Nem szeretünk arra gondolni, hogy minden adattárolási technológiának megvan a maga szavatossági ideje. Talán a fotó volt az utolsó, amit ki lehetett akasztani a falra, és gyakorlatilag nem igényelt törődést. A hangfelvételek, videoszalagon vagy digitálisan tárolt információk viszont tönkre tudnak menni úgy is, hogy soha elő sem vették a hordozóikat.
Nemcsak az agyonnézett, többször másolt filmek lehetnek veszélyben, hanem a gyerek első lépését, születésnapját, óvodás ballagását tartalmazó szalagok is. Több olyan vállalkozás van, amely az ilyen felvételek megmentésére szakosodott.
A családi felvételek mellett modern műalkotásokra is a megsemmisülés várhat. Az Artpool Művészetkutató Központ munkatársai 1988 óta rögzítenek kiállításmegnyitókat és performanszokat, emellett több művésztől kaptak saját felvételeket. Akadnak olyan események, amelyen többen is videóztak egyszerre, de többnyire egyedi felvételek kerülnek az archívumukba. Ottjártunkkor épp néhány ef. Zámbó István-performansz felvétele volt a gép mellé tornyozva. A művész nem csak hagyományos VHS-kazettára rögzített, hanem a kamerákban alkalmazott miniDV-re is.
Halasi Dóra, az Artpool archivistája szerint minden szalag digitalizálása legalább háromszor annyi időt vesz igénybe, mint amilyen hosszú a felvétel. Az idő első harmadát a beolvasás viszi el, ezután az olvasási hibák kiszűrése történik, végül pedig DVD-re mentik ki az anyagokat. A kutatóközpont felhasználói ezeket a lemezeket nézhetik meg.
Az analóg adatforrásokkal tulajdonképpen még könnyű dolga van a művészetkutató központnak. Egy videó lehet rossz minőségű, ugrálhat a kép, zajos lehet a hang, de még mindig le lehet játszani. Az Artpool archivátorai még nem találkoztak olyan szalaggal, amiről ne lehetett volna megmenteni a tartalmat.
A CD-ROM-on, lemezen tárolt digitális művek azonban jóval sérülékenyebbek. A személyi számítástechnika hajnalán a különböző gépek eltérő típusú lemezeket használtak, ráadásul az adattárolási metódus is egyedi volt. Az Amstrad gyártmányú számítógépekhez például a PC-snél másfél centivel kisebb lemez járt. Ma már az is komoly feladat, hogy egy-egy működő gépet találjanak, az adatok lementése pedig további problémákat jelent.
A viszonylag egységesnek számító CD-ROM-ok is tartalmazhatnak meglepetéseket. A régi hang és videokodeket nem minden esetben lehet életre kelteni a modern operációs rendszereken. A magyar ABCD lemezújság bélyegnyi méretű videóit is kihívás elindítani, pedig húsz éve a kor legjobb technológiájával készültek.
Archiválási szempontból a szoftverek és az internet tartogatja a legtöbb kihívást. Míg egy VHS-re vagy CD-re rögzített műnek van fizikai hordozója, addig az internetes oldalak csak egy távoli szerveren léteznek. Ha onnan eltűnnek, már csak akkor férünk hozzájuk, ha korábban lementettük az oldalt.
Több szervezet próbálkozik az internet archiválásával, de a meggyőző módszer még várat magára. A kaliforniai székhelyű Internet Archívum (archive.org) milliónyi törölt oldalt őrzött meg böngészhető módon. Azok a lapok viszont, amelyek elkerülték a szervezet archivátorainak figyelmét, örökre eltűnnek, ha törlik őket. A magyar internet oldalainak többsége pedig ebbe a kategóriába tartozik. A Freeweb magyar ingyenes tárhely megszűnésével igazi őshonlapok tűntek el.
A szövegek mellett a videojátékok is a kultúra hordozói lehetnek. Ezek pedig ugyanolyan utat jártak be, mint minden más médiaforma. A mai játékok nagyban támaszkodnak a hálózatra, néhánynak egyáltalán nincs egyjátékos módja. A jövő kutatóinak tehát azt kell kitalálniuk, hogyan lehet archiválni egy olyan programot, amelynek lényegét a játékos közösség, a játékban kialakult szokások adják. Már most sem egyszerű bemutatni egy kiállításon, hogy például a World of Warcraft online szerepjáték pontosan mi is. A szerverek leállítása után azonban ez a feladat akár megoldhatatlanná is válhat.