Az első lépések Maccel a kézben

Az Apple legkisebb, 13 hüvelykes notebookjai nyújtják a legvonzóbb opciót azoknak, akik szeretnének PC-ről Macre váltani. A gépeken eleinte egész biztosan bizonytalankodik az ember, de a szép és praktikus kis gépek gyorsan megszerettetik magukat, hogy azután alig hagyjanak némi hiányérzetet a PC után. Bemutatjuk, milyen élmények várnak az új macesekre, és mire kell odafigyelniük.

A Macen elsőre furcsa a futó programok közötti váltogatás is. Létezik ugyan a Windowsról ismert Alt-Tab kombinációhoz hasonló billentyűparancs, de a legkényelmesebben úgy tudunk ablakot váltani, ha a négy ujjunkat lehúzzuk a trackpaden. Ekkor tárul fel ugyanis az Exposé, ami szépen egymás mellé kicsinyíti az éppen futó ablakokat, élő előképpel, így kényelmesen, egy kattintással választhatunk közülük. Ha csak egy szoftver több ablaka között szeretnénk váltani, akkor hosszan kell nyomnunk a dokkos ikonján az egérgombot. Négy ujjal felfelé söpörve pedig az asztalt kapjuk meg, ahonnan ismét lefelé söpörve visszatérünk az előző ablakhoz.

Ablakváltás Exposéban - ennél jobbat nem lehet kitalálni

Az OS X-ben ezek a kifinomult módszerek nagyon kényelmessé teszik a munkát a Windowshoz képest. A fájlkezelő ablakainak beállítási lehetőségei, a listázási és nézetopciók is nagyon kényelmesek, kiforrottak, szerethetőbbek, mint Windowson, ahol sok minden öncélúnak tűnik.

Az a fura Cmd gomb

Mivel a Macen nincs Ctrl+Alt+Del, az esetleg beragadt programokat az ikonjukra való jobb kattintás utáni Force Quit paraccsal, vagy az Activity Monitor nevű segédprogrammal lőhetjük le. A gyengébb Macen egyébként többször előfordult, hogy ha kicsit megterheljük a gépet, néznünk kell egy ideig az Apple-nél a homokórát helyettesítő színes, pörgő labdát, és a gép eleve kicsit kimért működési tempója némiképp elbizonytalanítja ilyenkor az embert. Itt is igaz, akárcsak Windowson, hogy minél több RAM-unk van, annál könnyebb az életünk - ezen a modellen érzésünk szerint érdemes azonnal bővíteni a gyárilag kapott 2 gigát.

Elsőre az is sokkoló lesz a Macen, hogy a jól megszokott billentyűkombinációk itt nem - vagy nem úgy - működnek. A legtöbb funkciót itt a Ctrl helyett a Cmd (Command) gombbal lehet elérni (például a cut-copy-paste), de a billentyűzet más trükköket is tud. A Cmd-le/fel például a Home-End gombokat helyettesíti, laponként pedig az Alt-le/fel gombokkal haladhatunk a dokumentumokban. A magyar kiosztású billentyűzeten a speciális karaktereket az Alt egyidejű lenyomásával hívhatjuk elő.

Ctrl, Alt, Cmd - fura, de kezes hármas

Két fontos dolog van, amit egy kezdőnek célszerű a fejébe vernie, a keveredés elkerülése végett. A Cmd+Q szolgál a programokból való kilépésre, ami az ablakaik becsukásával még nem következik be, és vicces módon az Alt+Q-val írhatunk be kukacot, amikor e-mailezünk. Összekeverni, érhető okból nem célszerű őket. Amíg ezt nem tudtuk, sokat bajlódtunk a maces billentyűzeten, de ha az ember megszokta a Cmd-s, altos rendszert, úgy rááll a keze, hogy Windowson jön rendszeresen zavarba.

Csak vegyük ki a dobozból

A PC után a Macen az a másik sokk, hogy az operációs rendszernek semmihez sincs szüksége driverekre. Az OS X mindent villámgyorsan - a Windows 7-nél jelentősen gyorsabban - csatlakoztat, amit rádugunk a laptopra. A gép elaltatása-felébresztése is villámgyors, és főleg ennek köszönhető, hogy a masina nem olyannak érződik, mint egy nehézkesen működő számítógép, hanem mint egy kezes munkaeszköz, hiszen az ember naponta több alkalommal csukja le és nyitja fel a gép fedelét, ahogy otthon, a munkában vagy út közben tevékenykedik vele. Mac-tulajok gyakran térfálnak is azzal, hogy aki a munkahelyen egy L alakban nyitott számítógéppel vonul az asztalok között, az biztos PC-t használ - a Macesek mindig csukott géppel mennek a következő megbeszélésre.

Mivel az OS X-et gyakorlatilag egyláltalán nem fenyegetik vírusok, a gép használatba vétele után elég a gyári tűzfalat bekapcsolni az igen jól átlátható Settings menüben. Ha van külső winchesterünk, az automatikus biztonsági mentéseket is célszerű elindítani a Time Machine alkalmazással, ami ezek után egy életre megkímél minket az adatvesztés rémétől.

A friss MacBook-tulajoknak célszerű kalibrálni az akkumulátort is, ami azt jelenti, hogy teljesen fel kell tölteni, majd addig használni a gépet, amíg teljesen le nem merül (sleep módba kapcsol), és ezek után ismét teljesen feltölteni. Ezek után az akkumulátort figyelő mikroprocesszor hatékonyabban tudja kezelni a rendelkezésre álló energiát, így már nyugodtan lehet igény szerint rátöltögetni, bár a kalibrálást az élettartamának ideje alatt célszerű néhányszor újra elvégezni, ha csökken a kapacitása.

Színes ledek is jelzik a töltöttséget a MagSafe csatlakozón

Mindezeknek köszönhetően a Macbookokra tényleg igaz, hogy a dobozból kivéve máris nekikezdhetünk velük a munkának. A gépekre nem kell mindenféle drivereket, pluginokat vagy egyéb segédeszközöket telepítgetnünk, csak a kedvenc szoftvereinket, de abból sem mindent, hiszen sok hasznos alkalmazást az operációs rendszerrel együtt megkapunk.

Pár szoftver, amire szükség lesz

Az OS X-szel együtt ugyanis előtelepítve érkezik minden Macen az iLife multimédiás csomag, ami tartalmaz fotószerkesztőt, zeneszerkesztőt, videóvágót. A szoftverek közül az iMovie videóvágó szoftver a kedvencünk, ami ugyan nem olyan pontos, mint egy profi alkalmazás, viszont a legnagyobbakhoz hasonló látványos, élőképes előnézetet ad már a munka közbeni, filmszalag-szerű nézetnél is, nagyon megkönnyítve ezzel a vágást. Ennél a funkciónál és a videók importálásánál, exportálásánál érezhető egy kicsit az erősebb Mac több memóriából fakadó előnye, de a szoftver még a "kis" MacBookon is kényelmesen használható, és remek beépített effektek, sablonok vannak hozzá, amikkel feldobhatjuk a családi videókat.

Az iPhoto képszerkesztő erőssége, hogy ez is készen tálal sok hasznos funkciót, például rögtön videós slideshow-t is gyárthatunk vele a fotóinkból, nem is beszélve a Facebookkal összeköthető arcfelismerős funkcióról és a kényelmes netes megosztási lehetőségekről. PC-n ennek talán a Picasa lehet a méltó ellenfele. A Garage Band nevű zeneszerkesztő leginkább arra jó, hogy jogtiszta aláfestő zenéket készíthessünk vele a videóinkhoz, amihez gyárilag is jókora hangeffekt- és zenerészlet-választékot kínál, amiket fizetős letöltésekkel gyarapíthatunk.

Az OS X egyetlen szembetűnő hiányossága, hogy jó zenelejátszó szoftverek nincsenek rá. A felhasználók legtöbbje az iTunes-t haszálja zenehallgatásra, ami iPod- és iPhone-tulajoknak egyébként is kötelező segédeszköz, és a PC-s verzióval ellentétben Macen remekül működik. Gyors, fapados megoldásnak még ott van a VLC videolejátszó, ami csakúgy, mint PC-n, itt is mindenféle formátummal könnyedén elbánik, és a kezelőfelülete is sokkal szebb. Ezen kívül még valószínűleg tömörítőre (UnRarx), igény szerint Torrent- és FTP-kliensekre (Transmission, uTorrent, Filezilla, stb.) lesz szükségünk.

Vágás az iMovie-ban. A filmszalagra húzva a pontert képkockánként tekerhetünk

A gépre előtelepített iChat szoftver egyáltalán nem rossz, csak az a baj vele, hogy lehetetlen lenémítani, ezért folyamatos surrogással ad hírt a ki-be jelentkező ismerősökről, messengerezni pedig nem lehet vele. Pótmegoldásként ezért az MSN-t is ismerő, és mindenféle funkcióra rugalmasan konfigurálható Adiumot ajánjuk, hiszen idehaza alig lehet meg az ember a Microsoft IM-szolgáltatása nélkül. A webet a gyári browserként kapott Safariban is kényelmesen lehet böngészni, bár ennek csak az az előnye, hogy gyors: a platformra szintén elérhető Firefoxban megszokott kiegészítőket hiányoltuk belőle, és ezek még a legújabb, 5-ös változathoz sem érhetők el jelentős számban. Az ugyancsak választható Chrome-nál pedig annyival butább, hogy itt külön keresőmezőt kell használnunk a webkereséshez, a címmezőben csak az előzményeket dobja ki a jelenlegi verzió. Keresőből egyébként a Firefoxban jóval többet fel lehet venni, mint amit a Safari kínál. Az említett két alternatív szoftver mellett még a Caminót érdemes kipróbálni Macen, ami szintén népszerű ezen a platformon. Explorer viszont Apple operációs rendszeren nem létezik.

A komolyabb munkához jól jöhet egy irodai szoftvercsomag is. Az Apple saját, iWork nevű csomagja 25 ezer forintba kerül, de tölthetünk a Macre ingyenes OpenOffice-t is, aminek viszont csak a helyesírás-ellenőrzője tud magyarul, vagy vehetünk MS Office-t, ami szintén kiváló megoldás. Fájlkezelőre a Finderen és a Spotlighton kívül valószínűleg nem lesz szükségünk, és ha már eddig eljutottunk, nagyjából meg is van mindenünk a legfontosabb hétköznapi feladatokhoz. CD-t, DVD-t írni, a Windows Vistához hasonlóan, a fájlkezelőből (Finder) is lehet.

Játszani is enged, de nem sokat

Összességében egy kicsit tartottunk a macre való átállástól, de a hétköznapi feladatok terén azok után, hogy kicsit ügyetlenkedtünk, nagyon bevált. A MacBookok kialakítása, formája, kényelme pedig annyira kellemes, hogy nem is szívesen váltunk meg ezektől a gépektől a teszt végezetével. Bár árban felette vannak az átlagos PC-mezőnynek, mindaz az extra élmény, amit adnak, megéri a felárat azoknak, akik sokat dolgoznak, élnek együtt a számítógéppel, hiszen a MacBook ebben a legjobb társ.

A VLC itt is jól jön, gyors és szép lejátszó

Az Apple-gépeknek egyetlen gyenge pontjuk van csak: a játék. Bár mindkét alapmodellben ugyanaz az NVIDIA GeForce 320M grafikus kártya található, játékra nem igazán használhatók. Ez talán riasztó érv lehet azoknak, akik megszokták a PC-s kényelmet, és látszatra a specifikációk sem indokolnák, hogy számos játék diavetítés-módban fusson ezeken a modelleken. Az is igaz persze, hogy aki gamer gépet akar, annak egyébként sem egy Apple laptop a legjobb választás, minden másra viszont csak ajánlani tudjuk a MacBookok bármelyikét, főleg úgy, hogy a specifikációk terén és főleg az unibody háznak köszönhetően már a műanyag modell sincs olyan nagy lemaradásban a legkisebb Pro modellhez képest.