Újságíróként az ember szerencsés helyzetben van, hiszen a gyártók és ügynökségeik sok esetben maguktól keresnek meg, hogy – valamilyen megjelenés reményében – elsőként próbáljuk ki a termékeiket, a telefonoktól a monitorokon át egészen a VR-sisakokig.
Így történt ez a Samsung esetében is, ők legutóbb egy egészen speciális lehetőséggel álltak elő, hiszen nem egyetlen kütyüt, hanem egy egész élménycsomagot ajánlottak tesztelésre: egy 55KS9000 SUHD tévét, kiegészítve egy 4K-s filmek lejátszására alkalmas UBD-K8500 Blu-ray lejátszóval és egy Dolby Atmos HW-K950 Soundbar hangrendszerrel.
Egy ilyen ajánlatra képtelenség nemet mondani, így egy csütörtök délelőttön meg is érkezett a futár, aki szépen lepakolta az előszobában a felsorolt eszközöket rejtő kisebb és egészen hatalmas dobozokat.
Az eszközök összeszerelését a tévével kezdtem, és rendesen bele is izzadtam a feladatba, hiszen a Samsung 4K-s tévéje hiába ultravékony, 138 centis képátmérőjével így is méretes (122,6 x 71,3 cm) és súlyos darab (17,9 kg talapzat nélkül), ráadásul azzal is tisztában voltam, hogy
ha elhajítom, akkor nagyjából 720 000 forintnyi értéket teszek tönkre.
A nappalimban egy IKEA-s Lappland szekrény ad otthont a szórakoztató műszaki cuccoknak, és a tévének kialakított rész épp megfelelt a Samsung készülékének, egyetlen apróságot leszámítva: a bútor mélysége (360 mm) kevésnek bizonyult az 55KS9000 számára.
A hátsó burkolatra csavarozható Y-talp legalább másfél centire kilógott, amitől a tévé ugyan nem lett instabil, de esztétikailag nem mutatott túl jól, így ha nem a falra szánjuk az új készülékünket, akkor egy ilyen monstrum vásárlása előtt érdemes előre felmérni a lehetőségeinket.
A Samsung 9-es szériájába tartozó tévé görbített képernyős, a hihetetlenül vékony káva az LCD-kijelzővel együtt egy üveglap mögött kapott helyet, a mélysége (a talapzat nélkül) a görbületet beszámítva sem éri el a 10 cm-t, a fémkeret 1 centis, és
a készülék a legvastagabb pontján is mindössze 26 mm.
A hátlapon a szabvány VESA foglalatok mellett alig találunk valamit: csupán a hálózati bemenet, egy Common Interface, egy USB, egy ExLink, egy LAN és One Connect csatlakozó kapott helyet. Utóbbiba dugható a One Connect elosztó, amin 4 HDMI (2.0a HDCP 2.2-vel), 2 USB (2.0), három analóg bemenet és egy digitális optikai hangkimenet található.
A kis doboz ugyan plusz egy kütyü, aminek helyet kell találni, viszont ennek ellenére is praktikus kiegészítő, hiszen többet nem kell a tévé hátlapján matatni, ha valamit be szeretnénk dugni, vagy átrendeznénk a kábeleket.
A tesztidőszak alatt erre volt is példa, hiszen a négy HDMI-csatlakozó 2016-ban már kevésnek bizonyul. Esetemben az Xbox One, a PS4, a Blu-ray lejátszó és a hangrendszer azonnal elfoglalta a négy bemenetet, így az Apple TV-t már csak akkor tudtam összekötni a tévével, ha a kábelét felcseréltem a korábban felsorolt eszközök valamelyikével.
A tévé elhelyezése után a Blu-ray lejátszó beüzemelése már csak két percet vett igénybe (mondjuk 130 000 forintért ez a minimum), és a hangrendszerrel (ami nagyjából 470 000 Ft) sem kellett sokat szenvedni, hiszen a fő egység, a mélyláda és a két oldalsó hangfal vezeték nélkül kommunikál egymással, az egyetlen kihívást az jelentette, hogy a nappali megfelelő pontjain konnektort biztosítsak a négy hangsugárzónak.
A HW-K950 Soundbar wifin keresztül is képes kapcsolatot létesíteni a tévével (egy mobilos applikációval köthetjük össze őket), de ha térhatású hangot szeretnénk, akkor muszáj kábeleket használni: a Blu-ray lejátszót HDMI köti össze a hangrendszerrel, majd onnan megy tovább még egy hasonló kábel a tévébe.
A Samsungnál ráadásul tényleg komolyan gondolták az élménycsomag jelzőt, négy Ultra HD film (Acélember, Batman Superman ellen, LEGO kaland, A túlélő) is része volt a pakknak, így a kicsomagolást és összeépítést követően azonnal kipróbálhatóvá vált az összeállítás.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a redőny leengedését és
az első lemez felpörgését követően igazi moziélmény részese lettem a nappalimban
– köszönhetően a kiválóan teljesítő hangrendszernek és a tévé hétköznapinak (még) semmiképpen nem nevezhető tulajdonságainak.
A képek nem adják vissza, hogy egy 55 colos tévé milyen hatalmas, de élőben, a készüléktől nagyjából két méterre lévő kanapéról nézve ez a méret betöltötte a látóterem jelentős részét, és az Ultra HD felbontásnak (3840 x 2160 pixel) hála a képminőség is egészen lehengerlő volt.
Annyira, hogy a meglehetősen gyengére sikeredett Batman Superman ellen háromórás bővített verzióját is képes voltam újra végigülni, csak azért, mert lenyűgözött az a minőség, amit a 55KS9000 produkált.
A tévé képe hihetetlenül tiszta, gyönyörűen jeleníti meg a sötét és világos színeket, a tükröződés minimális (az is csak a görbített széleken), a kontraszt szinte tökéletes, és a HDR-nek hála még egy világos szobában is szép és abszolút részletgazdag látványt kapunk. A kijelző egyébként nem OLED, hanem kvantumpontos LCD, ráadásul a második generációba tartozó darab – a tavalyi modellekhez képest nőttek a betekintési szögek, és a fekete is kellően mély lett.
Az egyetlen bökkenő pont az íves panel, ugyanis a csoda akkor működik igazán, ha pont középről nézzük a képernyőt, az ideális pozíciótól jobbra és balra távolodva már koránt sem olyan lenyűgöző az összkép.
Viszont nem feltétlenül kell méregdrága Blu-ray lejátszó és 10 000 forint felett vesztegetett Ultra HD-filmekre költeni, hogy élvezzük a 138 centis képátló és a csodás képet produkáló LED-panel előnyeit.
Egyrészt az USB-ken keresztül letöltött filmeket is lejátszhatunk a tévén, a támogatott fájltípusok, konténerek és kodekek skálája meglehetősen széles, de ami ennél is jobb, hogy a 55KS9000 gyönyörűen skálázza fel nemcsak a Full HD (1080p), de a sima HD (720p) tartalmakat is, így
akkor is szemet gyönyörködtető képminőséget kapunk, ha éppen nincs 4K-s mozgókép a birtokunkban.
Wifivel felszerelt okoseszközről lévén szó, a Samsung tévéje előre telepített Netflix és HBO Go alkalmazásokkal érkezett, pár gombnyomásra több ezer órányi tartalom várta, hogy nekiessek.
Az egyhetes tesztidőszak alatt jó pár film mellett a Férjem védelmében teljes hetedik évadát is végignéztem, Full HD-ben, 5.1-es hanggal, és minden epizód elindítását ugyanaz a rácsodálkozás kísérte:
őrület, hogy még egy jogászos sorozat is mennyire eszméletlen jól néz ki ezen a tévén.
A 4K-t sokan olyan felesleges „vívmánynak” tartják, mint a 3D-t, amit már egyáltalán nem nyomnak úgy a gyártók, mint pár évvel ezelőtt – például a 55KS9000 sem rendelkezik ilyen funkcióval.
Két éve talán még én is egyetértettem volna ezzel a kijelentéssel, de időközben a legnagyobb tartalomszolgáltatók elkezdtek beállni az Ultra HD-felbontás mögé, a Netflixen például (a magyaron is) már most több száz órányi 4K-s tartalom érhető el, havi 3400 forintos előfizetésért – ne feledjük, ez nagyjából harmada annak, amit a hollywoodi blockbusterek Ultra HD verziójárt kell kicsengetni.
És most nem természetfilmekről és doksikról beszélünk, hanem olyan kiváló sorozatokról, mint a Breaking Bad, a Daredevil, a Sense8, a Narcos, a Jessica Jones vagy éppen a House of Cards és a Stranger Things.
És a jövőben ez a lista csak bővülni fog, hiszen a legnagyobb online téka saját produkciói már mind ilyen minőségben válnak elérhetővé a nézők számára. 4K-s a Luke Cage, az új Black Mirror évad és gyönyörű Ultra HD-ben élvezhetjük majd a novemberben érkező Gilmore Girls következő szezonját is – persze ehhez kellően gyors netkapcsolat is szükséges.
És nemcsak a filmek és sorozatok terén válik lassan általánossá a 4K-s felbontás, de a videojátékok világában is. Megfelelő PC-vel már most is kicsikarhatjuk 3840 x 2160-as felbontást a programokból, és a számítógépet is könnyedén ráköthetjük a tévére, de a HDR- és Ultra HD-képes készülékek iránti keresletet nem ez fogja megdobni, hanem az, hogy hamarosan a konzolok világában is beköszönt a 4K-s korszak.
A november 10-én debütáló, az alapmodellnél magasabb órajelen futó processzorral és erősebb grafikus chippel felszerelt PlayStation 4 Pro egyik legnagyobb ütőkártyája, hogy már (felskálázott) 4K felbontásban, HDR-rel megtámogatva futtatja majd a játékokat, így
a hardcore játékosok számára végre értelmét nyeri egy Ultra HD tévé beszerzése.
A trendről persze a Microsoft sem akar lemaradni, így már a redmondi műhelyekben is készül a felturbózott, egyelőre Project Scorpio néven ismert Xbox, ami valamikor 2017-ben kerül majd kereskedelmi forgalomba, és szintén képes lesz a játékok futtatására 4K-s felbontás mellett.
Ha pedig már szóba került a játék, akkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a Samsung okostévéje esetében még konzol sem kell, ha játszani szeretnénk, hiszen a 55KS9000-re is elérhető a GameFly applikációja, ami előfizetéses rendszerben, streamelős megoldással kínál több száz játékot.
A kipróbálásához nem kell más, csak egy vezeték nélküli kontroller és legalább 10 megabites internetkapcsolat, hogy az adatforgalom (így a képminőség és a játékélmény) folyamatosan zavartalan legyen.
Ha egy hónappal ezelőtt valaki megkérdezi, hogy tervezem-e egy 4K-s tévé beszerzését, akkor biztos csak legyintek, hogy semmi szükségem rá. Ha ma jönne a kérdés, akkor már biztos, hogy nem reagálnék csuklóból, és a válaszom is pont a fenti ellenkezője lenne.
Hét évvel ezelőtt azért vettem egy Full HD tévét, mert szerettem volna a maximumot kihozni az Xbox 360 és PlayStation 3 konzolokból. Azóta jelentőset lépett előre a technika, és a Samsung tévéjével eltöltött hét nap meggyőzött arról, hogy igenis van értelme váltani, hiszen ha a 4K még nem is olyan elterjedt, mint a Full HD, az már most egyértelmű, hogy a világ – legalábbis az a része, ami engem érdekel – ebbe az irányba tart.
Miután elcsomagoltam a teszttermékeket és a futár távozott velük, kissé furcsa is volt visszaülni a 98 centis képernyő elé. Hiányzott a látóteremet szinte teljesen betöltő képernyő, az éles és tiszta képi világ, a 4K-s tartalmak, és még a Full HD-ben futó Gears of War 4-gyel is
élvezetesebb volt a Samsung 55KS9000-en játszani, mint a kissé megöregedett Sharp készülékemen.
Évek óta Netflix-előfizető vagyok, minden héten rengeteg időt töltök sorozatokkal és filmekkel, egyaránt érdekel az aktuális PlayStation és az Xbox felerősített verziója, ráadásul a mozgóképek mellett a konzolos videojátékokat is szeretem a lehető legjobb minőségben „fogyasztani”.
Ezek után nem kérdéses, hogy egy Ultra HD tévé valahol ott van a jövőmben, talán épp a Samsung 55KS9000-es modellje. Szóval, ha valaki velem ellentétben még mindig nincs meggyőzve, de szeretne olcsón egy öreg, de megbízható Full HD-s készüléket, az megtalálja az elérhetőségemet az impresszumban.