Csodás kínai fényképezők tesztje

Miközben a legnagyobb fényképezőgép-gyártók  kizárólag a digitális fényképezőkre koncentrálnak, egyre több fotós fordul vissza a hagyományos, analóg fotózáshoz. Nyugaton már kultusza lett a lomográfiának: az életlen, olykor rosszul exponált, teljesen váratlan képeknek. Az elmúlt két hétben visszatértünk a filmes gyökerekhez: kollégánk három Lomo masinát tesztelt.

A lomográfiai mozgalom története a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor két osztrák egyetemi hallgató a prágai bolhapiacon talált egy Lomo LC-A fényképezőt. Akkoriban már nem forgalmazták ezt a típust, az eredetit ugyanis az egykori Szovjetunióban készítették, a LOMO (Leningrádi Optikai Mechanikus Művek) gyárában.

A két fiatal felfedezte, hogy ezek a fényképezők nem túl jó minőségűek, és a mennyiségre koncentráló termelés miatt rengeteg gyártási hibával rendelkeznek. Ennek ellenére, illetve éppen mert a megszokott fotózási szabályoknak ellentmondanak, barátaik körében nagy sikere lett a lomós képeknek. Meggyőzték az oroszországi üzem vezetőségét, hogy újra kezdjenek el fényképezőket gyártani. Ez annak ellenére sikerült, hogy a vállalat ekkor nagyrészt haditechnikával, éjjellátó berendezésekkel és speciális távcsövekkel foglalkozott. Az együttműködés 15 éven át tartott, 2007 közepétől már az összes terméket Kínában állítják elő.

A lomográfia népszerűségét jelzi, hogy mára félmillió regisztrált felhasználója van a Lomography Society International weboldalnak. A Lomo LC-A típuson kívül ma már több tucat fényképezőt forgalmaznak, ezek mindegyike nagyon olcsó, többnyire műanyag kivitelű szerkezet. Mi három változatot próbáltunk ki: az ActionSampler, a Diana+, és a Fisheye nevű masinákat, a gépeket az Extreme Digitaltól kértünk kölcsön.

ActionSampler

Ez az apró fényképező a mozgás megörökítésére lett kitalálva, spéci zárjának köszönhetően egyetlen képen négy mozdulatfázist képes megörökíteni: az elkészült képeken néhány tizedmásodperc különbség van csupán az expozíciók között.

Az ActionSampler prospektusában nem árulnak zsákbamacskát, inkább nyíltan leírják, ezt a készüléket bizony nem a high-tech szerelmeseinek, vagy a precíz fénymérés megszállottainak találták ki. Ezt a fényképezőt nem a lehető legjobb alapanyagokból készítik a gondos kezeik egy svájci laboratóriumban, hanem olcsó műanyagból van. Még az optikája is.

A kínai "játékgépben" semmilyen állítási lehetőség nincs: nem lehet élességet állítani, de blende- vagy időállító tárcsát sem érdemes keresni rajta. Az átnézeti kereső annyira rossz, hogy a legtöbben e nélkül használják a gépet, a filmtovábbításról pedig nem beépített motor, hanem egy kézi fogaskerék gondoskodik. A tesztpéldány ráadásul feltehetően rosszul szigetelt, a bal alsó képkocka nálunk rendszeresen túlexponált lett.

Nézzen még több kínai géppel készült képet!

Pontos adatokat természetesen nem lehet tudni, de körülbelül 1/60 másodperc az expozíciós idő, a rekesz pedig állítólag 8 és 11 között lehet. Ebből adódóan csak a megfelelő film kiválasztásával lehet abban reménykedni, hogy valami látszódik majd az előhívott tekercsen. Mi először ISO 200 érzékenységű negatívval fotóztunk, rossz fényviszonyok között, az eredmény pedig teljesen sötét lett. Télen tehát célszerű ISO 400-as filmet használni, beltérben pedig lehetőleg ISO 800 vagy 1600-as nyersanyagokat. Nyári napsütésben viszont ezek már túlexponálódnak, ilyenkor érdemes ISO 100 negatívot venni.

Diana+

A Diana is az egyszerűség és gyorsaság koncepcióját követi, vagyis arra kényszeríti a fotóst, hogy az adott pillanattal foglalkozzon, és ne vesszen el a beállítási lehetőségek tömegében, a rejtélyes gombok útvesztőjében. A retró fényképező ezért kerülhetett a Lomográfiai Társaság termékei közé, hiszen eredetileg nem szovjet, hanem hongkongi fejlesztésről van szó.

Az 1960-as években egy kis vállalat (Nagy Fal Műanyaggyár) kezdte el gyártani az elképesztően olcsó, akkoriban körülbelül egy dollárba kerülő, teljesen műanyag fényképezőgépeket. A Diana nem lett kereskedelmi siker, és tíz évvel később megszüntették a gyártását. Sok fotósnak mégis szerette a típust a kiszámíthatatlan, elmosódott, kontrasztos, színgazdag képei miatt.

A Diana+ az eredeti kamera 2007-ben debütáló változata, amit aprólékosan újraalkottak, reprodukálva a régi modell összes hibáját, ugyanakkor néhány extra funkcióval megspékelve. A kínai fényképező valójában egy műanyagdoboz egy optikával és egy zárszerkezettel. Nincs fénymérő, autófókusz, filmtovábbító motor, és még a lencse is műanyagból van. Egyedüli profi tulajdonsága, hogy nem a megszokott kisfilmes negatívot, hanem jóval nagyobb méretű (ún. középformátumú, roll) nyersanyagot kell beletenni.

Az ActionSamplerrel ellentétben a Diana+ szolgál több-kevesebb állítási lehetőséggel. Bár inkább kevesebbel: az expozíciós időt kettő, a rekeszt és az élességet pedig három érték között lehet váltogatni. Tehát a fotós választhat N és B idő közül, ahol az előbbi elvben 1/60 másodperc, de minden példánynál más, az utóbbi pedig addig enged be fényt, amíg le van nyomva a gomb. Természetesen blendeértékeket sem írtak a készülékre, helyette felhő, illetve napocska jelzi a szűkebb és tágabb rekeszt. A fókusz is hasonló szellemben készült: van portré mód (1-2 méter), csoportkép (2-4 méter), illetve tájkép (4 métertől végtelenig).

Nézzen még több kínai géppel készült képet!

Ettől a konstrukciótól persze nem lehet tökéletes képminőséget elvárni, de hát éppen a digitális fotózás tökéletességétől megfáradt fényképészeknek nyújt felüdülést a masina. A 75 milliméteres objektív nem egy Carl Zeiss vagy Leica termék: szinte az összes létező optikai hibát képes produkálni. A képszéleken életlen a kép, vignettál, vagyis sötétedik a felvétel. Extra funkció viszont, hogy az optikát egyszerűen letekerve camera obscuraként működik a gép.

A szigetelés olyan gyatra minőségű, hogy érdemes a fényképezőt házilag fekete szigetelőszalaggal körbetekerni, mert gyakran ereszt be fényt a negatívra, ami nem mindig szerencsés. Ezért az optikavédő sapkát sem árt állandóan rajta tartani, sőt egyesek még az aktuális képkockát mutató ablakot is leragasztják. Ez utóbbi újabb "hibákhoz" vezethet, mivel elfelejti a fotós, előretekerte-e a filmet, gyakran előfordul multiexpozíció vagy átfedés a képeken. Tényleg mindig meglepetés, mi lesz az eredmény előhívás után.

Fisheye 2

A Fisheye 2 különlegessége a rajta található objektívben rejlik. A speciális, úgynevezett halszemoptika a megszokottnál sokkal nagyobb, 170 fokos látószöget enged megörökíteni. Elődje a világ első halszemoptikás kompakt fényképezője címet kapta. És használata közben tényleg el kell felejteni a szabályokat: a furcsa, torz, kör alakú fényképekkel megéri kísérletezni.

Árak

A fenti fényképekből talán látható, milyen különleges, és megismételhetetlen hatásokra képesek a Lomo fotógépek, és ez hatványozottan igaz, ha valaki sokat foglalkozik a módszerrel. De mégis mit kell fizetni ezekért a műanyag, kínai gagyikért? Az ActionSampler 7800 forint, a Diana+ 10400, a Fisheye 2 pedig 18200 forint a hazai kereskedésekben. Ezért a pénzért még kisméretű fotóalbumokat is mellékelnek a csomagolásban.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek analóg fényképezők, így nyersanyagot is kell vásárolni, azt elő kell hívatni, majd nagyíttatni vagy szkennelni, és mindez időbe és pénzbe kerül. Tapasztalataink szerint egy 24 kockás kisfilm ára 700 és 1000 forint körül mozog, a rollfilmek körülbelül 2500 forintba kerülnek. Általában szintén igaz, hogy a negatívok olcsóbbak a diapozitíveknél. A filmhívás ára Budapesten 1100 forint körül mozog, és több napot vesz igénybe, a szkennelésért pedig a legtöbb fotólaborban egy ezrest kérnek el CD-vel együtt kisfilm esetén, rollnál viszont jóval drágább, 300 forint képenként a digitálizálás.

Annak ellenére, hogy némi utánajárás szükséges a végeredményhez, a látottak alapján mi csak ajánlani tudjuk ezeket a fényképezőket, ugyanis garantáltan újszerű, a szokványostól eltérő fotókat produkálnak. A mai trendek között, mikor sorra jönnek ki a tíz megapixel feletti digitális fényképezők, a "hibás" képek világa sok fotósnak felüdülés lehet.