A modern kori repülés történetében a leghosszabb ideje eltűnt utasszállító repülőgépnek számít a Malaysia Airlines MH370-es járata. Legutóbb 2007-ben veszett el hasonló módon utasszállító, ám az indonéz Adam Air 574-es belföldi járatát kiszolgáló Boeing 737-400-as gép roncsait tíz nap keresés után végül megtalálták a Celebesz-sziget partjainál. Ezzel szemben a malajziai légitársaság Boeing 777-200-as gépének – vagy a roncsainak – már tizenkettedik napja nem tudnak a nyomára bukkanni, pedig a keresésben huszonhat ország vesz részt.
Azon a ponton, ahol az MH370-es járattal utoljára rádiókapcsolatot létesítettek az irányítók (a gép utolsó üzenete "All right, good night" volt), nem találtak roncsokat. Később kiderült, hogy maláj katonai radarok az eredeti útvonaltól nyugatra, a Malaka-szorosnál érzékelték utoljára a utasszállító gépet. Ezután viszont nincs adat, így kiszámíthatatlan, hogy a Boeing 777-es milyen irányba haladhatott tovább. A legfrissebb fejlemény az, hogy az ausztrál hatóságok műholdfelvételeken olyan tárgyakra bukkantak, amelyek esetleg az eltűnt repülőhöz tartozhattak. A tárgyak felkutatása azonban még folyamatban van, és nincs rá semmi garancia, hogy valóban közük van az eltűnt géphez.
A vizsgálatok szerint a repülőgépben lévő üzemanyaggal további hét órát repülhetett a Boeing, ami azt jelenti, hogy akár Szaúd-Arábiába, Szudánba, Iránba, Pakisztánba vagy Vietnamba és Ausztráliába is eljuthatott. Ezért a gépet – vagy annak roncsait – az Indiai-óceánban, a Thai-öbölben és a Dél-kínai-tengeren is keresik, ami egy kontinensnyi terület.
Bár a kutatásban tengeralattjárók észlelésére tervezett, radarral felszerelt repülők és helikopterek is közreműködnek – amelyekkel víz alatt lévő roncsokat is észlelni lehet –, ezek csak nagyon szűk sávokat tudnak pásztázni, míg a teljes terület sok ezer négyzetkilométeres. Ilyen hatalmas területet egy repülőgép felkutatásához korábban még soha nem kellett átvizsgálni.
Ráadásul, ha a Boeing a vízbe zuhant, a tengeri áramlatok egyetlen nap alatt száz kilométert is sodorhatják a roncsokat, amelyek így tizenkét nappal később már egy nagyobb országnyi területen lehetnek szétszóródva. Követésükhöz bonyolult áramlási modelleket kell alkalmazni, ami jócskán megbonyolítja a keresést. Nem véletlen, hogy a Digital Globe nevű, nagy felbontású (azaz nagyon részletes) műholdképeket árusító társaság közösségi programot indított felvételeinek elemzéséhez. A gép eltűnésének napján készült részletes műholdképeket apró kockánként vizsgálhatják át internetezők, akik egy felületen bármilyen gyanús nyomot bejelölhetnek.
A cég a BBC-nek elmondta, hogy a felhasználók eddig 4,7 millió darab gyanús pontot jelöltek meg: ezek vizsgálata belátható időn belül nem mehetne végbe. A rendszer a téves riasztások csökkentése érdekében egyébként eleve minden egyes képrészletet legalább harminc felhasználóval megvizsgáltat, és csak kellő alap esetén továbbítják az eredményeket hatósági vizsgálatra.
Egy ilyen hatalmas terület kisebb magasságból való átvizsgálására a leginkább a Nortrop Grumman MQ-4C Triton nevű sugárhajtású kémdrón lenne a leginkább alkalmas – írja a repüléssel foglalkozó Foxtrot Alpha blog. A még fejlesztés és tesztelés alatt álló pilóta nélküli repülőgép ugyanis egy teljes napon át folyamatosan képes a levegőben maradni, szenzorai pedig az tengeralattjárók felkutatására alkalmas radarral szerelt repülőknél jóval nagyobb, elvileg több száz kilométeres távolságban képesek észlelni bármilyen objektumot. Ráadásul az automatikus repülésre képes jármű élőképet közvetít az általa érzékelt eseményekről az irányítóknak, ám a leghamarabb három éven belül lesz csak bevethető. A jelenleg elérhető amerikai kémdrónok ugyan segíthetnék a kutatást, de ezek jóval lassabban dolgoznak, kisebb területet vizsgálnak át ugyanannyi idő alatt.
Az Indiai-óceánról vasárnap készült műholdképeken két olyan tárgyat észleltek, amelyek a maláj gép roncsai is lehetnek, bár ezeket a nyílt vízen egyelőre nem találják a keresők. Ha ezekről kiderülne, hogy valóban a Malaysia Airlines utasszállítójához tartoznak, akkor ki lehetne zárni, hogy a repülőgépet egy későbbi terrorcselekmény végrehajtásához rabolták el. Ez a lehetőség ugyanis még mindig szóba jöhet. Vészfékezéssel, kellően kiürített tankkal egy Boeing 777-200-as mindössze másfél kilométer hosszú futópályán is képes landolni, bár tele tankkal egy kis repülőtérről valószínűleg nem képes felszállni.
Az elrablás gyanúját erősíti az is, hogy az MH370-es járat utolsó bejelentkezésekor a pilóták azt jelentették, hogy minden rendben van. A gép állapotáról műholdas kapcsolaton jelentő automatikus diagnosztikai rendszert, az ACARS-t azonban a fedélzeten szándékosan lekapcsolták – derült ki a rendszerüzenetek vizsgálata során. A 2009-ben az Atlanti-óceánba zuhant Air France repülőgép katasztrófájának vizsgálatakor éppen az ACARS szolgált információkkal a különböző hibákról, pedig a repülőgép fekete dobozát csak két évvel a roncsok megtalálása után sikerült előkeríteni.
Boeing 737-esen repülő, névtelenséget kérő pilóták az Origónak elmagyarázták, hogy a Boeing utasszállító gépein manuálisan le lehet kapcsolni szinte minden kommunikációs lehetőséget, akár a civil repülőgépek azonosításához használt transzpondert is. Ez tulajdonképpen egy jeladó, amely magáról a repülőgépről is továbbít információkat a polgári légi irányítás rendszerei számára, például a gép típusát, a járat számát és pozícióját, irányát is. A hagyományos radarral csak a géptestről visszaverődő rádióhullámokat lehet érzékelni, kiegészítő információk nem állnak rendelkezésre. Ezért ma már minden polgári légi járművön alkalmaznak transzpondert. A pilóták szerint a transzponder kiiktatásához ugyan biztosítékokat kell lehúzni egy berendezésről, interneten elérhető leírásokból meg lehet tanulni a rendszer kikapcsolásának módját.
Egyedül a fedélzeten lévő ELT-egység (Emergency Locator Transmitter, vészhelyzeti helymeghatározó adó) jeleit nem lehet kikapcsolni, ez azonban csak akkor kapcsolódik be automatikusan, ha durva erőhatást vagy a zuhanásra utaló nagy gyorsulást érzékel. Az ütésálló és vízálló eszköz elvileg úgy van megépítve, hogy a vízfelszínen lebegjen, és a repülőgép adatai mellett a saját GPS-koordinátáit is továbbítsa nagyobb távolságra. Az MH370-es járat esetében az ELT semmilyen jelét nem fogták. A fedélzeten lévő fekete doboz ultrahangos jeleket bocsát ki magából, ezeket azonban csak a repülőgép vagy a roncsok közeléből lehet érzékelni – a maláj gép esetében ilyen jelekre sem bukkantak eddig.
A Washington Post szerdai cikke szerint a keresést nagyban segítené, ha a Malaysia Airlines egy járatonként tízdollárnyi extra költséget jelentő fejlesztést vásárolt volna a 777-es kommunikációs rendszeréhez – bár ez nem előírás. Ez ugyanis akkor is továbbította volna az adatokat a repülőgép útjáról műholdaknak, ha már megszűnt a kommunikációs kapcsolat, illetve ha már lekapcsolták a transzpondert és az ACARS-t is, sőt a radarok hatótávjából is kikerült az utasszállító – írja a lap.
Ha egy utasszállító repülőgép ilyen rejtélyes módon el tud tűnni, az meg fogja változtatni a polgári repülés világát – mondta a CNN hírcsatornának a Slate.com repüléssel foglalkozó szakújságírója, a 2001- es terrortámadás hatásaihoz hasonlítva az esetet.
Ha a Malaysia Airlines repülőgépét valóban terroristák kaparintották meg, a későbbiekben akár támadások végrehajtásához is használhatják. Egy Boeing 777-200-as hatótávja mintegy 9,7 ezer kilométer, az üléseitől megszabadított utasszállítót pedig robbanóanyagokkal megpakolva elég veszélyes fegyverként lehet használni. Bár egy kikapcsolt transzponderrel közlekedő, rádión sem kommunikáló repülőgép bizonyára gyanút kelt bármely ország légterében, a radarokkal nem lefedett, nyílt vízi területek felett könnyen repülhet úgy, hogy nem fogják észlelni sem polgári, sem katonai radarok. Egy zsúfolt légterű országba belépve pedig előfordulhat, hogy már csak késve küldenek rá vadászgépeket. Ha valóban géprablás történt, akkor igen kifinomult, rendkívül széles körű előkészületeket igényelt, így valószínűleg a nagyhatalmak titkosszolgálatai is minden erejükkel a maláj repülőgép felkutatásán dolgoznak.