Az LG korábban büszkén jelenthette ki, hogy az LG Prada első verziójával 2007-ben sikerült megalkotni az első olyan érintőkijelzős telefont, amely saját egyedi operációs rendszerrel rendelkezett. Manapság, mikor sorra jelennek meg a különböző gyártók érintésérzékeny készülékei - ez talán már nem számít akkora szenzációnak. (Az első verzióra külső szoftvereket egyébként nem lehetett se telepíteni, se fejleszteni, tehát klasszikus értelemben nem volt okostelefon.)
A menü teljesen egyedi
A Prada névadója, Miuccia Prada 1949-ben látta meg a napvilágot, de a Pradát, mint márkát igazából 1999 óta jegyzik a nagyok között a divatvilágban. A felsőkategóriás luxusmárkák ma már szinte kötelezőnek érzik, hogy ha csak egy telefonnal is, de megjelenjenek a mobiltelefonok világában. A Dolce&Gabbana a Motorolával, az Armani a Samsunggal alakult meg, míg 2007-ben a Prada érezte elérkezettnek az időt, hogy az LG-vel elkészíttesse az első Prada-telefont. Ez utóbbi elég jó ötletnek bizonyult - egymillió darabot adtak el belőle.
Aki a Prada név hallatán egyből vesz egy mély lélegzetet, és automatikusan párhuzamot von mondjuk egy Prada-táska és a telefon várható ára között, az megnyugodhat: a telefon nem kerül nagyságrendekkel többe, mint a többi, hasonló kategóriás telefon - cserébe viszont ne is keressen senki valamiféle Prada-presztízst. A lényeg, hogy a telefon így is 130-140 ezer forint, és ebbe lehet, hogy beleférhetett volna egy kicsit igényesebb kivitel.
Megnyerő forma - olcsó műanyagok
A készülék hasonló anyagokból áll össze, mint az előző LG Prada vagy az LG KS20-as telefonja - ami egyébként az egyik legolcsóbb Windows Mobile-os eszköz. Összességében a lakk fekete elő- és hátlap, illetve a krómszerű csík hajlamos összegyűjteni az ujjlenyomatokat és a koszt, illetve érzékenyen reagál arra, ha a telefont egy ösztönös mozdulattal engedjük el az asztallapon. Egyszerű kialakítást kapott tehát a Prada II, de mindig lesz olyan, aki pont ezt nevezi modern és letisztult design-nak.
A 12 milliméteres vastagság valahogy a gyakorlatban többnek tűnik, bár erről az 54 milliméteres szélesség és a 130 grammos tömeg tehet elsősorban. A második Prada-telefon talán legizgalmasabb újdonsága az oldalra eltolható, 39 gombos QWERTY-billentyűzet, amellyel viszonylag gyorsan lehet szöveget bevinni - az érintőkijelző által nyújtott lehetőségekhez képest viszont fénysebességgel. A gombok kellő távolságra helyezkednek el egymástól, a nyomáspontosság megfelelő, összességében kényelemesen és gyorsan lehet vele akár hosszabb üzeneteke is írni, sőt, sötétben még a háttérvilágításra sem lehet panasz. Egyedül a felkiáltójelet nem sikerült megjeleníteni a klaviatúrán, és ezen a shift sem fog segíteni.
Hová tűnt a felkiáltójel?
A telefon természetesen rendelkezik microSD-bővítési lehetőséggel, ehhez a Prada oldalán található nyílást kell igénybe venni. Ugyanitt kapott helyett a billentyűzár, a kedvencek menü és a kamera exponálógombja. A Prada II alapértelmezett memóriája 60 MB.