Rendhagyó sajtóeseményen mutatta be újra Android TV kínálatát a Sony. Azért újra, mert a felvonultatott készülékek már tíz hete kaphatók, eddig azonban szoftveres hibákkal küzdöttek, és szükség volt még némi fejlesztésre ahhoz, hogy ezek a termékek a gyártó által is ajánlottá váljanak.
A nagy cégektől szokatlan őszinteségnek ebben az esetben az volt az oka, hogy az idei CES-kiállításon bejelentett adroidos felhozatalra egyszerűen nem jutott elég idő, és ezt a 4K-s, látványos tévék tényleg remek képi világa sem tudta elfeledtetni a vásárlókkal.
A világ legnagyobb webáruházaként ismert Amazonon viszonylag sok negatív értékelés futott be, melyek nagy része a szoftveres oldal hiányosságait és instabilitását taglalta.
A Sony szerint ez várható volt, mert az Android egy örökké fejlődő platform.
Ennek ellenére a gyártó is tisztában volt vele, hogy egy ilyen bemutatkozás után talán nem árt tisztázni, milyen is az az androidos tévéélmény, amelyet a cég eredetileg megcélzott. Nos, ha olyan, mint amit ma bemutattak, akkor kijelenthetjük, hogy megérte várni.
A gyártó azért bízik annyira az Androidban, mert személyre szabható és közismert rendszer, azaz a felhasználók többsége már találkozott vele valamilyen formában, és nem kell elölről megtanulnia a kezelését.
A Sony két különböző távirányítót is bemutatott: a klasszikus, gombos kiszerelés mellett egy touchpades vezérlő is működik a készülékekkel, melyeken egyébként minden olyan beállítás megtalálható, amelyeket egy androidos eszközön kereshetünk.
Google Play, előretelepített alkalmazások tömkelege (ideértve a böngészőt, videolejátszót, vagy akár a Spotify-t), rendszeradatok, sőt, még arra is nyílott mód, hogy USB-ről saját, a Google által nem hitelesített appokat telepítsünk fel.
Egy Android TV-n minden alkalmazás működésre bírható, mi több, a fejlesztői felület is elérhető.
Persze nem árt tudni, hogy a Google Play alkalmazásainak többségét nem 4K-s, széles képarányú tévékre szabták, így elképzelhető, hogy a kedvenc fitnesz appunk vagy játékunk torz képpel vagy irányítási hibákkal jelenik meg a képernyőn.
Amennyiben viszont a rendszerrel egyből kompatibilis szoftvereket szeretnénk használni, úgy a lehetőségek tárháza kifejezetten bőnek mondható. Az Android kezeli a bluetooth-os billentyűzeteket, így irodai programcsomagok is futtathatók a tévén, sőt, kontrollereket is támogat, ha valaki játszani szeretne.
Utóbbiak közül a Sony elsősorban a házon belüli PlayStation 4 vezérlőjét ajánlja, de
gyakorlatilag minden bluetooth-os és USB-s irányító működtethető.
A bemutatón megcsodálhattuk, ahogy a Google időjárás alkalmazása megmondja, milyen idő lesz délután, majd betöltődnek a kedvenc híralkalmazásaink (akár az Origo app is), hogy egy kávé mellett tájékozódhassunk a nap eseményeiről.
És hogy ezt miért egy tévén tegye meg az ember telefon vagy tablet helyett?
Nos, az okok talán egyéniek, a számok azonban nem hazudnak: a Sony által közölt adatok szerint Nyugat-Európában nem csak a táblagéphasználat számít elterjedtebbnek, de az okostévék alkalmazásait is többször használják a felhasználók, mint Magyarországon. Android TV-ből pedig Európa-szerte százezer darab kelt el eddig, és év végére a gyártó egymilliós számot vár - azaz a tévés internetezés nem csak hóbort, hanem növekvő, mérhető trend, amit érdemes lehet meglovagolni.
Nem csak a Sony látja így, de más gyártók is: az Android mellett tette le a voksát a Samsung és a Sharp is.
Nagyon nem mindegy persze, hogy melyik modellt választja az ember, hisz akárcsak a telefonok esetében, a tévéknél is a felhasznált alkatrészek minősége szabja meg, hogy egy-egy alkalmazás mennyire fut jól az adott készüléken.
Mivel ezek a tévék gyakorlatilag számítógépként is működtethetők, a teljesítményigényes szoftverek telepítésénél érdemes figyelni azok rendszerigényére.
A Sony által kiállított tévén a GT Racing 2 című autós játék például nagyon szaggatott, és bár a bemutató lényege nem a zavartalan játékélmény prezentálása, hanem a rendszer sokoldalúsága volt, azért ez jól mutatta, hogy az erős mobilok mellett ezek a tévék még nem rúgnak labdába.
Ez azonban csak akkor igaz, ha 3D-s alkalmazásokról beszélünk.
2D-s vagy kevésbé erős chipet igénylő szoftverek esetén ugyanis a tévé könnyen válhat játékgéppé, leváltva a konzolokat vagy a telefonokat, hisz ki ne szeretne egy 85 colos óriáson Candy Crush-ozni?
Nehéz megmondani, hogy az androidos tévék tényleg új őrületet hoznak-e majd, az azonban biztos, hogy az eddigi okostévés megoldásokkal szemben (melyeket általában a különféle gyártók maguk programoztattak le) egy nyílt, évek óta elterjedtnek számító operációs rendszer komoly előnynek minősül.
Főleg, hogy mind a Sony, mind a Samsung androidos okostelefonokkal, tabletekkel árasztotta el a piacot, azaz a cégek előbb utóbb össze is moshatják a termékeik egyedi tulajdonságait, hogy komplett okosrendszereket építsenek a márkahű vásárlóknak.