Hogyan vegyünk netbookot?

Egy amerikai tanulmány szerint sokan tévedésből vesznek netbookot a hagyományos notebook helyett. Mi most abban segítünk olvasóinknak, nehogy hasonlóan járjanak: minden fontos információt összegyűjtöttünk arról, ami egy olcsó minilaptop vásárlásakor szóba jöhet.

A hazai árlistákat nézegetve öt-hat különböző gyártó kínálatában is fellelhetők a netbookok, amelyeket sokszor olcsó minilaptopként is emlegetnek. E kategóriába egyébként olyan kicsi, hordozható számítógépeket sorolhatunk, amelyek általában 9-10 colos - azaz 22-25 centiméteres átlójú - képernyővel vannak felszerelve, egyáltalán nincs benne CD- vagy DVD-meghajtó, processzora pedig főként alapvető internetezési funkciók kiszolgálására elegendő, 3D-s játékok vagy erőforrásigényes programok (például videovágó és -konvertáló, tervezőszoftverek) futtatására nem. Cserébe a netbookok olcsóbbak a notebookoknál, s míg korábban egy ilyen méretű komputerért még több százezer forintot kértek el, egy átlagos netbook már 80 ezer forintért hazavihető, azaz nagyjából feleannyiba kerül, mint egy rendes noteszgép.

A legfontosabb: a képernyő...

Nahát, nem látszik az oldal alja! Egy netbook bizony sokkal kevesebbet mutat a a megszokottnál a honlapokból. A szélességgel nincs baj, a legtöbb weboldal belefér, de a magasság szokatlanul kevés, és például az [origo] címlapjából is csak a legfelső doboz látszik. Szerencsére a videómegosztókon nem kell görgetni a lejátszóablakot, még éppen belefér a mozi. Az olvasáshoz is bőven elég a betűk mérete - olyan érzés, mintha egy rendes képernyőnek letakarták volna a széleit egy papírkerettel.

Az első netbookot, az Asus Eee PC-jét még csupán 7 colos képernyővel szerelték fel, a még mindig kapható 701-es modell 800x480 pixeles képernyője bizony nagyon apró, sokat kell trükközni vele, hogy akár az [origo] oldalait lehessen böngészni rajta, gyakorlatilag csak egyetlen dolog szól e típus mellett: az, hogy ez a legolcsóbb, nagyjából 55 ezerért hazavihető. Jóval használhatóbbak viszont a 9-10 colos típusok, mert bár a netbook nem a hagyományos számítógép pótlására, hanem elsősorban könnyen cipelhetőre lett tervezve, azért rövid idejű használat esetén is jobb, ha nem folyik ki az ember szeme a csöppnyi képernyőt bámulva.

A gyártók közül az Acer már azt is meg merte lépni, hogy egy ennél is nagyobb, 11,6 colos, HD Ready (vagyis 1366x768 pixeles) képernyővel szerelje fel egyik új netbookját, de a gépek többségében 1024x600 pixeles felbontású képernyő dolgozik. Bár még ez is kisebb a ma elterjedt gépek felbontásánál, ez már többé-kevésbé kényelmes böngészést tesz lehetővé. Vásárlás előtt mindenesetre érdemes megnézni a képernyő paramétereit, mert például a Lenovo S10 netbookjából létezik egy e jelű változat, ami ennél kisebb, 1024x576 pixeles LCD-vel bír, amelyen viszont néhány szoftver - például a Jogtár - nem is hajlandó elindulni.

...és a billentyűzet

A gépelést tényleg meg kell szokni a netbookokon, pedig ez itt a lényeg: egy ilyen kis géppel bárhol lehet jegyzetelni, e-mailezni vagy megírni a házit, frissíteni a blogot - a netezés mellett a szöveggyártás a másik fő funkció. A billentyűk a 7-8 colos modelleken nagyon kicsik, a 9 colos típusokon már elviselhetőbb méretűek, igazán kényelmesen azonban csak a 10 colosnál nagyobb típusokon lehet. Arra fel kell készülni, hogy aki teljes méretű billentyűzethez szokott, eleinte sokat üt majd mellé. Vásárlás előtt több netbookot is érdemes kipróbálni a boltokban, mert komoly különbségek lehetnek. A billentyűk süllyedése, érzékenysége, elrendezése, kattanása sokat számít, ha pedig kényelmetlen a gépelés, az elveheti a kedvet az egész masinától.

A billentyűzet mellett a kurzor mozgatásáért felelős érintőpad is meglepően kicsi, s a két hozzávaló gomb elhelyezése többnyire csapnivaló (például van olyan modell, amelyiken nem a touchpad fölött, hanem annak két oldalán vannak). Ezt ellensúlyozhatjuk ugyan egy vezetékes egérrel, de a netbookban éppen az a jó, hogy csak lecsukjuk a fedelét, és már indulunk is a dolgunkra.

A szív gyakran azonos

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Míg a legolcsóbb Eee PC-ben még egy régi Celeron, az újabbak zömében fejlettebb Intel Atom processzor lakozik, ezt az amerikai gyártó kifejezetten az olcsó hordozható komputerekhez fejlesztette ki. Az egyszerű tanács: ha nem Atom van a netbookban, ne vegyük meg, ezen túl viszont a processzorral többet foglalkozni nem érdemes. A memória mérete sem túl bonyolult kérdéskör: 1 gigabájt elég, kevesebb már kevés, több pedig inkább csak a PC-bütykölőknek való extra. Ezzel a teljesítménnyel kapcsolatos technikai vizsgálódást le is zárhatjuk - de mire elég mindez?

Netbookon netezni, levelezni, szövegszerkeszteni lehet igazán jól. Erre kompromisszumok nélkül alkalmas is, de videóvágásba, modern 3D-s játékokba, grafikai tervezőszoftverek használatába belekezdeni sem érdemes. A fényképek gépből való áttöltésére, rendezgetésére, alapvető utómunkára is vállalkozhatunk, így az utazás során nem kell spórolni a memóriakártyákon. Ha a repülőn zenét hallgatnánk vagy filmet néznénk, nem fogunk csalódni, egyedül a DVD-k fájllá alakítását kell megoldani, erre a feladatra egy csomó ingyenes szoftvert lehet találni.

Egyszerűbb HD-felvételeket is le lehet játszani a netbookokon, de a full-HD-s Blu-ray-ről másolt MKV fájlokba már beletörhet a ketyere bicskája - ezekkel majd az idén érkező Nvidia Ion lapkával szerelt gépek fognak elboldogulni. Az olcsó minilaptopok szinte mindegyikét felszerelik VGA-kimenettel is, így hazaérve normál méretű képernyőre, LCD-tévére is ráköthetők, noha a Full-HD felbontást sok esetben külső megjelenítőn sem támogatják. Ez a kimenet teszi lehetővé azt is, hogy a netbookot prezentációk megtartására is használhassuk.

Winchester vagy flashmeghajtó?

A boltokban lévő gépek jelentős részében hagyományos winchesteren tárolódnak az adatok, ami azért jó, mert ez nagyon olcsó hardver, típustól függően 80-160 gigabájtos kapacitásúval szerelik fel, amelyen már sok képet, videót lehet eltárolni, ami például nyaraláskor kifejezetten jól jön. A másik lehetőség, hogy flashmeghajtót, vagyis SSD-t szerelnek a gépbe: ez a merevlemeztől eltérően nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, azaz jobban bírja a gyűrődést akkor, ha - mondjuk - leesik a masina. Elvileg gyorsabb működést is biztosít a winchesternél, ám ez nem mindig valósul meg, az olcsó SSD-meghajtók gyakran pocsékul teljesítenek, ráadásul sokkal drágábbak a merevlemeznél, ezért általában 16 gigabájtosnál nagyobb egyik netbookba sem kerül belőlük. Ha valaki pont a sebességbeli előnyéért választana flashmeghajtós minilaptopot, érdemes utánaolvasnia fórumokon az adott gépnek, vagy legalább kipróbálni egyet a boltban.

Nem mindegy a cellák száma

Egy hosszú előadásokkal teli napot végigülő egyetemistának, vagy a könyvtárban jegyzetelő diák számára is fontos lehet, hogy gépe hosszú ideig működjön a konnektortól távol is. Az átlagos noteszgépek hiába hordozhatóak, konnektor nélkül hamar feladják, így sem kávéházi munkavégzésre, sem egy hosszabb film végignézésére nem alkalmasak áramszegény környezetben. Az alap netbook sem különb, de a drágább modellek 4-6 órás üzemideje már elég lehet arra, hogy egy munkanapot, egy hosszú vonatutat, vagy egy tengerentúli repülőutat is átvészeljenek megfontolt használat mellett.

Az átlagfelhasználónak azonban érdemes átgondolnia, valóban szüksége van-e a hosszú akkuidőre, mert a hatcellás akku nemcsak drágább, de súlyosabb és általában a gépházból is kilóg kissé. Viszont érdemes a vétel előtt dönteni, a nagyobb kapacitású akkumulátor ugyanis minden gyártónál elég drága, akár a gép árának felébe is belekerülhet, ha utólag vesszük meg.

XP-vel kelendőbbek

Bár az első netbookot még egy minimál funkciós Linuxszal dobták piacra, később a Windows XP vált elterjedtté az olcsó minigépeken, mivel rendszerigénye alacsony, a felhasználók pedig már ismerik - nem is beszélve arról, hogy ezen szokták meg a szoftvereket. Az akkumulátorhoz hasonlóan a vásárlás előtt érdemes azt is eldönteni, hogy linuxos vagy windowsos gépet szeretnénk-e, ugyanis a Microsoft operációs rendszerét utólag általában csak jóval drágábban lehet beszerezni, mint az alapcsomagban, ráadásul a telepítéshez is szükség van egy USB-s külső CD/DVD-meghajtóra.

A linuxos modelleket általában valamilyen néhány fontos alkalmazást - például böngészőt, chatprogramot, levelezőklienst, médialejátszót, nettelefont - tartalmazó operációs rendszerekkel szállítják, ezek képességeit általában csak korlátozottan vagy némi hackeléssel lehet bővíteni. Jó hír, hogy létezik négyféle, teljesen ingyenesen letölthető, kimondottan netbookokhoz készített Linux (a JolliCloud, az Ubuntu Netbook Remix, az EeeBuntu és a Moblin), ezeket következő cikkünkben fogjuk részletesen bemutatni. A linuxos megoldást így vagy a haladó számítógépezőknek ajánljuk, vagy azoknak, akik megfelelő "amatőr rendszergazdai" ismeretek birtokában rá mernek bízni egy ilyen gépet gyermekükre, nagymamájukra vagy rokonukra, aki nem szeretne mindenféle programot telepítgetni rá, és csak netezni szeretne vele. A legalapvetőbb feladatokra ugyanis így is remek a gép, és a vírusoktól is teljesen védve van.

Olcsó gépnél is fontos a garancia

Bár a hagyományos noteszgépeknél olcsóbbak a netbookok, azért egy 70-80 ezer forintos konfiguráció tönkremenetelét is megérzi a tulajdonos pénztárcája, így minilaptop vásárlásakor is érdemes figyelmet fordítani a garanciára. Az Acer esetében a gépekhez 1 év garancia jár, melyet nettó 5 és 10 ezer forint ellenében további 1 vagy 2 évvel lehet kibővíteni. Az Asus alapból 2 év garanciát biztosít a gépekhez, az újabb modellek esetén ez ráadásul nem lokális, hanem világgarancia, viszont nem bővíthető. Az MSI minilaptopjait 2 éves, ugyancsak nemzetközi garanciával lehet megvenni itthon. A Toshiba 3 év garanciával kínálja netbookjait, ezt tovább bővíteni nem lehetséges.

Hasznos extrák

Itthon is kapható Swarovski-kristályokkal ékesített netbook, de ennél hasznosabb extra lehet például a webkamera - persze csak annak, aki gyakran használ Skype-ot vagy hasonló videotelefonos szoftvert. Gyakran utazó mobilinternet-használók viszont annak vehetik hasznát, ha a netbook gépházába HSDPA-modemet is szereltek, ekkor ugyanis csak egy SIM-kártyát kell beledugni, és bárhonnan lehet internetezni, ráadásul semmi nem lóg ki a netbookból. A legtöbb típusba utólag már nem lehet ilyen hardvert beszerelni, a gépházba süllyeszthető bővítőkártya-helyet pedig csak a minilaptopok elenyésző százalékán találni, a többivel legfeljebb pendrive-hoz hasonló USB-s modemet lehet használni, ami viszont jócskán kilóg oldalra, így óvatosan kell használni.

Bár alapvetően másodlagos számítógépnek szánják a netbookokat, ismerünk olyan felhasználókat, akik egyetlen PC-jükként használják. Ehhez mindössze egy 30-40 ezer forintos monitort, valamint egy-kétezer forintba kerülő egeret, billentyűzetet kell venni hozzá. A teljes értékű használathoz nem árt még egy külső DVD-meghajtó, ez nagyjából tízezer forintba kerül, az USB-s winchesterből egy 250 gigabájtos példány nagyjából húszezer forintot kóstál.

Az első élmény mindig az elképedésé: tényleg lehet ilyen könnyű számítógépet is csinálni? Akkor eddig miért volt olyan nehéz minden gépem? A két kézzel cipelt notebook után két ujjal felcsippenteni a nyitott netbook szélét és így indulni értekezletre igazán felszabadító élmény, ahogy a kávézóban a női táskából előhúzott piros kis jószág is alig titkolható elégedettséggel tölti el gazdáját. A jó érzés többnyire tartós, elvégre a netbook jól egyensúlyoz a használhatóság és hordozhatóság között - ha nem várunk tőle túl sokat és rászánjuk az időt a kis mérettel járó használati különbségek megszokására, nem fogunk csalódni.