Az Escapist újságírója szerint a régi címek eltűnése olyan, mintha nem nézhetnénk újra egy Hitchcock mozit vagy nem hallgathatnánk meg egy Duke Ellington felvételt. Pedig régebbi Windowsokra írt játékokat elindítani modern számítógépeken, az elöregedett és érintkezési hibás kazettákon tárolt őskonzolos programokat leporolni komoly feladat. Állnak ugyan a próbálkozók rendelkezésére emulátorok, ám ezek többnyire lassúak ahhoz, hogy visszaadják az eredeti játékélményt. Így aki fénykorában kihagyott egy jelentős játékot, annak szinte lehetetlen felzárkóznia.
A játéktörténelem megismerhetősége pedig hasznos volna, hiszen a többi műalkozáshoz hasonlóan a videójátékok is kölcsönöznek egymástól elemeket. A szerző szerint a mostani remek játékok mind magukon viselik régi remek játékok nyomait. A Halo vagy a Half-Life nem jöhetett volna létre a Quake nélkül, amely viszont elképzelhetetlen lett volna a Wolfenstein 3D nélkül. A történet, a játékelemek fejlődésének megismerése azért hasznos, mert ez a tudás szükséges az innovatív újdonságok és a klisévé vált megoldások elkülönítésében. Ezzel a tudással pedig rá lehet mutatni a kísérletezés helyett a biztos sikerre menő játékipar húzásaira.
A helyzet talán nem annyira rossz mint az Escapist publicistája festi, hiszen egyes klasszikusokat a konzolgyártók játszhatóvá és megvásárolhatóvá tettek nosztalgiacsomagjaik részeként. Ám az még mindig kérdéses, hogy az előremutató de nem híres játékokat ki újítja fel, ki teszi játszhatóvá. Az olyan videójátékok mint például a Home Of The Underdogs abandonware portál kiemelt címei, amelyek nem voltak átütő üzleti sikerek, a játékkultúra fontos állomásai.
A heti rendszerességgel megjelenő The Escapist magazint pedig bátran ajánljuk minden olyan olvasónknak, akik nem csupán játszani szeretnek, hanem a játékvilág logikája és kulturális vonzatai iránt is érdeklődnek.