Profi gép diszkont áron

Az egymással versengő nagy gyáraknak köszönhetően a tükörreflexes gépek piaca folyamatosan mozgásban van, az új vázak egyre gyorsabban követik egymást. A Fujifilm több mint két éve nem jelentett be új gépet. Vajon azért, mert az S5 Pro olyan jól sikerült? Tesztünkből megtudhatják.

Külsőségek

A váz a Nikon D200-ra épül, olyannyira, hogy annak markolatát ajánlják hozzá. A tesztgépet általánosságban portrémarkolattal együtt értékeljük, de a szimpla gépváz is masszív, jól fogható és stabil - a Nikonnak volt ideje csiszolgatni módszereit. A magnéziumötvözetből készült test por és cseppálló kivitelű. A markolat jelentős plusz súlyt is jelent, így egy nagyobb objektívvel, vakuval felszerelkezve már jelentős súlyt képvisel a szett. Vásárlás előtt ezt érdemes figyelembe venni. A markolatba egy helyett két akkumulátor fér, ha nincs töltési lehetőség, akkor pedig ceruzaelem vagy ceruza-akkumulátor befogadására is alkalmas. Természetesen oldalra, portréállásba fordítva is megtaláljuk az exponálógombot, a két tárcsát és az AF-AE rögzítőgombját is. A felső lcd panel nagyméretű és minden fontos adat egy pillanat alatt leolvasható róla.

A gép nem programtárcsát, hanem a nagyobb Nikonoknál megszokott módon egy praktikus pogramválasztó gombot kapott. A "kisgyerek labdával" típusú. végletekig egyszerűsített programokkal zsúfolt tárcsánal ez sokkal jobb megoldás: a váltáshoz még a szemünket sem kell levenni a keresőről. A bal oldali vezérlő-egységen keresztül nagyon gyorsan állíthatjuk a felbontást, fehéregynsúlyt, érzékenységet és az expozíció módjait. Itt a sorozatok és az önkioldó mellett választhatjuk a tükör felcsapása utáni késleltetett exponálást is. Ez olyan helyzetekben hasznos, amikor e legkisebb bemozdulás sem megengedhető. A jól eltalált felülnézet után a hátlap kis csalódást okoz. A gombok elosztása logikus, azok könnyen elérhetőek, de ez az összképen nem változtat: az lcd kijelző a várt mérettől jócskán elmarad. A gép, mint ahogy a D200 is, nagyobb megjelenítőt érdemelne.

A váz máskülönben nem tartogat meglepetéseket: minden a helyén van, Nikonhoz szokott kéznek szinte fel sem tűnik a különbség. A gép szemből gyakorlatilag csak a feliratokban és a jellegzetes piros markolatdíszítésben különbözik a D200-tól.

Használat

A menürendszer már jobban magán viseli a Fuji kézjegyét. A leggyakrabban használt funkciók egyébként ki vannak vezetve, külön gombot kaptak, így a menürendszert viszonylag ritkán kell bolygatni - és ez így van jól. A menü nagyon sokrétű, rengeteg választási lehetőséget kínál, jól csoportosítva. A sorozatfelvétel sebessége az előző szériához képest jelentősen nőtt: másodpercenként akár hármat is exponálhatunk. Ha az utólagos képfeldolgozás nem lassítja a mentést, akkor a bufferméret is elegendő, folyamatosan 19 raw formátumú kockát is rögzíthetünk egymás után.



Az élességállítás természetesen sok körülménytől függ, de általánosságban elmondható, hogy pontos és gyors. Négyféle fókuszterület-kiválasztás és 11 fókuszpont, dinamikus AF és prediktív fókuszkövetés segíti a mindig éles képek készítését. A kompatibilitásnak köszönhetően a Nikon és a nikon-bajonettes objektívek szinte mindegyikét elviszi a váz. Az eddigiekben kevéssé megbízható vakuvezérlésre sem lehet már panasz: a digitális vázakhoz kifejlesztett Nikon rendszervakuk tökéletesen együttműködnek a vázzal. A vakuszinkron-idő 1/250 másodperc. A beépített vaku meglehetősen jól teljesít. Ha csak deríteni kell, teljesen megfelel a célnak, és mindig kéznél van. Felkattintás után azonnal használható: hol van már az S2, amelyben külön elem kellett a vakuhoz?

Képminőség

A marketing-kampány a filmes gépekre emlékeztető szimulációkat emelte ki. Beállítástól függően a váz képes utánozni a portréra kifejlesztett negatívok és diafilmek (például a Fujichrome) színvilágát. Ennek jelentősége és kihasználtsága a gyakorlatban messze elmarad az elvárttól, hiszen a képek zöme úgyis számítógépes utómunka során nyeri el végleges színvilágát. Ha a gépváz erősen módosítja az eredeti értékeket, akár még nehezebb is lehet utólag kidolgozni a képet.

Érezhető képzaj 800 ASA körül kezd jelentkezni, a 3200-as maximális értéknél a zaj már ellepi a kép egészét. A mlegnagyobb képméret 4256x2848 pixel, a hasznos képpontok száma pedig 12,34 millió. A CCD úgy 12 megapixeles, hogy igazából 6 megapixeles, de másik 6 megapixelnyi úgynevezett R pixelt is tartalmaz. Az ezeknek az információknak a kombinálásából születő képek meglepően széles dinamikatartományt fognak át. A D-Lighting a Fuji gyermeke: ahogy a tesztfotón is látható, a 400%-ra állított dinamika-kompenzáció érezteti hatását: a sötét részekben lesznek részletek, a világosak pedig nem égnek ki. A Real Photo Processor Pro képfeldolgozó azonban nagyon lassan dolgozik. A maximális kompenzáció érezhetően meglassítja a mentést, raw formátum esetén is. Az egyébként fürge váz így csak 2-3 kockát enged fényképezni.

Összegzés

A Fujifilm gépe szubjektív megítélésünk szerint a mai gépekkel is versenyképes, profi felhasználásra is alkalmas, de amatőr fényképészeknek is jó választás lehet, főleg, ha az árcédulát nézzük: a gépváz már 180.000 forintért is megszerezhető.
A jövő pedig még csak találgatásokban létezik: S6 Pro mikor, milyen alapokon születik? Hiányos információk szállingóznak már, de konkrétumokat senki sem tud. Egy biztos: a Fuji mérnökeinek nehéz dolga van.

Bere Mario