Amiért szerettük:
- Remek alvásmonitor
- Viszonylag kényelmes viselet
- Nem válogatós telefonok terén
- Gyorsan reagál, nem fagy le
- Sok szenzora van
Amiért nem szerettük:
- Nagyon csúnya
- Eléggé túlárazott
- Azt mondtuk már, hogy csúnya?
Amit nem értünk:
- Mégis, miért ilyen csúnya!?
A Microsoft Band névre keresztelt okoskarperece annyira nem új kütyü. Az Egyesült Államokban tavasszal jelent meg, és viszonylag lagymatag fogadtatásra talált. A felhasználóknak nem tetszett, hogy a 200 dollárról (55 ezer forint) induló gumikarika semmi újat nem hoz az elsősorban sportkiegészítőként felfogható termékkategóriába.
Noha már 150 dolláros áron (41 ezer forint) megrendelhető,
a Band így sem vált nélkülözhetetlen eszközzé, vagy épp a konkurenseket leverő szuperkütyüvé. Sőt, a készülék identitászavarban szenved: egyszerre akar okosóra és sporttermék lenni.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis mire jó.
Nos, akárcsak a nagyjából fele árról induló Fitbit-termékcsalád, a Band is a felhasználó egészségének megőrzése érdekében született. A filozófia, miszerint korunk kütyübolondjai általában egy irodában ülve töltik a napjuk nagy részét, divatba hozta az aktív szabadidő mantráját.
Sokan futni, edzeni járnak, mások egészségesen táplálkoznak, megint mások pedig mindezt egyszerre teszik. Számukra lehet hasznos, ha egy technikai eszköz figyelemmel kíséri a szervezetük viselkedését, és szól, ha elértek egy kitűzött sportcélt, vagy épp túlterhelték magukat, és ideje pihenni.
A célcsoport tehát adott, már csak vonzó termék kell,
és ez az a terület, ahol a Band rögtön elbukik.
Gyakran hallani, hogy az ízlésről nem illik vitatkozni. Én mégis úgy gondolom, hogy a Microsoft mérnökei legalább tíz éve egy föld alatti bunkerben dolgozhatnak. Hiszen 2015-ben, az Apple Watch és a Pebble-ök korában egy gumírozott, olcsó külsejű, minden egyes apró karcra érzékeny anyagból eszkábált terméket kiadni elképesztően illúzióromboló dolog.
Ez van, a Band csúnya.
Ráadásul a csatja sem a legjobb: két oldalsó pecekkel kell felszenvedni az órát a karra, és ha azt szeretnénk, hogy ott is maradjon, akkor megfelelő méretet kell választani belőle. Nőknek elsősorban az S-es ajánlott, férfiként én egy M-es modellt használtam.
A készülék az esetek többségében kényelmes volt, szinte el is feledkeztem róla, hogy hordom. Egyedül akkor zavart, amikor kabátot húztam, mert a széles, merev gumiszíj minduntalan beakadt a dzseki ujjába. A készülék flexibilis, a kijelző kerülhet a csukló alsó vagy felső részére is.
A Band okoseszköz ugyan, de önállónak nem nevezhető. Bluetoothon kapcsolódik össze a felhasználó telefonjával, és jelzi a hívásokat, e-maileket, naptárbejegyzéseket, SMS-eket. Az óra nem válogatós, androidos vagy iOS-es készülék is megteszi.
Legjobban Windows Phone-on érzi magát:
ekkor Cortana, a Microsoft virtuális asszisztense is elérhetővé válik rajta.
A Band rengeteg beépített szenzort tartalmaz. Méri a pulzust, hogy mennyi lépést és hány mérföldet teszünk meg naponta, mennyi kalóriát égetünk el. Van benne GPS és sebességmérő, sőt, még a nap UV sugárzását is figyeli.
Ezeket az adatokat a Band apró kijelzőjén is ellenőrizhetjük, a célértékek beállításához viszont telefonra van szükség, így valódi sportteljesítmény mérésére önmagában nem alkalmas az eszköz.
A "mérföld" szóból talán már sejthető, hogy a készülék elsősorban amerikai felhasználásra született. Metrikus mértékegységet nem ismer a Band (az alkalmazásban lehet állítani a mértékegységeket), nyelvek közül is csak angolul tudott a nálam járt változat. Nem mintha olyan sok dolgot lehetne kezdeni vele: a viszonylag kevés beállítási lehetőség megértéséhez minimális angoltudás elegendő, a hozzá fejlesztett Microsoft Health mobilalkalmazás pedig egyértelmű képekkel kommunikálja a legfontosabb információkat.
A Band felismeri a futást, a kerékpározást, a súlyemelést és a golfozást.
Utóbbit annyira komolyan veszi a Microsoft, hogy még pályaajánlást is lehet kérni a Health-től. Támogatott még többek között a Runkeeper, a HealthVault és a Strava, ezek többségét azonban egy átlagfelhasználó aligha indítja el.
A Band tehát egy külföldi, gazdag sportember legjobb barátja lehet. Mivel pedig jómagam nem vagyok az, így számomra egyetlen területen tűnt hasznosnak: alváskor.
Kis személyes kitérő következik.
Nem vagyok jó alvó, sosem voltam. Általában úgy kelek reggel, mint akit összevertek, és hamar elfáradok. Kávé nélkül használhatatlan vagyok, naponta akár két-három csészével (bögrével?) is legurítok. Ezért aztán kipróbáltam, milyen a Banddel aludni, hisz a karperec figyeli az alvást, az alkalmazás pedig kiértékeli.
Az óra alvás közben sem zavart, és mivel ki lehet kapcsolni a kijelzőjét, nem világított a sötétben. Másnap meglepve olvastam a készülék jelentését: a több mint nyolc ágyban töltött órából kevesebb mint hatot aludtam, tizenötször ébredtem fel, és sokat forgolódtam.
Alig több mint egy óra pihentető alvásban volt részem.
Az alkalmazás azt ajánlotta, hogy a lefekvés előtt relaxáljak, pihenjek rá az alvásra. Efféle tippeket egyébként a Microsoft is küld, ha feliratkozunk a készülék által ajánlott hírlevélre. Személyes tanácsokat ne nagyon várjanak a vásárlók, de azért általános tanácsból is kijut bőséggel.
Számomra a Band inkább érdekes kísérletnek tűnt, mint használati eszköznek. Eddig kimaradtam az okos-egészségügyi eszközök áradatából, így meglepett, milyen pontosan figyeli a testfunkcióimat ez az apró, könnyű, játékszernek kinéző készülék.
A rokon termékek palettája már most viszonylag színes, a Microsoftnak azonban bele kell húznia, ha fel akarja venni a kesztyűt a konkurenciával.
Egyes források szerint a cég október 6-án leplezi le a mindenben többet nyújtó Band 2-t, amely állítólag sokkal jobban néz majd ki, mint az első, már kapható változat.
A külső persze másodlagos tényező. Fontosabb a tény, hogy a hordozható technológia még az elzárkózó felhasználóknak is meggyőző trükköket mutathat, akár tökéletlen formában is.
Számomra ez volt a Band tesztelésének legnagyobb tanulsága.