Még karácsony előtt járt nálam egy androidos okostévé, majd az ultra-HD-felbontású nagytestvére is, nagy volt a kísértés, hogy meglepjem magam. Vajon vettem új tévét? Hát nem!
Kétszázezer forint helyett egy nagyjából húszezer forintos kiegészítőre csaptam le, egy Google Chromecast 2-esre, tizedáron megúszva az aktuális tévéfejlesztést. Egyáltalán, minek okostévé, ha a YouTube-on kívül soha semmit nem használunk rajta?
Senki sem szokott facebookozni a tévéjén, viszont
a Google legújabb tévéokosító kütyüje a hétköznapokban is beválik:
én arra használom, hogy a telefonomon (androidos) vagy a táblagépemen (iPad) futó appokat könnyedén át tudjam küldeni a tévé nagy képernyőjére képpel és hanggal együtt. Nemegyszer arról van szó, hogy leklónozom az érintőképernyő tartalmát, ez ugyanis hamar lemeríti a mobil eszközöket.
Ez a HDMI-csatlakozóba dugható, konnektorról vagy a tévé USB-portjáról működő kütyü
tulajdonképpen egy miniszámítógép,
aminek telefonról vagy tabletről parancsokat lehet adni a Chromecastot támogató appokból - amelyekből egyébként elég sok van - sokkal több, mint Android TV-s alkalmazásból.
Például ha YouTube-videókat nézegetek, egy ikonra kattintva átlőhetem azt a tévére, hogy nagyban lássam, és az erősítőmön keresztül hallgassam őket. Az okostévével ellentétben
a Chromecastra nem kell telepíteni vagy letölteni semmit,
működését mindig az őt vezérlő okostelefon vagy táblagép szabja meg.
Fontos tudni a Chromecastról, hogy azoknak az appoknak a képét és hangját, amelyek nem támogatják, hiába próbáljuk vele a tévére továbbítani. Ha viszont igen, akkor mindig megjelenik egy monitorikon wifi jellel az app felületén. Ehhez az kell, hogy
ugyanarra a wifihálózatra csatlakozzon a tablet vagy az okostelefon, amit a Chromecasttal is használunk.
Ilyenkor megadhatjuk, hogy a mobil eszközön, vagy a képernyőn akarjuk-e a lejátszást.
Ez a jövő távirányítójává alakítja a kütyüket: kényelmesen kiválaszthatjuk a lejátszandó filmeket vagy zenéket, podcastokat, a lejátszás a tévén vagy házimozi rendszeren egy-két másodpercen belül elindul, vagyis
nagyságrendekkel kényelmesebb használni a torrentezésnél.
A már itthon is elérhető Netflix mellett a YouTube-ot, a mobilszolgáltatók tévéadást kínáló appjait (TV GO, MyTV), és az HBO GO-t lehet használni Chromecasttal. Mindegyik tökéletesen működött, egyedül az HBO GO-val volt problémám, ezen mindig elkezdett szaggatni a lejátszás, ha beletekertem egy filmbe, néha még a lejátszás újraindításakor is ezt produkálta.
Filmezés mellett zenehallgatásra is remek a Chromecast: támogatja a Spotify, a Deezer, de a népszerű SomaFM internetrádió appja, és több ismert podcasthallgató alkalmazás is. A teljes lista itt található.
A letorrentezett, otthoni hálózaton elérhető filmek többségét is le lehet játszani Chromecaston
megfelelő appal: iOS-en például az Infuse nevű videólejátszó alkalmas erre. Ez automatikusan letölti a filmek borítóit és rövid leírását, stáblistáját. A mkv videók többségével boldogul, de azért akad olyan fájltípus, amellyel nem: ilyenkor csak homokórázik a képernyő, de nem indul el a lejátszás.
A Chromecastot már majdnem három éve lehet kapni, de az új, 2.0-s változat gyorsabb hardvert és jobb minőségű wifit tartalmaz elődjénél. Az új formatervnek köszönhetően
egyszerűbb bedugni a tévébe akkor is, ha szűk a hely.
Áramot a tévé USB-portjáról kap, de ha nincs ilyen, konnektorba is dughatjuk, az adaptert adják hozzá.
Ha nagyfelbontású videókat szeretnénk online nézni, nagyon fontos a jó wifi: az új Chromecastban az elődjénél jobb antennák vannak, és 5 gigahertzes hálózatokhoz is tud csatlakozni.
Ez társasházakban különösen praktikus,
ahol a sok otthoni wifi egymás működését is megzavarhatja.
Az, hogy nem egyszerűen a képernyő tartalmát klónozza a Chromecast - Androidon egyébként ez is megoldható - azért jó, mert tévézés és mozizás közben nyugodtan lehet másra használni az eszközt:
facebookozhatunk, leveleket olvashatunk, a lejátszás akadálymentesen folytatódik.
A tévére dugott Chromecast játssza a filmet, a táblagéppel vagy a mobillal csak minimálisan kommunikál (például ha új lejátszást indítunk, vagy tekerünk), így alig meríti azt.
Applikációjának telepítése után gond nélkül működött a Chromecast az androidos telefonommal és az iPademmel is, egyedül a windowsos telefonokkal nem lehet egyelőre használni.
Ha laptopunk képét szeretnénk kiküldeni vele a tévére, a Chrome böngészővel tehetjük meg,
egy ingyenes kiegészítővel akár Windowson, akár Macen. Ha az adott szájt támogatja, nemcsak az adott böngészőlap jelenik meg a képernyőn: a Netflixnél például ugyanúgy ki lehet küldeni laptopról a filmlejátszást, mint mondjuk egy iPadről.
Ugye milyen jó lenne kedvenc mobiljátékait nagyképernyőn játszani? Én is ezt gondoltam, de a leglátványosabb játék, a Driver Speedboat Paradise motorcsónakverseny hamar elvette a kedvemet. Hiába lehet aránylag jól irányítani a táblagépről, a program olyan kis felbontásban fut a full-HD-s tévén, hogy az egész úgy fest, mintha bepárásodott üvegen keresztül néznénk az eseményeket.
Sebaj, van helyette tévékompatibilis Angry Birds: ez meg azért unalmas, mert nem lehet benne zoomolni a játéktéren, így
az élmény gyengébb, mint tableten.
Bár az első két játék borzalmas volt, a videón is jól látszik, hogy a Chromecast a kis grafikai teljesítményt igénylő esetekben jól teljesít: a Game of Life társasjáték digitális változatának tévés kiadása (ezt így elég fura leírni) normálisan futott a Google kütyüjén.
A Chromecast alkalmazásában beállíthatjuk, hogy az eszköz passzív módban kedvenc fotóinkat vagy szép képeket váltogasson a tévéképernyőn, vagy mutassa az aktuális időjárást. Azt hiszem,
elég sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a technológiában,
de ahhoz sokkal több alkalmazásnak kellene támogatnia a Chromecastot. Erre pedig azért nem mernék fogadást kötni a Google, az Apple, a Microsoft és a Facebook csatározásai közepette.
Jelen formájában a Chromecast 2.0 egy nagyon hasznos szerkezet, amivel egyszerűen tudjuk a nagyképernyőre és a házimozira átkapcsolni a mobil eszközeinknek nézett filmeket és zenéket. Azt a kevés dolgot, amit tud, azt jól nyújtja a Chromecast,
a méregdrága okostévék extráival szemben ezt a kütyüt napi szinten használom.
Bár egy új tévé árához képest a 18-20 ezer forintos ár elenyésző, azt el kell ismerni, hogy a Chromecast nem egy kifejezetten olcsó eszköz, ami itthon sok embert eltántoríthat a vásárlástól.