Rögtön az elején essünk túl a sokkon: a Sony MDR-1000X ajánlott fogyasztói ára 149 990 Ft. Ennél olcsóbban jó eséllyel csak használtan vagy mázlival, egy akció keretében lehet beszerezni.
A füles első pillantásra nem tűnik semmi extrának, viszont némi ismerkedés után kiderül, hogy a fekete és bézs színekben kapható kütyü a legmodernebb technikákat rejti a visszafogott külső alatt.
Mielőtt elmerülnénk a részletekben, lássuk a legfontosabb tulajdonságokat: vezeték nélküli kapcsolat, érintésérzékeny felület és aktív zajszűrés. A csomagolást forgatva még egyik sem tűnt nélkülözhetetlennek, de a jóhoz könnyű hozzászokni, így az egyhetes teszt végén nehéz szívvel mondtam búcsút ezeknek a kényelmi funkcióknak.
Persze lehet bármennyire high-tech egy fejhallgató, ha kényelmetlen, akkor mit sem érnek az extra tulajdonságok. Szerencsére az MDR-1000X ezen a téren jól vizsgázott.
A dizájn visszafogottan elegáns, ugyan az anyaghasználat terén a műanyag dominál, de a fejpánt mutatós fémborítást kapott, míg a kagylók külső és párnázott részét kellemes tapintású műbőr borítja.
Azt például már az első kézbevételnél éreztem, hogy nem gagyival van dolgom. A Sony alapvetően nem otthoni, hanem utcai, munkai használatra, illetve utazáshoz tervezte a fejhallgatót, így könnyedén csukható szállítható formába, viszont a rugalmas, mozgó elemek ellenére is
stabil szerkezet, nem nyikorog, nem nyeklik-nyaklik, és a felvétel után biztosan simult a fejemre.
Az eleve nem túl jelentős 270 gramm súly egyenletesen oszlott el a párnázott pántnak hála, ráadásul a szárak éppen csak annyira szorultak, hogy megfelelő tartást nyújtsanak kellemetlen nyomás érzete nélkül. Az összkomfortnak köszönhetően az MDR-1000X viselése még több óra után sem volt kényelmetlen, és zárt térben sem éreztem úgy, hogy szép lassan megfő a fejem a párnázott kagylók között.
A fejhallgató egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy Bluetoothon keresztül, vezeték nélkül is használható, ugyanakkor a csomag része egy extra kábel, aminek hála az MDR-1000X akár 3,5 mm-es jack aljzaton keresztül is összeköthető a zenét szolgáltató eszközökkel. Ez főleg akkor jön jól,
ha kifutunk a meglehetősen impresszív, húszórás használatot biztosító akku erőforrásaiból.
Apropó, akkumulátor. A teljes feltöltés nagyjából négy órát igényel, és az első használatot némi várakozás előzte meg, a kütyü ugyanis lemerült akksival érkezett, így a bal kagyló alatt található microUSB-porton keresztül kellett tölteni, mielőtt megismerkedhettem volna a legfontosabb funkciókkal.
A párosítás amúgy pofonegyszerű, főleg, ha van NFC-chipet tartalmazó eszközünk, hiszen a fejhallgató bal kagylójába is építettek egyet, így akár egyetlen érintéssel összeköthetjük a készülékeinket.
Én egy iPhone 6S-sel használtam a Sony fülesét, és első körben a jobb kagyló külső részébe épített érintésérzékeny felülettel kezdtem ismerkedni. Ez főleg zenehallgatás közben praktikus, ugyanakkor pár nap használat után az is nyilvánvalóvá vált, hogy a termék mögött álló csapat tényleg arra koncentrált, hogy az MDR-1000X-nek ne csak a viselése, de a használata is a lehető legkényelmesebb legyen.
Mindegy volt, hogy épp egy asztalnál dolgoztam, vagy úton voltam valahová, az ujjmozdulatokra reagáló fejhallgató tényleg egyszerűbbé tette az életemet. A zenelejátszás indítása után egy oldalirányú mozdulattal tudtam váltani a számok között, fel- vagy lefelé történő simítással szabályoztam a hangerőt, két „koppintással" pedig megállítottam vagy folytattam a lejátszást.
Az első nap ugyan még ösztönösen a telefonom után nyúltam, hogy elérjem ezeket a funkciókat, de amint hozzászoktam, hogy a fejhallgató is (szinte) tökéletes a zenelejátszás kezelésére,
teljesen természetessé vált, hogy a mobilom előkaparása helyett a füleshez emeljem a kezem.
A számváltás tökéletesen működött, a kütyü mindig azonnal érzékelte, ha meg akartam állítani a zenét, egyedül a hangerő változtatása macerás, ugyanis a nagyobb mértékhez több simítás szükséges, ami így több időt vesz igénybe, mint a megfelelő gomb nyomva tartása a telefonunkon.
A MDR-1000X-szel viszont nemcsak zenehallgatás közben hagytam el a mobil használatát, de headset funkcióval a telefonáláshoz sem kellett az iPhone után nyúlnom. Egy érintéssel reagáltam a hívásaimra, ugyanígy bontattam a vonalat, a beépített mikrofon pedig egészen
tisztán közvetítette a hangomat a beszélgetőpartnereimnek.
A fülesnek ráadásul van egy roppant egyszerű, de annál hasznosabb tulajdonsága: ha a jobb tenyeremmel letakartam az érintésérzékeny felületet, akkor a zene rögtön elhalkult, így nem kellett azzal foglalkoznom, hogy megállítsam a lejátszást vagy lekapjam a fülest, ha beszélni akartam egy mellém lépő kollégával, esetleg hallani akartam az utastájékoztatást a tömegközlekedésen.
Ez látatlanban ugyan nem tűnik nagy számnak, a teszt során ez lett a legtöbbször használt funkció, ugyanis az MDR-1000X nemcsak kényelmes és praktikus, de amiben igazán verhetetlen, az a zajszűrés: az egymozdulatos halkításra tényleg szükség volt ahhoz, hogy halljam a külvilágot.
A füles bal kagylójának alján három gombot találhatunk: egyikkel ki-/bekapcsolhatjuk a készüléket, az NC-vel és az Ambient Sounddal viszont a beszűrődő hangokat szabályozhatjuk. A Sony fejhallgatója aktív zajszűrést használ:
a beépített mikrofon megvizsgálja a környezeti zajokat, majd ellentétes hanghullámokkal „hatástalanítja" őket.
Az MDR-1000X viszont nemcsak egy on/off lehetőséget biztosít, a fejhallgató rendszere ennél sokkal szofisztikáltabb. A füles néhány teszthang segítségével felméri a felhasználóját (fejforma, hajmennyiség, még azt is érzékeli, ha van rajtunk szemüveg) és ennek megfelelően állítja optimálisra a zajszűrést.
A funkció alapvetően automatikus, de az NC gomb nyomva tartásával akár mi magunk is bármikor kezdeményezhetjük, hogy a fejhallgató alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez – érdemes például újra lefuttatni a tesztet, ha felvettünk egy sapkát vagy egy napszemüveget.
Ez leírva ugyan elég nagy marketing bullshitnek tűnt, viszont a helyzet az, hogy a funkció tökéletesen működik. A fülest felvéve, majd az NC gombot lenyomva
olyan érzésem volt, mintha egy láthatatlan búra ereszkedett volna körém.
A szerkesztőségben 15-20 ember dolgozik a közvetlen környezetemben, állandó a társalgás, a billentyűzetek kattogása, a telefonálás, de a fejhallgató könnyedén megbirkózott mindezzel, sőt még a hármas metró cseppet sem halk menetzaját is úgy kiszűrte, hogy az már egészen megdöbbentő.
Az igazi megméretés persze a repülő volt. Utazzunk bármilyen géppel, a szűk térben nemcsak a hajtóművek konstans zúgását kell elviselni, de a közelünkben ülők beszélgetését, a stewardok mozgásának zaját, vagy éppen az izgő-mozgó, hangos gyerekeket. Utóbbiban szerencsére nem volt részem Amszterdamba menet, viszont a fejhallgató ennek hiányában is jelesre vizsgázott.
A zajszűrés hatására (még zene nélkül) a motorok hangja ugyan nem tűnt el teljesen, de halk zümmögésé szelídült, az első szám indítása után pedig annyira megszűnt a külvilág, hogy
megtörtént az a csoda, amire az elmúlt 15 évben nem volt példa: végigaludtam a repülőutat.
Ha ezek után valakinek az jut eszébe, hogy a hétköznapok során, például az utcán ez akár még veszélyes is lehet, annak teljesen igaza van, és a Sonynál is figyeltek arra, hogy legyen arany középút: zajszűrés a külvilág teljes kizárása nélkül. Erre szolgál a külön gombbal aktiválható Ambient Sound opció, ami szintén csökkenti a bejutó hangokat, de egyáltalán nem olyan mértékben, hogy abból gond legyen közlekedés közben.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy az MDR-1000X nem egy hétköznapi füles, viszont ez nemcsak az extra funkciókra vonatkozik, de a hangzásra is. A Sony LDAC adatátviteli technológiájának köszönhetően az átlag Bluetooth-kapcsolatnál jóval több adat jut át a lejátszó és a fejhallgató között, ami (a vezeték nélküli megoldáshoz képest is) kifejezetten jó minőséget eredményez.
A magas hangok élesen és tisztán szólnak, a középső hangtartomány is kellemes, akárcsak a mély hangok, amelyek egyáltalán nem nyomják el a magasabb tartományokat, megfelelő forrásfájl esetén a kedvenc zenéink tényleg szépen és kiegyensúlyozottan jutnak el a fülünkbe. Az MDR-1000X persze nem az audiofil közönséget célozza, de ettől függetlenül bátran állítom, hogy
hangminőség szempontjából simán leköröz jó pár vezetékes fülest is.
Ennyi pénzért mondjuk nyilván ez a minimum, és az egyhetes használat után az ár már egyáltalán nem kelt bennem akkora megdöbbenést, mint az első pillanatban. Ez a fejhallgató egy vagyon, csak jó pár hónapnyi spórolás után engedhetném meg magamnak, de belekötni nem nagyon tudok.
A Sony tényleg olyan kényelmet, minőséget és extra funkciókat biztosít, amit más gyártóknál (pl. Bose) sem lehet megkapni sokkal olcsóbban, arról meg nem a cég tehet, hogy itthoni adók miatt egy ilyen luxuscikk még a drágánál is drágább.
Az MDR-1000X kiváló fejhallgató, tényleg nem átlagos megoldásokkal, kifejezetten azok számára, akik még egy fejhallgató esetében is a legmodernebb, legkényelmesebb megoldásokat keresik kiváló hangzás mellett. A füles ezeknek a feltételeknek abszolút megfelel, az pedig már egyéni kérdés, hogy mindez kinek ér meg 150 000 forintot.