Hagyományos formájú robotrepülőgépet sokkal nagyobb kihívás építeni, mint egy- vagy többrotoros helikoptert. Egy hagyományos repülő nem képes gyors irányváltásokra, ügyelni kell arra, hogy a gép sebessége elég nagy legyen, nem lehet pusztán a légcsavarok sebességének vezérlésével emelkedésbe vagy süllyedésbe vinni a gépet.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) csapata rövid és széles szárnyakat tervezett a gépre, amelyek lehetővé teszik, hogy viszonylag kis sebesség mellett is röpképes maradjon a gép. A repülő nem GPS-szel dolgozik, hanem két speciális algoritmus által számolja ki a helyzetét. A robot testére szerelt szenzorok között sebességmérő és gyorsulásmérő is található, ezek adják a leglényegesebb adatokat. Az teljes algoritmus tizenöt különböző változót tartalmaz.
A robotrepülőt segíti az is, hogy a gép rendelkezik a környezetének pontos térképével. A jövőben azonban azt akarják elérni a kutatók, hogy a repülő magának készítse a térképet. Az önálló utazásra képes, a GPS-rendszerre nem támaszkodó gép nem lenne sebezhető a GPS zavarásos támadásokkal.