Az atomháború által tönkretett Amerikában játszódó szerepjátékban kemény kihívásokkal szembesül a játékos. A bunker biztonságából a legjobb csúcstechnológia támogatásával kilépő játékosra egy radioaktív és rendkívül ellenséges Washington vár. A játékos szabadon választ milyen eszközökkel próbálja teljesíteni küldetéseit. Meglophatja és megölheti a sugárzó világban tengődő szerencsétleneket, de dönthet úgy is, hogy jóindulatú karakterré válik és segítségükre lesz. Döntési szabadsága csak egy kérdésben nincsen: semmiképp nem ölhet gyerekeket.
Pagliarulo: erkölcsi döntést hoztunk
A döntés mögött álló megfontolásokat Emil Pagliarulo, a szoftver vezető tervezője a The Edge játékipari lapban megjelent cikkében ismertette. Pagliarulo szerint erkölcsi döntést hoztak azzal, hogy a gyermekgyilkosságot kizárták a játékos által végrehajtható cselekedetek közül. A fejlesztő cikkében kiemeli, hogy maga is játszik felnőttes játékokkal, mégis úgy érezte valahol meg kell húzni a videojátékokban elkövethető erőszak határát. A stúdió végül arra a döntésre jutott, hogy egyáltalán nem találkozik gyermekekkel a játékos, a 2277-es év Washingtonja csak felnőttekkel lesz népes.
A tervező cikke alatt található hozzászólások között a játékosok többnyire kételyüknek adtak hangot. Nem érzik összeegyeztethetőnek a nukleáris háború utáni világ kegyetlen szükségszerűségeit és a gyermekek védelmét. Arról nem is beszélve, hogy a történet során lehetőség van egy teljes város lebombázására, atombombával.
Parkin: ne fogják a játékos kezét
Nem tartja jónak a tervezők döntését Simon Parkin, a Gamasutra egyik szerzője. Az újságíró aggályosnak érzi, hogy a teljes szabadságot ígérő, felelős felnőtteknek szánt játék mégis megpróbálja valamilyen módon vezetni a játékosok kezét. Az igazi gonoszság hiánya a végrehajtható önzetlen jótetteket is leértékeli.
A Fallout jelenjében az amerikai álomból csak a szabadság maradt meg - írja Parkin - minden más elégett az atombombák hőjénél. A romok nem csak sugároznak, de rendkívül jól felfegyverzett ellenséges guberálóknak is menedéket adnak. A játékos viszont számtalan döntési lehetőséget kap, lehetősége van arra, hogy következetesen jó vagy velejéig gonosz legyen, de lehet lusta, önző vagy teljesen hangulatember. A Fallout játékosnak nem kell beérni a programozók által előre legyártott világos vagy sötét úttal, valóban maga alakíthatja figurája jellemét.
Parkin számos példát hoz, hogyan lehet úgy lehetővé tenni például a gyermekgyilkosságot, hogy a játékos kétszer is elgondolkodjon, meghúzza-e első dühében a fegyverén a ravaszt. A Fallout sorozat korábbi darabjaiban például teljes városokból kitilthatták a kalandozót, ha megutáltatta magát a helyiekkel. A Fable-ben pedig minden gaztettel torzul kicsit a főhős arca, jelezve a gonosz felé tolódást.
Minden a besoroláson múlik
A szoftver az amerikai ESRB játék besorolási skála szerint M-es (Mature), azaz 17 éven aluliaknak nem ajánlott besorolást kapott. Ennél feljebb csak a csupán a felnőtteknek eladható AO kategória van, amely egyet jelent az anyagi csőddel, mert a felnőttjátékokat a legtöbb kereskedő nem engedi a boltok polcaira, és a nagy konzolgyártók is tiltják az ilyen besorolású programok készítését. Az osztályozási rendszer 1994-es kitalálása óta mindösszesen huszonöt az Egyesült Államokban forgalmazott játék kapta meg ezt a minősítést. Néhányan, például a Manhunt, az erőszakos jelenetek számának csökkentésével le tudta vetkőzni a felnőtt besorolást.
A lerombolt Washingtont és 16 négyzetkilométernyi világot ígérő akció-szerepjáték pár napja jelent meg. Elvben hamarosan a hazai videójáték-boltok polcaira is felkerülnek a csak a játékot tartalmazó normál- és a műanyag figurával, képregénnyel és így készült filmmel kiegészített gyűjtői kiadás dobozai. Amíg megjelennek az első végigjátszások, és amíg mindenki megtapasztalja a sugárzó romok közti túlélést, valószínűleg tartani fog a vita, hogy meg kell-e védeni a játékosokat önmaguktól.