Google, iWiW, MSN: internet a hétköznapi életben

Kikeresem a Google-lal, bejelölöm az iWiW-en, üzenek neki MSN-en, megnézem a YouTube-on, felhívom Skype-on: egész sor internetes alkalmazás lopta be magát a mindennapi életünkbe.

Nem tudod? Nézd meg a Wikipédián! - A szabad lexikon

Mi ez? A Wikipédia egy bárki által szabadon szerkeszthető internetes lexikon, amely a weben keresztül teljesen ingyen érhető el. A tudástár angol nyelven több mint kétmillió, magyar nyelven pedig több mint 75 ezer szócikket tartalmaz. Bár a rajta szereplő anyagokat tényleg minden oda tévedő internetező átírhatja, az, hogy a lexikon mégis hasznos információforrásként használható, az állandó, önszerveződéssel létrejött szerkesztőbizottságának munkáját dícséri.

Neve a hawaii "WikiWiki", vagyis fürge, és az enciklopédia szavak összetételéből származik, ami szerkeszthetőségének gyorsaságára utal. A hasonló elven létrehozott tematikus tudástárakat Wikinek nevezik.

Miért futott be? A Wikipédia egyik legnagyobb előnye, hogy a weben található, tehát könnyen, gyorsan "fel lehet lapozni", vagyis keresőjével villámgyosran meg lehet találni a kívánt címszót. Ráadásul ezekből sokkal többet kínál, mint nyomtatott lexikonok, vagy enciklopédiák: angol nyelvű szóccikkeiből négyszer annyi van, mint amennyit az Encyclopedia Britannica tartalmaz. Szintén nagy előny, hogy fizetni sem kell a használatáért, sőt, a létrehozása sem került sokba, hiszen önkéntesek írják az anyagait.

Szabad lexikon 253 nyelven

A legnagyobb előnye viszont a frissesség: bár folyamatos viták vannak arról, hogy a tudományos igényességet megkívánó szócikkei felveszik-e a versenyt a papírra nyomtatott művekével, az aktuális témákról szóló friss írások terén a hagyományos tudástárak egyszerűen nem tudnak vele lépést tartani. A Wikipédiában olyan témákról is naprakész írásokat találhatunk, mint például az Elnök Emberei című tévésorozat, a StarCraft számítógépes játék, vagy éppen a robotika három törvénye Asimovtól.

Érdekességek:

• A Wikipédia alapítója, Jimmy Wales tavaly arról adott hírt, hogy a lexikon működési és szerkesztési elvén alapuló webkeresőt hoz majd létre. Ehhez hasonlóan működik a Mahalo.com nevű közösségi keresőszájt, ahol a legkeresettebb témákhoz tartozó anyagokat szerkesztők állítják össze.
• A 2001-ben elindított vállalkozás teljes egészében adományokból és önkéntesei munkájából tartja fenn magát. Jelenleg 8,29 millió szócikket tartalmaz 253 különböző nyelven.

Letöltöm a netről - fájlcserélők, warez, zeneáruházak

A Napsterrel kezdődött a p2p

Mi ez? A netről sokféleképpen lehet letölteni dolgokat, de amikor ezt mondjuk vagy halljuk, leginkább szoftverre, játékszoftverre, zenére, filmre gondolunk. Maga a letöltés, letöltögetés széles sávú, vagyis gyors internetkapcsolatot feltételez, és a "zsákmány" jöhet ingyenes letöltőközpontból (mint például az [origo] Szoftverbázis), zeneáruházból (ilyen is van az [origo]-n, a világon pedig az iTunes a legnagyobb), vagy warezoldalról, esetleg fájlcserélőről.

A "klasszikus" warez (vagyis a mindenféle "lopott" digitális javak) fizetős weboldalon lakik, ahová egy bizalmas linken keresztül, vagy jelszóval, felhasználónévvel jut el az ember, a letöltésekért pedig legtöbbször fizetni kell - jellemzően sms-ben. Másik lehetséges megoldás az FTP-szerver, ahová szintén jelszóval jut be a szerencsés netező, hogy azután a letöltéseket akár maga is pénzért adja tovább másolt CD-n, DVD-n. Az ilyen, kereskedelmi tevékenységet is magában foglaló kalózkodásért azonban már börtön jár, és a rendőrség is rendszeresen nyomára akad a szervereknek.

A "biztonságos" otthoni - értsd: magáncélú - kalózkodásra manapság fájlcserélőt használnak a legtöbben. A szisztéma lényege, hogy a felhasználó a saját gépén tárolt állományokat teszi elérhetővé a többiek számára, és bár sokszor iktatnak a rendszerbe tartalmat szolgáltató szervereket is, a mai fájlcserélőknek nincs olyan központi gépük, amit lefoglalhatna a rendőrség. (Vagyis van, de az csak a forgalmat irányítja, és könnyedén tükrözhető, pótolható.)

Bittorrent.com: Filmek, műsorok, zenék ingyen, tiszta forrásból

A témában járatos felhasználók minden bizonnyal kapásból sorolják a "legendás" neveket: a Napster volt az első, zenék letöltésére használható rendszer, amely egy letölthető klienssel működött, és egy amerikai egyetemista, Shawn Fanning keze munkája. A rendszer 1999-ben indult el, és 2001-ben záratta be az amerikai lemezkiadók szövetsége. Majd jött a Kazaa, az eDoneky, a Limewire, a Morpheus és a többiek, mind-mind évekre elhúzódó pereskedést és a hatóságokkal való kergetőzést vonva maguk után. Ezek közül a Kazaa még azért érdemel említést, mert alkotói, Niklas Zennström és Janus Friss hozták létre a Skype internetes telefont és a Joost internetes tévét is, amelyekhez a fájlcserélőkhöz kifejlesztett technológiát ültették át a "legális" gyakorlatba.

A fenti rendszerek közös vonása, hogy az összes olyan állományt böngészni lehet bennük, amit a felhasználók elérhetővé tettek a rendszerben. A DC++ nevű rendszer viszont közvetlenül kapcsolja össze egymással a felhasználókat, akik Hub-nak nevezett csomópontokban gyűlnek össze, és az ilyenekbe való bekerülésnek is vannak feltételei. Az üzemeltetők rendszerint megszabják a minimális megosztás méretét, az ehhez rendelkezésre bocsátott adatátviteli kapacitást, de korlátozhatják a felhasználók belépését országok szerint is.

Napjainkban szintén széles körben elterjedt a Bittorrent is: ez a technológia úgy kapcsolja össze a felhasználókat, hogy az aktív letöltők is egyből elérhető forrássá lépnek elő, ezért minél többen töltenek le valamit, annál gyorsabb a folyamat. A Bittorrentet egy Bram Cohen nevű amerikai programozó hozta létre, és ő fejleszti a hivatalos kliensprogramot is, valamint a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat. A Bittorrent.com-on sok ingyenes és fizetős, legális tartalom elérhető, és a technológiát szívesen használják Linux-disztribúciók, játékdemók, vagy más, nagy méretű állományok terjesztsésére is, mivel ezekhez igen hatékony. Persze éppen ezért a kalózkodáshoz is kiválóan alkalmas, és a hivatalos kliensen kívül egy sor más szoftverrel is használható: ilyenek például a BitComet vagy az Azureus.

iTunes: zenebolt a zenelejátszóban

Miért futott be? A világméretű letöltögetést az egyre gyorsabb végfelhasználói (otthoni, iskolai) internetkapcsolat teszi lehetővé, és persze az, hogy minden digitalizálható. A papírra nyomtatott, kézzel fogható lemezborító vagy DVD-tok mellett az ember szívesen lemond arról is, hogy elbattyogjon a legközelebbi áruházba, vagy tékába - vagyis a dolog kényelmes is. Meg persze olcsó: a kalózkodás - bár rejt magában kockázatot -, ingyen van, a legsikeresebb webáruházak pedig a bolti árnál olcsóbban kínálják a letölthető filmet, szoftvert, zenét. Tipikis hátrányuk viszont, hogy mindenféle másolásvédelmi nyavalyát szabadítanak a felhasználó gépére, ami lehet, hogy úgy viselkedik, mint egy vírus - bár mostanában már szokássá válik ezek nélkülözése is.

Érdekességek:

• A zeneletöltési bizniszben nem egy zenekiadó, hanem az Apple számítógépgyártó érte el a legnagyobb üzleti sikert. A cég az iPod zenelejátszóhoz indította el 2001-ben az iTunes zeneáruházat, amely annak ellenére, hogy a világ legtöbb országában nem érhető el (így Magyarországon sem), 2007 júliusára több mint 3 milliárd zeneszámot értékesített. Ez minden interneten eladott zene 80 százaléka, és az Apple egy ideje már filmeket, tévésorozatokat is árul rajta keresztül.
• Játékokat, kiegészítéseket már nem csak PC-re, hanem az otthoni játékkonzolokra is lehet az internetről letölteni. Mind Sony Playstation 3-hoz, mind az Xbox 360-hoz, mind pedig a Nintendo Wii-hez indítottak ilyen online szolgáltatást.
• Az internet forgalmának jelentős részét - régiónként eltérő mértékben 50-90 (!) százalékát - a fájlcserélők adják, azok közül is a két legnépszerűbb kliens: a Bittorrent és az eDonkey, állítja az Ipoque nevű hálózati eszközöket gyártó cég. A hasonló elven működő Skype világviszonylatban a forgalom 2 százalékáért felelős.