A plazmatévé lett az új mákos guba

Immár jó két hete, hogy felröppent a rémhír, hogy az EU betiltaná a plazmatévéket, mert túl sokat fogyasztanak. A témáról azóta sokat hallhattunk, mindössze két fontos dolog nem derült ki: mit is akar valójában az unió és tényleg olyan sokat fogyasztanak-e a plazmatévék? Utánajártunk.

Az első kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni az ehhez hasonló, "az Európai Unió betiltaná" típusú kérdésekben, mint amilyen hazánk csatlakozását megelőzően a mákos gubával kapcsolatban is felmerült. Az unió intézményrendszere és döntéshozatali folyamatai ugyanis annyira átláthatatlanok az átlagos EU-polgár és, lássuk be, az átlagos újságíró számára, hogy egy-egy kiszivárgott információ könnyen táptalajt biztosít a hasonló rémhíreknek.

A plazmatévék állítólagos betiltásról az elsők között hírt adó brit Telegraph "az Európai Unió (országainak) kormányait" említette a készülő szabályozás forrásaként, és a lapban a brit agrár-, élelmiszer-ipari és környezetvédelmi miniszter is megszólalt. Már az egyik első híradásban, a miniszter szájából is elhangzott az, hogy az EU-s tiltás csak bizonyos típusú, nagy fogyasztású modellekre vonatkozna majd - ennek ellenére számos olyan hírt is olvashattunk az esettel kapcsolatban, hogy "az EU-ban betiltanák a plazmatévét", sőt, a britek nem is lennének britek, ha az egyik ottani lap nem "az EU betiltaná a plazmatévét Nagy-Britanniában" címmel hozta volna az átvett sztorit.

Napirenden van

Ennek alapján próbáltuk meg tisztázni, miről is lehet szó valójában. Mivel az uniós országok szakminiszterei az Európai Unió Tanácsában üléseznek (egészen pontosan annak szaktárcák szerint alkotott tanácsaiban), megkerestük hazánk állandó brüsszeli képviseletét, amely a folyamatos ügymenetért felel két miniszteri tanácskozás között. A környezetvédelmi ügyekért felelős tanácsostól, dr. Garainé Nagy Katalintól megtudtuk, hogy a kérdés a tanácsban az energiaügyi tárcához tartozik, de ennek ellenére készségesen tájékoztatott minket.

Az Európai Unió még 2005-ben fogadott el egy irányelvet, amely az energiafelhasználó termékekre a teljes életciklusuk elemzése alapján határoz meg bizonyos követelményeket. Jelenleg ennek az irányelvnek (2005/32/EK) a gyakorlatba való átültetése zajlik, vagyis az Európai Bizottság (kvázi az EU kormánya) előterjesztése nyomán egy szakbizottság tárgyalja a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeleteket - tudtuk meg a környezetvédelmi tanácsostól. Vagyis "az EU" nem most rántotta elő az ingujjából a plazmatévék áramfogyasztásának kérdését, hanem minden fontos elektronikai termékkel foglalkozik, és most kerültek sorra a televíziókészülékek.

Betiltani nem is lehetne

Ilyen címkéje lesz a tévéknek

Talán emlékeznek rá: a bizottság tavaly év végén fogadott el egy másik nagy horderejű döntést, amikor a hagyományos villanykörték forgalomból való folyamatos kivonásáról rendelkezett az Európai Unióban. Ami a televíziókat érinti, a brit rémhírkeltés nyomán az európai elektronikai cégeket tömörítő EICTA (European Information, Communications and Consumer Electronics Technology Industry Associations) is cáfolta azt az értesülést, hogy betiltanák a plazmát.

A szervezet emlékeztetett rá, hogy a vonatkozó 2005/32/EK EU-direktíva ezt nem is teszi lehetővé, mivel szerepel benne az a kitétel, hogy előírásai "nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást az ipar versenyképességére;" és "elvben a környezetbarát tervezési követelmények előírása nem eredményezheti azt, hogy a gyártókra egy meghatározott, oltalom alatt álló technológiát kényszerítsenek". Bár a megfogalmazás eléggé általános, ebből azt vehettük ki, hogy nem lehet egy adott technológiát betiltani, és egy másikat a gyártókra erőltetni (ha nem lett volna egyértelmű már az elején, hogy a plazma, úgy általában, nem lesz betiltva).

Az EICTA és az EU munkatársai által szolgáltatott információkból kiderült, hogy az uniós döntéshozók valamikor ez év első felében fogadják majd el az új, televíziókra vonatkozó áramfogyasztási szabályozást, amely egy átmeneti időszak után csak 2010 második felében lép majd életbe. Ekkor már felrémlett bennünk a mosógépekre és hűtőszekrényekre ragasztott, az energiaosztályt színes sávokkal és betűjelekkel jelző címkék képe: vajon ilyet kapnak majd a tévék is?

Tényleg erről van szó - derült ki az Európai Bizottság illetékeseitől a kérdéseinkre kapott válaszból. A szabályozást előkészítő bizottság 2008-ban kelt munkadokumentumai között már ott van az a tervezet, amelyben szerepel a televíziókra vonatkozó energiahatékonysági index (EEI) képlete, és a jól ismert, színes sávos címke terve - tudtuk meg az EB hazai képviseletétől (lásd illusztrációnkat). Anélkül, hogy a felesleges részletekbe belemennénk: az EU-döntéshozók 1-10-ig osztályozzák a készülékeket az index szerint, és fokozatosan szigorítják majd, hogy ugyanolyan osztályzattal melyik energiaosztályba tartozhatnak majd az újabb és újabb modellek. (A részletes számítási módszer megtalálható az alábbi, angol nyelvű PDF dokumentumban.) Mint látható, a vonatkozó dokumentumok régóta elérhetők az interneten, igaz, az ezekben lefektetett normák még változhatnak az elfogadásig.

Van, ami nem felel meg az új normáknak

Kíváncsiak voltunk rá, hogy a tervezet szerint vajon lesz-e olyan, jelenleg is kapható készülék, amelyet esetleg ki kell vonni a forgalomból? "A Full HD (nagyméretű) plazmakészülékekre vonatkozó, az első körben bevezetésre kerülő követelményeknek a jelenlegi technológia meg tud felelni, igaz, a piac egy részének javítania kell (a besorolásán)" - hangzik az Európai Bizottság illetékeseinek erre vonatkozó kérdésünkre adott válasza. Az EB viszont ugyanebben a válaszában határozottan cáfolta, hogy bármiféle tiltásra kerülne sor.

Az EICTA grafikonja a tévék fogyasztásáról

Az új besorolásra vonatkozó dokumentumok között ott van az EU-nak szakértői anyagokat szállító EICTA grafikonja is (lásd illusztrációnkon), amely a jelenlegi készülékek egységnyi képernyőméretre vetített fogyasztását ábrázolja. A szervezet szerint az ábrán körrel jelölt, nagy fogyasztású plazmatévék között jócskán vannak olyanok, amelyek nem tudják teljesíteni az említett, első körben bevezetendő normákat. Nem tudjuk viszont, hogy az itt megjelenített fogyasztási adatokat pontosan hogyan kalkulálták ki, mivel a televíziókészülékeknél ez nem is olyan egyszerű, de erre még lejjebb visszatérünk. Az ábrán a vastag fekete szaggatott vonal mutatja a készülő EU-norma minimális energiahatékonysági követelményeit, és nem tudni, mi lesz az e fölött elhelyezkedő készülékekkel 2010 után: elképzelhető, hogy addigra ki is kopnak a forgalomból.

Minden bizonnyal az EICTA statisztikáiból származnak azok az értékek is, amelyek nyomán a brit sajtó (az üzemanyagfaló terepjárók mintájára) "a nappali 4x4-esének" minősítette a plazmatévéket, mondván, négyszer annyit fogyasztanak, mint a hagyományos katódcsöves (CRT) készülékek. Az ábrán ezeket fekete X jelöli, míg az LCD-ket narancsszínű körök és piros háromszögek: látható, hogy a szakmai szövetség statisztikája szerint bizonyos Full HD plazmatévé-típusok tényleg többszörösét eszik az LCD-knek vagy a hagyományos képcsöves készülékeknek.

Mi nem tudtuk megbuktatni az energiazabálót

Ezt erősítk meg a CNet technológiai portál adatai is: a szájton a szerkesztők összegyűjtötték a 2003 óta tesztelt televíziók fogyasztási adatait, és, mint a táblázatból kiviláglik, több plazmakészülék kapott rossz minősítést a fogyasztása alapján, mint LCD. A szaklap munkatársai a típust, a tévé technológiáját, a képernyő méretét (képátló hüvelykben), a bekapcsolva mért fogyasztást és a négyzethüvelykre eső fogyasztást mérték le, ezek alapján osztályoztak, és rögzítették, mennyibe kerül a tévé éves üzemeltetése.

Ezek a mérések az USA-ban készültek ugyan, de a segítségükkel kísérletképpen kiszámoltuk, hogy mire számíthat majd egy, a szaklap által a legpazarlóbb kategóriába (a Score: Overall, Score: Per size oszopokban poor) sorolt készülék az EU-s besorolás szerint. A szaklap listájából találomra kiválasztott 50 hüvelykes készülék az EU-s képlet szerint pedig 0,984-es EEI-értéket kapott, ami egy 4-es (a negyedik legrosszabb) osztályzatot ér a készülő besorolási rendszerben.

A CNet gyűjtése: a plazmák a legrosszabbak

Az energiahatékonysági betűindex A-tól (legjobb) G-ig (legrosszabb) kategorizálja a tévéket, és a 2012 vége előtt megjelent modelleknél a 4-es osztályzat alapján a D energiaosztályba sorolja a készülékünket. Ha egy évvel később dobnák piacra, a modellt már az E osztályba sorolnák, de csak a 2016-os norma szerint számít annyira energiazabálónak, hogy nem lehetne forgalomba hozni az unióban. Ebből kiindulva úgy tűnik, hogy a plazmatévégyártók valóban meg tudnak majd felelni az új követelményeknek, de hogy vajon mely típusok nem, arra cikkünk megjelenésééig nem kaptunk választ az EU számára a fenti statisztikákat készítő EICTA-tól.

Kiegészítés: Miután megkaptuk Tony Graziano, az EICTA vezetőjének válaszait, kiderült, sejtésünk beigazolódott. A jelenlegi modellek között valóban vannak olyanok, amelyek nem felelnek majd meg az EU-s normáknak, de mire a szabályozás-tervezet életbe lép, ezek kifutnak a forgalomból. Hogy pontosan mely mostani modellek azok, amelyek túl sokat fogyasztanak, arra változatlanul nem kaptunk választ, ezért, ha spórolni szeretnénk a villanyszámlán, érdemes az üzletben a vásárlás előtt tájékozódni.

Miért fogyaszt többet a plazma?

Dr. Matuska Józsefet, a Házi-mozi.hu magazin főszerkesztőjét kérdeztük arról, mi az oka annak, hogy a plazmatévék többet fogyasztanak az LCD-s típusoknál. Mint megtudtuk, a többletfogyasztás a hétköznapi használat során már egyáltalán nem egyértelmű, az csupán akkor jelentkezik, ha a készüléken világos tartalom - például egy sílesiklás-közvetítés - jelenik meg, ekkor ugyanis a képpontok jelentős részének fényt kell kibocsátania. Egy átlagos mozifilm esetében azonban az is előfordulhat, hogy egy plazmatévé kevesebb energiát használ fel egy LCD-nél. Hasonló eredményről számolt be a Fraunhofer Institute tanulmánya is, melyben különböző iparági teszteknek és hagyományos filmlejátszásnak is alávetettek LCD és plazma készülékeket, az eredmény pedig igencsak vegyes: bizonyos tesztekben az előbbi, másokban az utóbbi teljesít jobban.

A furcsa jelenség oka abban rejlik, hogy a plazma modelleknél minden egyes képpontot külön-külön gerjeszteni, a nemesgázzal töltött kamrák ugyanis - az LCD-től eltérően - önmaguk bocsátanak ki fényt, méghozzá annál fényesebben világítanak, minél erősebben gerjesztik őket. Ez egyben az ilyen tévék furcsa sajátossága: a rivális technológiától eltérően a világosabb képsorok megjelenítésekor többet fogyasztanak, mint a sötétek esetében, viszont egyáltalán nem tapasztalható az LCD-knél említett derengés a sötét részeken, és a gyorsan mozgó objektumok sem húznak csíkot maguk után, ami különösen az olcsóbb folyadékkristályos modelleknél előfordulhat.

Visszafogják a plazmák étvágyát

Természetesen ennél a technológiánál is van még lehetőség a takarékosságra, a világ vezető plazmatévégyártójaként számon tartott Panasonic szakértői szerint még jócskán van tartalék a plazmatévékben. Az egyik lehetséges energiatakarékossági megoldás a cég tévéin az öko-mód nevet viseli: ez egy fényérzékelő szenzorral operál, és annak megfelelően szabályozza a kép fényerejét, hogy a szobában milyen világos van. Kora reggel, amikor esetleg betűz a nap az ablakon, maximális fényerővel dolgozik a készülék, este viszont, amikor sötét van, enélkül is előállítható a kontrasztos kép, ilyenkor csökkenti a fényerőt, amivel energiát takarít meg.

Szuperlapos plazma: már takarékosabbak is

Ezen kívül összetettebb módszerekkel is lehet még csökkenteni a plazmák fogyasztását: például a képpontokban lévő nemesgáz-keverék összetételének és koncentrációjának módosításával, az optimálisabb aránnyal ugyanis el lehet érni, hogy az adott pont a korábbinál alacsonyabb feszültségen bocsásson ki fényt. Hasonlóan lehet optimalizálni a képpontok színkamráinak (piros, zöld, kékből áll mindegyik) alakját is, ezzel pedig a gerjesztés idejét lehet gyorsítani, ami szintén csökkentheti a fogyasztást. Egy harmadik lehetséges módszer speciális tápegység alkalmazása: ez azt az áramot, amelyet a képernyő nem világító részei nem használnak fel, kondenzátoraiban tárolja, és onnan újra felhasználja.

A japán cég prognózisai szerint a sorozatos fejlesztéseknek köszönhetően az LCD és a plazma két technológia a fogyasztás tekintetében 2011-re nagyjából azonos szinten mozog majd. Az otthoni tévézésnél, filmnézésnél pedig úgy lehet csökkenteni a készülékek fogyasztását, ha a felhasználó maga veszi lejjebb a fényerőt a megfelelő üzemmód beállításával. Az EU-s szabályozástervezet arra is kitér, hogy a készülékeknek a használatba vétel során alapértelmezettként kell felajánlaniuk az otthoni üzemmódot, amely kisebb fényerővel működteti a készüléket, mint ahogyan azokat az üzletekben, bemutatótermekben látni lehet. A CNet szerint ezzel a beállítással 30-50 százalékos megtakarítást lehet elérni a fogyasztásban.

Ledekkel spórolnak az LCD-tévék

Forrás: [origo]

A január elején lezajlott CES kiállításon jelentős visszhangja volt az LCD-tévék új generációjának, melynek tagjai már jóval alacsonyabb fogyasztásukkal hódítanak. E megjelenítők esetében a legtöbb energiát a háttérfény használja el, a folyadékkristályos képernyők képpontjai ugyanis csupán a megjelenítendő szín megalkotásában működnek közre, fényt nem bocsátanak ki. Az olcsóbb, de még középkategóriás modellek esetében jelenleg még tipikusnak mondható a fénycsöves háttérfény, az újabb - és egyelőre még drágább - modellekben viszont világító diódák, ledek sorozata biztosítja a megvilágítást.

Ezek egyrészt kevesebbet fogyasztanak a fénycsöveknél, fényük egyenletesebb, ráadásul megfelelő vezérlőelektronikával akár azt is meg lehet oldani, hogy a kép sötét részein kikapcsoljanak. Ekkor egyrészt nem igényelnek áramot, másrészt a sötét képrészletek is szebben festenek, mint a régebbi modellek esetében, ahol bár a kristályok elzárják a fény útját, némi szürkés derengés még a legsötétebb barlangi képsoroknál is tapasztalható. Létezik más megoldás is a villanyszámlán való spóroláshoz, a Sony például olyan szenzort szerelt új high-end tévéibe, amely érzékeli, ha senki nincs a szobában, és lekapcsolja a képet. Az LCD-tévék esetében is alkalmaznak továbbá a gyártók a plazmánál már említett fényerőszabályzós megoldást, amely a sötét szobában visszaveszi a háttérvilágítást.

A szabályozástervezet egyes részleteit illetően, mint azt láthattuk, vannak még homályos pontok, és biztosat majd csak az elfogadása után tudhatunk. Annyi azonban biztos, hogy az egyre korszerűbb tévék megfelelnek majd a jövőbeli kritériumoknak, így aztán 2010 után nyugodtan ehetünk majd mákos gubát akár a plazmatévé előtt ülve az Európai Unióban. Szuper képminőségük mellett alacsony fogyasztásukkal hódíthatnak majd a szerves fénykibocsátó diódát (OLED) használó tévék is, ezek elterjedése azonban drágaságuk miatt nem várható a közeli jövőben - jelenleg a Sony apró, 11 colos OLED-tévéjét több mint félmillió forintnak megfelelő dollárért lehet megvenni.