Machán Frigyes Nesta - a Café zenei arca

Machán Frigyes, alias Nesta a Radiocafé zenei arca és vezető szerkesztője. Neve senki számára nem lehet ismeretlen, hiszen a magyar zenei kultúrából hiányzó ínyencségeket tálalja fel nap mint nap a rádióhallgatóknak. Megpróbáltuk kideríteni, hogy szerinte merre tart a zeneipar, honnan ered szakértelme és rálátása, valamint azt is, hogyan valósítja meg mindezt a csúcstechnológiák világában, mennyire segíti munkáját az internet, illetve a világháló milyen lehetőségeket és veszélyeket tartogat a zenei élet számára.

Az utóbbi időben egyre több új és jó zenekarral találkozunk, legalábbis a sablonosság kezd kimenni a divatból. Hogyan látod a magyar zenei kínálatot, optimistán tekinthetünk a jövőbe, vagy korántsem zenei fejlődésről van szó, csupán pénz van benne?
Pénz nincs benne - olyan szinten. Az új, kísérletező előadók nem produkálnak tízezres lemezeladásokat, a letöltésekből sem látom, hogy olyan nagyon sok pénz jönne be, de az mindenképpen igaz, hogy megmozdult valami, ami sok mindennek köszönhető. Elindult egy folyamat, szélesedik a paletta, sokkal színesebb, több kísérletező popzene jelenik meg.

Miért éri meg akkor ma zenésznek lenni?
A pénzre visszatérve, a koncerteknek óriási szerepe lenne ebben. Az emberek az elmúlt 5-6 évben megint elkezdtek koncertje járni, mindenhol a világban, így az előadók jelenleg főként abból élnek, hogy sokat koncerteznek. Ám a zeneipar, és azon belül a zeneeladások visszaszorultak. Nyilván, a mainstream előadók, akik rendelkeznek egy-egy nagy slágerrel, a legális letöltésekből azért jól tudnak keresni, de ezek kizárólag azokra a nagy slágerekre igaz, melyek a világ slágerlistáin megjelennek. A lemezipar Magyarországon azt jelenti, hogy évi olyan 5-10 sláger van, amelyeknek az előadói és kiadói tudnak ebből pénzt csinálni, de a nagy többségnek, a derékhadnak a koncertezés jelentheti a bevételi forrást főleg.

Mit látsz te a legnagyobb problémának a hazai piacon?
Nincs hol fellépni. Magyarországon, Budapesten is szorulnak vissza a zenés helyszínek, egyre kevesebb koncerthelyszín van, vidékről nem is beszélve. Még olyan zenekaroknak is, akiket játszik az MTV, Petőfi, Radiocafé, és benne vannak a köztudatban, nem tudnak havi 2-3 koncertet sem adni.

Nézzük ezt a problémát technikai oldalról. A mozikban beindul a digitális sugárzásra való átállás, mely megteremti a meccsek, koncertek élő közvetítésének gyakorlatát. Elképzelhető, hogy a multiplexekben fogunk koncertet nézni?
Ez érdekességszinten biztos jó, de nem tudom elképzelni, hogy egy szélesebb közönség rászokna. A koncert élményét ugyanis nem pótolja: nem izzad rád a zenész, nem tudsz ordítani neki. Megnézed, mint egy filmet, de nincs atmoszférája a dolognak, nem adja vissza az élményt.

Miért van ez, hogy egy előadónak ma, ha van két jó száma, kell írnia mellé nyolc tölteléket? Elvégre a mai világban, amikor már dalokat az interneten egyesével is meg lehet venni.
Vannak olyan zenekarok, akik direkt arra mennek rá, hogy lemezenként egy-két slágerük legyen, ez a zeneiparnak a nyomásából is keletkezik, másrészt gyakorlat. Magyarországon - én úgy látom, és ez kritika - hogy a zenekarok 80 százaléka úgy ad ki lemezt, hogy nincs megfelelő minőségű és színvonalú zenéje. Ha rajtam múlna, nem adnám ki ezeket a lemezeket. Magyarországon még mindig az ingyen ebéd van, amikor nem a piac szabályozza azt, hogy mikor lesz lemezed, hanem léteznek források, vannak pályázatok, amit ha megnyersz, megkapod, de a piacon az nem él meg, és ott porosodik a raktárban.

Elképzelhető, hogy az internetes zeneáruházaknak köszönhetően ez átalakul, és a jövőben az előadók kiteljesedhetnek egy-két számban, és nem nyomja őket a korong?
Ez már megtörtént. Magyarországon a zenefogyasztó fiatalok, az a réteg, aki intenzíven fogyasztja a muzsikát, az már így működik. A rádiók meg a tévék pedig nem fognak neked egy albumot lejátszani csak akkor derül ki, hogy ha végighallgatod valahol. De nnak alapján mész el, hogy milyen az az egy dal, amit megismertél a zenekartól. A kérdésedre a válasz: átalakult.

A Radiocafé a weboldalán keresztül is hallgatható. Mik a tapasztalatok, milyen a hallgatottság?
Exponenciálisan növekvő. Gyorsabban növekszik a netes hallgatottságunk, mint a földi.

Azt meg lehet becsülni, hogy ez fix hozzáférésű, vagy mobilinternet? Hiszen ez nagyban megmutatná, hogy például a víkendházban is ezt hallgatják-e?
Érdekes lehet, hogy milyen a hozzáférés típusa, de szerintem az emberek lusták, kevesen vannak, akik beizzítják a laptopjukat egy rádió miatt, inkább azt hallgatják, amihez amúgy is hozzáférnek.

Mi lesz a rádiózás jövője? Mobilinternet, digitális sugárzás? A Radiocafé melyik irányba megy?
Mindent együtt, minden lábat erősíteni kell. Egyrészt tradicionális rádióhallgatás mindig lesz, mert az bele van kódolva az emberbe. Az egy adatközlő dolog, veled van, hallod a háttérben, és onnan tudsz tájékozódni, ha csak a zenékből is. Információt nyersz belőle, van egy ember, aki elmondja, vagy megnézed a neten. Nem olyan, mint egy tévé, hogy le kell ülnöd elé. Persze ne felejtsük ki a mobiltévét sem, de ez a képernyő méreténél fogva nem tud az ember huzamosabb ideig egy akkora kijelzőre összpontosítani. Valószínűleg a tenisz-, vagy jéghokimeccseket sem fogom mobiltévén nézni, de a hírek fogyasztásában nagy szerepe lehet. Összefoglalva azt mondanám, hogy ma már több felület is rendelkezésre áll a rádióhallgatáshoz. Maga a rádiózás szerintem nagyon sokáig megmarad még, mert mobil dolog, a tévé elé le kell ülni, időt kell szánni, rádiót meg bárhol, bármilyen élethelyzetben tudsz hallgatni.

Milyen forrásból dolgozol?
Minden létező forrást igénybe veszek. Vannak barátaim, akik éjjel-nappal a neten lógnak, töltik le a zenéket megjelenés előtt, és küldik el nekem. Mindent meghallgatok, ami pedig olyan, beszerzem. Mindemellett körülbelül 350 kiadó van becsatornázva hozzám, akik küldik az anyagokat, sokat járok szakmai vásárokra, tudatosan építettem ki ezeket a szakmai kapcsolatokat. Egy idő után elterjedt, hogy vagy, és el lehet mondani neked, és esetleg nem úgy állsz hozzá, mint a nagy kereskedelmi rádiók, ezért a zenekarok maguk is megkeresnek.
Van 10-15 külföldi honlap, amit folyamatosan nézek, emellett tíz szaklapra is előfizettem, ez a dolgom, hogy képben legyek, mi történik a világban. Próbáljak egyfajta irányt mutatni - ez egy zenei szerkesztőnek a feladata szerintem. Más is tájékozódik a szakmai területéről.

Mi a legfontosabb a munkádban?
-Az információ a lényeg, minden ezen múlik. Az a legnagyobb bajom, hogy az információ és újdonság nagyon fontos, a zenei ízlésem nem korlátozódik 5-6 előadóra, ha nem hallok újat, rosszul vagyok, az újdonság kell. Magyarország elszigetelt állapotban van, kulturálisan is, mintha nem történt volna 30 éve semmi. A magyar társadalom, az emberek félnek az újdonságtól, és nem is keresik.

Mi az, ami segítheti a rádiózáson kívül az értékes előadók elterjedését? Internet, Myspace?
A Myspace csapda, mert ott ugyan fent van körülbelül egymillió zenekar, ez nagyon jó, de nem megoldás mindenre. Túltermelés van, amit már nem lehet befogadni, én sem tudom.
Az internet sem megoldás, hanem kiegészítőeszköz. A médiáé a felelősség, hogy milyen szinten ismerteti meg a zenét.

Mi a megoldás?
Ha az emberek rendszeresen hallanak jó zenét, az az életük része lesz. Ez nem egyszerű, de az egyetlen módja a kultúránk, az identitásunk megőrzésére ebben a sematikus, globalizált világban, mikor mindenki ugyanúgy néz ki. Mert ez nálunk unikum, nincs a világon ilyen sehol, mégis a külföldiek érdeklődőbbek az ilyen zene iránt, mindegy hogy nevezem, autentikus, népi vagy világzenének. Nagyon kevesen őrzik, néhány lelkes csoport tartja életben, pedig ettől vagyunk magyarok. Annyi féléből vagyunk, hogy csak így maradhatunk fenn. A hollandok mindent elkövetnek, hogy valami nemzeti identitásuk legyen. Magyarországnak mély kulturális gyökerei vannak, de ellökjük azokat magunktól. Pedig a zenehallgatáshoz nem kell erő: elég egy gombot megnyomni, hogy megszólaljon egy Palya Bea-dal. A rádiózás az információs lánc csúcsán van: hallasz valamit, beütöd a Google-ba, már csak rajtad múlik, milyen mélységű ismeretre teszel szert. Rákeresel, olvashatsz róla, meg tudod hallgatni, vagy meg tudod nézni.

Blogolod ezeket az információkat, ismereteket?
A hírlevelemet használom blogként. Túl lusta vagyok ahhoz, hogy mindennap írjak valamit, ha kell, ha nem. Inkább egy héten egyszer, vagy kéthetente összegyűjtöm, és akkor a honlapon feliratkozott embereknek kínálok egy kis szubjektív összesítést. Azt a kultúrkört, amit én próbálok képviselni, azt én képviselem is.

Hogyan fogyasztod Te a médiát?
Internet. Ha tévézek, 99 százalékban sportot nézek, de rendelkezem az összes budgettal, van laptopom is. Fontosnak tartom ezeket, mert az üzleti élet és a kommunikáció, ma már ezeken a csatornákon működik. Nem mondhatom egy külföldi kiadónak, kollégának, vagy barátomnak, hogy írok egy levelet postán, vagy faxolok. Ma már valamilyen szinten senki sem függetlenítheti magát a kortól, amelyben él.