A Nagykörúton futó Combino után jövőre újabb szupervillamos érkezik Budapestre, az 1-es villamos vonalán 2015-től a tervek szerint a baszkföldi CAF cég Urbos 3-as járművei járnak majd (Debrecenben már az év eleje óta ezek a szerelvények közlekednek). Az új, 34 és 56 méter hosszú szerelvények speciális kialakításának köszönhetően teljes hosszukban alacsonypadlósak: nem csak az ajtóknál csökken a padlószintjük, hogy könnyebb legyen fellépni. Az új kivitelű villamosban lejtős padlórészek sem lesznek, stabilan lehet tehát álldogálni. Az utastér teljes hosszában átjárható lesz.
Az alacsony padlómagasság eléréséhez a Combino és a CAF villamosok esetében is arra volt szükség, hogy teljes egészében elhagyják a kerekeket összekötő tengelyeket (amelyek a vasúti és metrószerelvényekben is megtalálhatók).A CAF járművében minden kerekeket egyesével, külön hajtanak meg.
Ennek a megoldásnak azonban hátránya is van, a tengely nélkül rögzített kerekeket pontosan be kell szabályozni, hogy párjaik egyenletesen gördüljenek, ellenkező esetben kopni kezdenek, vagy megszorulhat a hajtást tartalmazó forgóváz is – mondta Németh Zoltán Ádám, a szegedi villamosprojektet megvalósító Szeged Pólus Kft. projektigazgató-helyettese az Origónak. Elvileg azonban megvan a megfelelő háttér a beállításhoz, a Combinók érkezésekor ugyanis a Hungária kocsiszínben már kiépítették az erre szolgáló speciális esztergát.
A CAF villamosban a meghajtást kompakt méretű villanymotorokra bízzák. A motorok a régi – például az 1-es vonalon jelenleg közlekedő Tátra – villamossal ellentétben nem a forgóvázban, a kerekek között, hanem az oldalfal és a forgóvázkeret között találhatók. Ma már kis méretben is legyárthatók nagy teljesítményű villamos motorok, míg a hetvenes-nyolcvanas évek technológiájával még csak egy-egy nagy villanymotort tudtak alkalmazni a motorkocsikban.
A Combino esetében egy forgóváz négy kerekéből két-két kereket hajtanak meg egy-egy oldalon egy közepes méretű motorral, míg az 1-es vonalra szánt Urbos 3-asban a négy kerékhez négy darab, kisebb motor tartozik. Mindkét típusnál leszűkül a folyosó a forgóvázaknál, ahol a forgóváz kerete és a meghajtás megtalálható a villamos karosszériája és belső falai között. Viszont az eltérő felépítésből adódóan ilyen szűkületekből a CAF gyártmányú villamoson kevesebb lesz, mint a Combinón, így az utasok számára összességében tágasabb lesz a belső tér.
Az alacsonypadlós villamosok csak az utóbbi tíz-húsz évben terjedtek el, de már a 19. század végén megvolt az igény a hasonló kivitelű járművekre Németh Zoltán Ádám szerint. Minél közelebb van ugyanis padlószint a járdához, annál gyorsabban tudnak le- és felszállni az utasok, különösen, ha csomag van náluk. Az alacsonypadlós villamosok előfutárának tekinthető 1896-ban átadott, német gyártmányú szerelvényeket használó budapesti kisföldalatti is, amely csupán hét évvel a világ legelső villamosvonalának indulását követően létestült. Ennél az alagút alacsony magassága miatt volt szükség egy kompakt kialakítású kocsira.
A kisföldalattinál végül azt a megoldást választották, hogy a kocsik ajtaját középre és alacsonyra helyezték, a kerekeket tartalmazó, helyigényes forgózsámolyok pedig a kocsi két végén kaptak helyet a motorokkal és a vezetőfülkével együtt. Ez természetesen azzal járt, hogy a kisföldalatti utastere a két forgóváz közé szorult, de az ülések elrendezésével is igyekeztek elrejteni a vázak helyigényét. Később a hasonló, középbejáratú villamosokban lépcsők voltak az utastérben a középső, alacsony peron és a jármű két szélén elhelyezkedő utastér között.
A budapesti kisföldalattihoz hasonló megoldásokkal az első világháború után is kísérleteztek világszerte a villamos pótkocsiknál. A 30-as években a Ganz gyár által gyártott középbejáratú kocsikon és az ötvenes évek második felében gyártott magyar UV villamosok első és hátsó peronjait is igyekeztek a lehetőség mértékében süllyeszteni – magyarázta Németh Zoltán Ádám. Erre a régi villamosra így konkrétan kényelmesebb volt felszállni, mint mondjuk a a későbbi, egyéb tekintetben modernebb csehszlovák Tátra villamosra.
Az első, mai értelemben is alacsonypadlósnak számító villamos prototípusát az olasz Firema és Stanga cégek építették meg 1984-ben. Ez a jármű egy régi, 1928-as villamos kettévágásával épült, amelynek két magas fekvésű vége közé illesztettek be alacsony padlós ajtókat (a típusról ezen az oldalon láthatók képek). Ezzel a típussal egy időben épültek a Düwag-Vevey villamosai Genf számára, melyeket kis méretű kerekekkel szereltek fel, így a tengelyek viszonylag alacsonyra kerültek, a padló pedig aránylag alacsonyra kerülhetett.
Egy másik hasonló konstrukciót tizenegy évvel később építettek meg Bécsben ULF, vagyis Ultra Low Floor (ultraalacsony padló) néven. Ennek a prototípusát is egy hatvanas évekből származó osztrák pótkocsihoz építették hozzá a kísérletezés kedvéért. A rendkívül bonyolult felépítésű villamos a megállókban akár az úttól öt-hat centiméterre is képes volt leereszteni a padlóját: ez már ahhoz is elég, hogy egy járda nélküli megállóból felszálljon valaki kerekesszékkel. A bonyolult konstrukció azonban sok meghibásodást eredményezett. A jelenleg már a Siemens által árult típusokból ez a képesség kikerült, mivel a megállók nagyjából 13 centiméter magas járdaszintjéről is kényelmesen fel lehet szállni a 17-18 centiméter magas padlójú villamosra. A szuperalacsony konstrukció hátrányai ezen a képen jól láthatók: a csuklóknál a villamos folyosója nagyon összeszűkül.
A Combino és a CAF villamosok belépőszintje ennél magasabb, 32 és 33 centiméter. A Budapesti Közlekedési Központtól (BKK) azonban megtudtuk, hogy az új típusú villamosok által használt vonalakon a peronokat a sín felső magasságától mért 26 centiméter magasra helyezik, így kerekesszékkel is be lehet hajtani külön segítség nélkül.
A jelenleg használatban lévő budapesti villamosok közül egyébként a Ganz csuklóssal utazóknak kell a legmagasabbra fellépniük. A jármű lépcsője 39 centiméter magasan van az utcaszinttől, bár az utastömeg hatására néhány centiméterrel lejjebb kerülhet.
Nagyon, 38 centiméter magasan vannak a Hannoverből megörökölt TW6000-es villamosok padlói, bár ezeket eredetileg magasperonos, részben elővárosi vasúti jellegű üzemre építették. A csehszlovák Tátra villamoson 36 centiméter magasra kell felmászni az első lépcsőn. A régi villamosoknál tehát 13-26 centimétert kell fellépnie a peronról az utasnak. A két modern alacsonypadlós típuson, a Combinón és a CAF-on csak nagyjából 6-7 centimétert kell lépni.