A Games for Business Kft. alapítójaként és ügyvezetőjeként a cég stratégiájának kialakítása és ennek megvalósítása a feladatom. E mellett a MarkCon Informatikai Kft. tulajdonosa vagyok, itt az ügyvezető munkáját támogatom tanácsaimmal.
Olyan vagyok, mint Thomas a gőzmozdony: igyekszem igazán hasznos mozdony lenni :) Egyébként egy jó csapatban, tehetséges emberekkel, tele hittel és lelkesedéssel.
iPhone 5s és bízom benne, hogy ez az utolsó okostelefon, amit vettem.
MacBook Air.
Viszonylag jól megtervezett időbeosztásom van. Minden nap hatkor kelek, heti háromszor megyek edzeni, ilyenkor a barátaimmal összejövünk edzés előtt kicsit beszélgetni egy kávé mellett, majd 7-től másfél órát edzek, utána irány az iroda.
Amikor nem megyek sportolni, olyankor elviszem reggel a fiaimat az iskolába, majd beülök a kedvenc kávézómba. Adok magamnak egy órát, hogy egy cappuccino és egy croissant mellett átnézzem a leveleim, és kicsit rendszerezzem a gondolataim.
A reggeli céges standup után elkezdődik a sűrűje a napnak. A csapatomban egy tucatnyian vagyunk, egész jól strukturáltak a feladatok, de így is több sapkája is van egy-egy munkatársnak, főleg a vezetőknek.
A nap nagy részét egyeztetések viszik el, s időnként nehéz megmondani, mire is ment el a munkanapom.
A hét különböző napjainak megvannak nagyjából a témái, így könnyebb rendszerezni a feladatokat.
Ebédszünetben szeretek kicsit elvonulni, legtöbbször egyedül vagyok ilyenkor, kihasználva ezt a kis időt arra, hogy elolvassam a neten a friss híreket. A nap végén heti 2-3 alkalommal a nyelvtudásom csiszolom, vagy a fiaimért megyek el edzésre.
Az esték már a családé, s bár szinte minden este előkerül még a laptop, csak akkor dolgozom, ha valamilyen fontos, határidős feladat van. Heti 1-2 napot töltök Budapesten, ilyenkor napi 4-5 megbeszélésem van és örülök, ha este jut még időm a barátaimra.
Az egyetem alatt - miután kiléptem a diákiroda kötelékéből - indítottam el az első vállalkozásom 1998-ban, majd miután
3 hónap után tönkrement mind a cég,
mind a sokéves barátságom a társammal, fogtam bele egyedül a cégépítésbe és alapítottam meg a MarkCont, ami alapvetően grafikai és marketing megbízásokat látott el.
Az első pár évet egy szép lassú, de folyamatos növekedés jellemezte, majd 2006-ban egy angyal szállt be a cégbe, ami új pályára tett minket. A több éves közös munka sok tapasztalatot és kevés üzleti sikert eredményezett, így 7 év után - jó viszonyban szerencsére, de - elváltunk egymástól.
A játékosítás (gamification), amire a Games for Business koncentrál, 2006-ban jelent meg, majd ebben a 2013-as időszakban erősödött meg - innentől létezik a brand, és kezdett kialakulni a szervezet, illetve a működés.
Két éves útkeresés után született meg a döntés, hogy az addigi szervezetet átalakítjuk. A MarkCon operatív vezetését átadom egy új ügyvezetőnek, én pedig csak és kizárólag a Games for Business Kft. vezetésére és fejlesztésére fogok koncentrálni.
Hogy azt csinálok, amit akarok. Szeretem ezt a fajta kockázatot. Jelenleg többségi tulajdonosként a finanszírozási feladatok megoldása is az enyém, de jó érzés látni, ahogy egyre stabilabb lábakon áll a működésünk.
Lehetőségem van arra, hogy eldöntsem, mit csináljunk, kivel csináljuk és hogyan.
Mára egy remek csapat alakult ki a Games for Business-ben, tapasztalt, összeszokott emberek vannak a cégben. Szalai Miki kollégám, aki a termékfejlesztést viszi, igazi csapatjátékos, összetartja a fejlesztőket és egy irányba tereli a munkájukat, így az IT kérdéskör, ami mindig a mumusom volt, szerencsére nem nyomaszt.
Konferenciákon kedvenc szemléltetésem egy családi történet. Egy vasárnap spenót volt az ebéd, a fiaim nem nagyon akarták megenni. Tenni kellett valamit, hát bedobtam egy ötletet:
kap egy fagyit, aki pontosabban megtippeli, hány kanál főzelék van a tányérjában.
Jöttek a tippek, majd elindult a kanalazás, hol kisebb, hol nagyobb adaggal, hogy biztosan jó legyen a kezdeti tipp. Pár perc alatt eltűnt az ebéd, mindenki boldog volt és a hűtőben lévő fagyinak is sokkal jobban örült mindenki.
Persze a srácok rafkósak, nem lehet sűrűn elsütni az ilyen trükköket. Gyakran segítenek nekem a munkámban: állandó tesztelők, segítenek a koncepció csiszolásában, véleményezik a grafikákat és egyszer egy komplett játékot is összeraktak – egyszerűen tökéletes volt. Akkor azt ígértem nekik, ha megveszi az ügyfél, részesedést kapnak belőle. Sajnos nem lett belőle üzlet, de a terv még megvan, ha valakit érdekelne :)
Az informatikához nem sokat értek. Bár 15 évvel ezelőtt az első weboldalakat még én magam készítettem, de a "Világháló lehetőségei" című könyvben a PHP-s fejezetnél befejeztem anno az olvasást.
Ma már nem érzek késztetést arra, hogy jobban elmélyüljek a programozói nyelvekben.
A termék kialakításánál sokkal inkább a fő irányokra és a funkciókra figyelek, a felhasználói igényekre.
Miki képezi a hidat köztem és a fejlesztői csapat között a fejlesztés során. Ő az, aki átlátja a termék minden egyes részletét, és meg tudja ítélni egy-egy ötlet megvalósítása hogyan, milyen feltételekkel lehetséges.
Egyelőre sokkal több ötletünk van, mint amennyi kapacitással rendelkezünk.
Így ez alapján a legnagyobb kihívás talán a fejlesztői csapat és az ő tudásuk bővítése, a csapat folyamatos motiválása. Szeretném, ha a jövőben úgy tudnánk a kívánt üzleti célokat megvalósítani, hogy az a csapatszellem, hangulat, ami jellemez minket megmaradna, sőt javulna. Nem veszne el az ember az egyre növekvő szervezetben.
A telefonom nélkül jelenleg komoly problémáim lennének, de nincs olyan applikáció, amit ne tudnék lecserélni egy pillanat alatt.
Lassan 4 éve írom minden kiadásom minden nap a MoneyBook appba.
Többen kérdezték már, hogy miért? Egyszer szerintem még hasznát fogom venni :) Talán egy hónapja, hogy abbahagytam a kiadásaim adminisztrálását, de pár hét után folytattam, mert úgy éreztem, kifolyik a pénz a kezemből. Sokat használom a Gmailt, a Googe Drive-ot és a Naptárat, a Facebookot és a LinkedInt.
A technológiai fejlődés addig tetszik, amíg a lehetőségeimet bővíti és nem korlátoz a döntéseimben. Vannak fejlesztések, melyekkel kapcsolatban kevésbé vannak jó érzéseim.
Kíváncsian várom az önvezető autók jövőjének alakulását, néha már örülnék, ha bekapcsolhatnám a funkciót és intézhetném utazás közben a dolgom. De nem örülnék, ha a következő autómban nem lenne kormány.
Nem jut mindenre időm. Igyekszem jól megtervezni a napjaim és olyan időbeosztást kialakítani, amibe minden fontos dologra tudok időt szánni, de ez nem jelenti azt, hogy mindent meg tudok csinálni, amit akarnék.
Mindig három dolog között egyensúlyozom: a család (és barátok), a cégeim és a személyes céljaim (sport, tanulás).
Az életem különböző időszakaiban más-más prioritás alapján osztom be az időmet. Szerencsére a feleségem nagyon sok mindenben támogat, és kellően türelmes, elfogadó ahhoz, hogy amikor a munka, vagy a sport túl sok időmet viszi el, akkor a család ne szenvedjen semmiben se hiányt.
A Trello bevált, egyszerű használni és a mobil appja is tűrhető. Ettől függetlenül minden lényeges dolgot felírok 1-1 post-it-ra, ezeket felragasztom az asztalomra közvetlenül a laptop mellé. Ezeket folyamatosan bővítem és dobálom ki, ahogy elvégzem a rájuk írt feladatokat.
Van az irodámban egy nagy tábla, ezen vezetjük Filák Peti munkatársammal a sales szálakat. Így folyamatosan szem előtt van mindenki, akivel tárgyalunk és kisebb az esélye, hogy valakinek idő előtt elengedjük a kezét. Persze még így sem tökéletes a rendszer, de legalább mindig van mit csiszolni a működésen.
Hát, ezt inkább nem fejteném ki részletesen. Volt 1-2 év, amikor nem volt asztalom, beköltöztem a "zöld szobába", ami egy kis tárgyaló egy kanapéval és két babzsákkal, meg egy hatalmas tükörrel, ami tele van ragasztva a munkatársak és a céges bulik fotóival. Jó a hangulata, szerettem itt dolgozni.
Most van egy fő helyem, de időnként leülök máshova is, így az asztallapra ragasztott cetlijeim, az újságjaim és a családi fotóimon kívül más nem igazán jelzi, melyik is a tulaj helye a házban.
A szakmámat főleg blogokból tanultam. Nagyon sok hasznos tudást kaptunk az ügyfelektől és a felhasználóktól. Szerettem a "Motiváció 3.0" című könyvet Daniel H. Pinktől és a "Mindenki másképp egyformá"-t Mérő Lászlótól. Már többször elkezdtem, de még mindig nem jutottam a végére, így most A FLOW-t szeretném végre teljesen elolvasni Csíkszentmihályi Mihálytól.
A magyar hírportálokat olvasok, köztük az Origót is. A nemzetközi oldalak közül a Mashable, a Business Insider, a Coursera és a Ted a leggyakrabban felkeresett szájt. Meg persze a közösségi oldalak.
Szerencsére sok, nálam tapasztaltabb emberrel hozott össze az élet. Mostanában sokat köszönhetek Balogh Petyának, aki tanácsaival, ötleteivel segít önmagunk meghatározásában és tisztábban látni az előttünk álló feladatokat.
Feleségem sok jó tanáccsal segített az elmúlt 21 évben, ezek legnagyobb részét sosem fogadtam meg, de utólag azért a zöméről beismertem, hogy jó lett volna.
Ha a legjobbat kell kiemelnem, akkor azt az útmutatást emelném ki, amit édesanyámtól kaptam gyerekkoromban és egy életre belém égett: "édes fiam, semmid sincs, csak a becsületed".
Józsa Szabolcsnak, a Nemesys Games ügyvezetőjének a válaszait szívesen elolvasnám.
Útmutatás
A sorozat célja, hogy a pályaválasztás előtt álló fiataloknak utat mutasson. Bárki, aki kiváncsi az IT-szakmára, betekintést nyerjen startupok, multik, techcégek működésébe; mérnökök, fejlesztők, mentorok mindennapjaiba.