Százéves álom a kézírás a képernyőn

Több mint egy évszázada próbálja az ember távírón továbbküldeni, képernyőre varázsolni, digitalizálva nyomdai betűkké alakítani a kézírást. A cél elérésére épített kütyüket hívták pen computernek, digitális asszisztensnek, tábla PC-nek. A készülékek mindig az adott kor csúcstechnológiáját képviselték, és sosem voltak képesek igazán elterjedni a felhasználók körében. A tábla PC-k történetét Ádámtól és Évától elkezdve meséljük el.

Vannak ötletek, amik tíz-húsz éven keresztül is forradalmiak tudnak maradni, amik a megvalósulásuk után is úgy tűnnek, mintha a science fiction regények lapjairól kerültek volna át világunkba a téridő valami különös hibája miatt. A számítástechnika egyik ilyen ötlete, ígérete a szabadkézi rajzot is engedő tábla PC, a kézírást digitalizáló masina.

A kézírás digitalizálásának korai jeleit a Wikipédián keresők hamar megtudhatják, hogy az első szabadalmat a témában 1888-ban adták ki az Egyesült Államokban. A távíróra épülő ötletet a telefontechnológia egyik ősatyja, Elisha Grey védette le. A Google szabadalomkeresőjében a mai napig megnézhető rajzokon csodás, steampunkos elektromechanikus berendezések láthatók, amelyek az író kéz legkisebb fordulását is rögzítették volna.

Minek nekünk kézírásfelismerés?

Amióta létezik számítógép, keresik a kutatók az ideális, azaz egyszerre hatékony és kényelmes szövegbeviteli eszközt, de eleddig a billentyűzetet semmi sem tudta felülmúlni népszerűségben. Pedig a gépelés korántsem a leghatékonyabb módja a szöveg rögzítésének, hiszen a kézírással szemben, ahol a betűk rajza közvetlenül egymás mögé kerül, két leütött billentyű között viszonylag nagy utakat kell bejárni a gépíró ujjainak. Ez nemcsak fárasztóbb az írásnál, de sebességben sem versenytársa az ősi módszernek. Különösen igaz ez az olyan modernizált írásrendszerekre, mint például a gyorsírás, ahol egyszerűbben rajzolható betűket használnak, illetve sokat rövidítenek, tömörítenek a leírt szavakon.

Alternatív megoldás lehetne a beszédfelismerés, de ezzel még rosszabbul állunk - manapság egy ilyen rendszer, ha már megtanulta a beszélő hangját és előre ismert a téma is, közel kilencven százalékos pontosságot nyújt, de akit először hall, legfeljebb hatvan százalékban tudja híven visszaadni a mondandóját.

Gesztusokkal is lehet írni az érintőképernyőn

A kutatók ezért igyekeznek vegyíteni a kézírás és billentyűzet előnyeit, így keresve a jó kompromisszumot. Az egyik ilyen rendszer a mobiltelefonokból ismert T9 prediktív szövegbevitel, ahol ugyan betűket gépelünk, de a program statisztikai alapon igyekszik megjósolni, mit akarhatunk írni, így többnyire már néhány betűből kitalálja a szót. Sokan mégsem szeretik a T9-et, mert eltér az ismert beviteli módszertől, tanulni kell. Egy korántsem új, de manapság újra felbukkanó módszer, a gesztusírás megoldást jelenthet erre a problémára. Abból indul ki, hogy a billentyűzet legnagyobb hátránya a minden betű után felemelt és egy másik gomb felett újra lecsapó ujj. Akkor hát húzgáljuk az ujjunkat emelés nélkül egy billentyűzet rajzán, s a szavak írása közben kialakuló krikszkrakszok jelentik az egyes szavakat - a mintafelismerő pedig akkor is eltalálja a keresett betűcsoportot, ha nem pontosan rajzoltunk.

Katonai költségvetésből könnyű

A kísérletezés legközelebb az ötvenes évek végén lángolt fel, amikor az Egyesült Államokban hatalmas összegeket lehetett kutatás-fejlesztésre elkölteni. Az első elkészült digitalizáló tábla a Stylator névre hallgatott, a második pedig az amerikai hadsereggel összefonódott műhely után a RAND tablet nevet kapta. Az asztalnyi hardvert és kábellel csatlakoztatott tollat igénylő berendezések teljesítménye még mai szemmel is jónak tűnhet. T.L. Diamond, a Stylator megalkotója azt állította 1957-ben, hogy készüléke 97 százalékos pontossággal működik.

A pontosság mellett a tollas hardverek által kínált funkciók is fejlődésnek indultak. 1973-ra megjelent egy kereskedelmi tervezőszoftverben a gesztusfelismerés, sőt már virtuális gombokat is definiálhattak a felhasználók a képernyőn. Az írásfelismeréssel nem csak a viszonylag egyszerű, kevés karakterből álló latin betűs írású nyelvek tudósai foglalkoztak, így 1976-ra már a japán kanákat is felismerte a NEC szakemberei által tervezett rendszer.

Rajzolni és írni is lehetett a Wang Freestlyle-ra

Az asztali PC-kre lassan költözött át a technológia. 3D-s tervezőgépek, mérnöki munkaállomások, később pedig grafikusok használati eszköze lett előbb a fényceruza, később a digitalizáló tábla formájában megjelenő kütyü.

Pen computing és a PDA-k

Igazán nagy lendületet a személyi számítógép és a hordozható masinák feltalálása után vett az immáron elegánsan pen computingnak nevezett irányzat. 1985-ben még 11 millió dollárnyi kockázati tőke elsüllyesztése után csődbe ment a nővéreknek és orvosoknak digitális noteszt tervező Linus Technologies, a technológia egy részét azonban sikerült továbbadniuk. Ezt felhasználva a nyolcvanas évek legvégére megjelent az első kereskedelmi forgalomba kerülő, a mai tablet PC-k és a tenyérgépek között félúton levő hordozható kézírásfelismerős masina, a GRiDPad. A kütyü 640*480 pixeles felbontású, tizenhat szín megjelenítésére képes kijelzőt tartalmazott, szívét egy 20 megahertzes Intel 386-os processzor adta. A felhasználó a beépített hatvan megabájtos merevelemez mellett floppykra is másolhatta adatait.

A majdnem négy centi vastag, spirálfüzetnyi méretű tabletet a Samsung gyártotta a kísérletezés mellett laptopokkal is foglalkozó Grid Systems részére. Operációs rendszere a toll kezelésére felkészített, módosított MS-DOS volt, azaz a felhasználónak karakteres felületen kellett bűvészkednie, ha bármit el akart érni. A maga korában forradalminak ható tablet PC mára már féltéglának tűnhet, 2,2 kilogrammos súlyáról legtöbbünknek már nem a hordozhatóság vagy a szabadság jut eszébe.

Az 1989-ben bemutatott GRiDPad-et hamarosan további tollal navigálható gépek követték. A gyártóként nem túl sikeres, ám igazgatóneveldeként megkerülhetetlen GO Corporation amellett, hogy saját tableteket gyártott, az amerikai távközlés mamutjának számító AT&T-nek is előállított egy tábla PC-t. A masinák egyaránt a cég saját, Penpoint névre hallgató operációs rendszerét használták.

Komoly tervei voltak a kütyüvel az AT&T-nek

Kísérletezett az új formátummal a nagygépek terén több évtizedes tapasztalattal rendelkező, a személyi számítógépeket pedig épp egy évtizede tanuló IBM is. A ThinkPad márkanevet viselő legelső masina, amit az ellenség megtévesztése végett 700t és IBM 2521 ThinkPad néven is árultak, is ebbe a kategóriába tartozott. A szögletes fogantyúval, elektromágneses tollal és 20 megabájtnyi mozgóalkatrészek nélküli (SSD) merevlemezzel felszerelt modell két évig volt a piacon, majd modellfrissítésen esett át. Az évek során a billentyűzetet nem, de a csak érintőkijelzőt tartalmazó modell eltűnt, helyét az általunk is tesztelt X200t-hez hasonló, a klaviatúrára hajtható kijelzőjű típusok vették át.

A tabletek lassú terjedésére felfigyelve a Microsoft is észbe kapott, a Windows 3.1-nek már volt olyan kiadása for Pen Computing utónévvel, ami írásfelismerőt, tollal nyomkodható virtuális billentyűzetet és egyéb segédprogramokat tartalmazott. A tollas számítógépek pezső, izgalmas területnek számítottak a kilencvenes évek elején, ezt leghűbben Dom Giangrasso és Conrad Blickenstorfer 1996-os, a Pen Computing magazinban megjelent visszaemlékező cikke adja át. Gyártott érintőképernyős gépet a ma is tényezőnek számító Toshiba, az IBM, ígért ilyen masinát az Apple, és a piacon voltak olyan cégek gépei is, akiknek ma már a neve sem ismerős.

Asszisztens lesz a noteszből

A billentyűzet nélküli tábla PC logikus fejlődési útja a miniatürizáció volt. A kütyük egyre kisebbek lettek, sőt át is keresztelték őket. Az Apple Newton Message Pad néven adta ki saját készülékét, a versenytársak pedig többnyire személyes digitális asszisztensnek, azaz PDA-nak hívták magukat. Néhány készülék mögött ott voltak a pen computing felől érkező szakemberek. A GRiDPad-et létrehozó Jeff Hawkins cége felvásárlása után először a Tandy Corporation-nek tervezett tenyérszámítógépet, majd részt vett a Palm megalapításában.

Newton: mindentudó féltéglát épített az Apple

A PDA-k története külön cikket igényelne. Az igazgatók meetingjeinek megtervezését segítő digitális asszisztensek mellett a Volán buszok pénztárgépei és közterületfelügyelők adatrögzítő eszközeként szolgáló ipari igáslovai vagy az iPhone és más divatos okostelefonok is megtalálhatóak a PDA-k családfáján. Azonban ezek egyike sem a hagyományos értelemben vett írásfelismerős számítógép.

Az új név: tablet PC

2001 novemberében Bill Gates a Comdex szakkiállításon bemutatta a résztvevőknek a jövőt, a tábla PC-t. A Microsoft vezetője nem csupán a tollal és digitalizáló táblával felszerelt laptopok prototípusát mutatta be, hanem jóslatot is mondott: öt év alatt a tablet lesz a legnépszerűbb PC forma. Egy évvel a bejelentés után meg is jelent az XP különleges, tábla PC-kre kiadott verziója, és az első ehhez fejlesztett eszközök is.

Csodás és méregdrága a modern tablet is

Lapunk tesztelői annak idején az Acer Travelmate C100-as típusjelű gépével tettek rövid próbát hét éve, megállapítva, hogy a magyar hang- és kézírásfelismerés hiánya valószínűleg vissza fogja vetni a rajztáblás laptopok hazai terjedését. Az általános kép azonban kedvező volt, tesztelőnk fényes jövőt jósolt a mindennapi használatra akkor még nem alkalmas, ám ígéretesnek tűnő technológiának. Az azóta eltelt hét év alatt világossá vált, hogy a csoda ismét elmaradt. A tablet PC nem tudott annyira olcsóvá válni, hogy igazán elterjedjen, akármilyen szép kütyükkel is állnak elő a gyártók.

Hátha olcsón kell valakinek

A nagy ígéretekkel indító, majd azokat rendre valóra nem váltó százdolláros laptop mutatta be, hogy lehet forgatható kijelzős gépet olcsón is gyártani. Bár a százdolláros név fantáziának bizonyult, hiszen két darab, egyenként kétszáz dollárba kerülő masinát kellett ahhoz venni, hogy egyhez hozzájuthassanak az OLPC iránt rajongók, figyelemfelkeltésnek jó volt a gép. A netbook forradalom harmadik évébe lépve lassan megjelennek azok az olcsó laptopok, amiknek a kijelzőjére rajzolni is lehet. Az Intel oktatási célokat szolgáló Classmate Convertible tabletje - amit rovatunk is kipróbált - illetve a Clevo olcsó, Atom processzoros érintőkijelzős laptopja új forradalmat ígérnek. Lassan itt lenne az ideje, hogy a több mint száz éves álom, a kézírás egyszerű digitalizálása valóra váljon.