőséget produkál. A kijelző ilyenkor kényelmes extra lehetne a feltöltött zeneszámok böngészéséhez, de teljes listát nem lehet megjeleníteni a készülékkel, csak egyenként lehet léptetni a fájlokat, ami érthetetlen hiányosság. A rádióhallgatáshoz viszont egy jól látható, nagyméretű állomáskeresőt kapunk. A hangszínszabályzó hiánya viszont már fájó pont - bár alapbeállításban is szépen szól, a vájtfülű felhasználók minden bizonnyal a finomhangolás lehetőségét is hiányolják majd. Itt kell megemlítenünk, hogy diktafon is van benne, ami manapság már szinte elengedhetetlen funkció egy ilyen készüléknél.
Mozi gyufásdoboz-méretben
A lejátszóra fel lehet tölteni fényképeket és szövegeket is. A fotókat nem árt előre retusálni és a kis mérethez optimalizálni, különben nem mutatnak valami szépen lekicsinyítve, a szövegeknél pedig arra kell ügyelni, hogy csak nemzetközi vagy nyugat-európai karakter-kódolással legyenek lementve (például Unicode), ellenkező esetben kirksz-krakszokat kapunk magyar ékezetes betűk helyett. A készülék videolejátszó mellett remek e-könyv olvasó is lehetne, viszont erre nem igazán felel meg: csak TXT-fájlokat lehet rá feltölteni, és a szöveges képernyő felbontása is indokolatlanul kicsi, mindössze 8 sort jelenít meg egyszerre, és azt is csak sötét háttéren.
A készülék összességében könnyen kezelhető, és ami hiányosság a funkciók terén, az minden bizonnyal csak egyszerűbbé teszi használatát. A készülékhez mellékelt kliensprogramokkal viszont már nem ilyen könnyű a helyzet, ami nagy baj, hiszen az FM30-as minden képességének kihasználásához elengedhetetlenek. A zenéket, kép- és szövegfájlokat még ugyan fel lehet vinni akár a Windows Media Playerrel is, de a videofájlokat már konvertálni kell, amit csak az LG Media Center segédprogramjával lehet megtenni.
Nehézkes PC-s kliens
A tesztelés során nekünk külön nehézséget okozott, hogy a szoftverhez nem jár részletes dokumentáció, így csak az (online) súgóra hagyatkozhattunk. A segédprogram kezelőfelülete ugyan egyszerűnek tűnik, de működése már nehézkes. A fájlokat ugyan drag-and-drop módszerrel lehet a készülékre tölteni, de a szoftver nem figyelmeztet rá konkrétan, hogy azokat át kell konvertálni: ilyenkor csak egy általános hibaüzenetet kapunk, és csak a súgó segítségével tudtunk rájönni, hogy mi a teendő. A konvertálást egy külön modul segítségével kell elvégezni, és az így megfelelő formátumba hozott fájlokkal kell megismételni a szinkronizálást.
A gondok a PC-n kezdődnek (LG Media Center)
Ez a művelet lehetne sokkal egyszerűbb is, hiszen a lejátszó minden fontosabb windowsos videoformátumot (AVI, WMV, MPEG) ismer, és sajátja mellett a gépre telepített kodekekkel dolgozik - vagyis, amit a felhasználó le tud játszani a számítógépén, azt elvileg át is tudja tenni a készülékre. A tesztelés során ez sajnos nem működött így: előfordult, hogy konvertálás közben egyszerűen elszállt a szoftver.
Így bizonyos fájlok feltöltéséről le kellett mondanunk, és hibaüzenet híján azóta sem tudjuk biztosan, miért. Másik, ehhez képest már csekély zavaró tényező, hogy néha zökkenőmentes szinkronizálás után is felpattannak a készülék kijelzőjén hibaüzenetek, amelyek arra utalnak, hogy a feltöltött fájl "nem támogatott", bár látszólag ok nélkül, mivel a lejátszás ilyenkor is elindul.
Mindezeknek köszönhetően felemás benyomás alakult ki bennünk az LG legkisebb videolejátszós készülékéről. A kütyü szép és könnyen kezelhető, és az első benyomás tartós volt: hiányosságai ellenére is szerettük használni. Esetlen segédprogramjai viszont megkeseríthetik a felhasználók dolgát, és kifoghatnak még a tapasztaltabbakon is. A készülék dizájnerei jó munkát végeztek, tudásával sincs baj, a hibásan működő programjai azonban jelentősen lerontják az összképet: egy alapos hibajavítás mindenképpen rájuk fér.