Az első esztendő kifejezetten jól sikerült, hiszen a negyedik negyedévben már a hatodik legnagyobb gyártóvá léptek elő, lefőzve olyan vállalatokat, mint a Sony, az Asus, a HTC vagy a Lenovo.
A cég a februári MWC kiállításon bejelentett egy pár új okostelefont, köztük a belépő szintre pozicionált, szimplán csak Nokia 1 név alatt futó, Android Go operációs rendszerre épülő modellt, amely megérkezett hozzánk is. A terméktől nem vártunk sokat, hisz ez a kategória nem a teljesítményről, az innovációról, hanem az árról szól.
De épp ezért nagyon fontos szegmens ez, hiszen sokaknak nincs szükségük olyan vasra, amelyen hasítanak a legdurvább grafikájú játékok, vagy amelyikkel profi videókat és képeket lehet készíteni. Egyszerűen csak egy olyan terméket szeretnének, amin működik a telefonálás, amivel lehet lőni egy pár épkézláb fotót egy kiránduláson vagy szülinapon, ami módot ad online cikkek elolvasására, e-mailek megtekintésére, és hogy ki mit like-olt mostanában a Facebookon, mindezt elfogadható sebesség és stabilitás mellett, természetesen olcsón.
Attól, hogy valami olcsó, még nem kell feltétlenül bénán kinéznie, de úgy látszik, a Nokia 1 dizájnerei nem ismerték ezt a fontos szabályt. A frontfelületen végigfutó vastag fehér csík valószínűleg arra lett volna hivatott, hogy „fiatalossá”, „lazává” tegye a külsőt, de ehelyett az embernek csak a „fura” szó jut róla eszébe. Az akár más színűre is cserélhető, levehető hátlap a legegyszerűbb, kopogós műanyagból készült, és azért sem jár dicséret, hogy az összes kezelőgombot egy helyre pakolták, mert egyrészt óhatatlanul is előfordul, hogy véletlenül rosszat nyom meg valaki, másrészt pedig borzasztóan nehézkessé teszi a screenshotok elkészítését. A termék egyébként átlagos méretű, hiszen 13,3 centis magasságához, 6,7 centis szélesség és 0,9 centis vastagság társul.
Érdemes megjegyezni, hogy a termékben két darab nanoSIM kártyának, valamint egy microSD kártyának is szorítottak helyet.
A modell kijelzője 4,5 hüvelykes IPS panel maximális felbontása 480 x 854 képpont. A műszeres mérések alapján a legnagyobb fényereje 217 cd/m2, a feketeszint pedig ilyenkor 0,29 cd/m2, ami 748:1 valós kontrasztarányt jelent. A számokat a gyakorlati használat is igazolta, hisz a kép minden, csak nem kontrasztos, a fényerő pedig napfényben egyszerűen nem elég, alig látni valamit ugyanis a tükröződő képernyőn. A színek nem túl szépek, fakók, erőtlenek, a betekintési szög pedig elég gyatra. Ha valaki oldalról vagy felülről kezdi nézni a képernyőt, hamar tapasztalni fogja, hogy változik a szaturáció, azaz fakulnak, halványodnak az árnyalatok.
Viszont a mozgásmegjelenítéssel nincs gond, az egyes képi elemek körül nem bukkan fel remegő aura, és az egyes objektumok sem vonszolnak maguk után zavaró csóvát.
A termékbe mindössze 1 GB RAM, Mali-T720 MP2 grafikus vezérlő és a három évvel ezelőtti MediaTek MT6737M chipset került, amely négy darab, maximum 1,1 Ghz-ig pörgethető processzormagot használ.
Ez pedig ma már irtózatosan kevés, de annyira, hogy az erre kitenyésztett teljesítménymérő tesztprogram, az AnTuTu egyszerűen leállt, mikor ráengedtük.
A neten kutatva rábukkantunk, hogy valakinek sikerült ráküldenie egy hivatalosan már nem elérhető, régebbi AnTuTu verziót, és azon 21 000 pont környéki eredményt produkált. Csak viszonyításképp, a jelenlegi legjobb modell, a Samsung Galaxy S9+ 264 769 pontot ért el, és ez a 21 000 pont a 2013-as ZTE Nubia Z5S szintjét hozza...
Sajnos az erőtlenség kiütközik a használat közben is. A termék ugyan megkapta a gyengébb hardverekre optimalizált Android Go operációs rendszert, amely például nem támogatja a többablakos használatot, és a grafikus kezelőfelület sem olyan kifinomult, de igazán ez sem tud segíteni a Nokia 1-en. Az alkalmazások elindítására vagy a weboldalak betöltésére kínosan hosszú másodpercekig kell várni, az pedig egyenesen rettenetes, hogy a billentyűzetnek is kell négy-öt másodperc ahhoz, hogy a képernyőre másszon.
Ez ma már egyszerűen nem fér bele, belépő kategória ide vagy oda.
A játékoknál a komplexebb grafikájú appokról le kell mondani, úgyhogy maradnak az egyszerűbb, primitívebb darabok.
Az Asphalt 8 nevű autóversenyzős alkalmazás például úgy nézett ki, mint egy képregény az egymás után pakolászott állóképekkel, de mondjuk a Candy Crush Sagaval és az Angry Birdsszel nem volt gond.
A termék 8 GB adattárolásra szolgáló belső memóriával érkezik, aminek a felét kapásból felzabálja az operációs rendszer, illetve az előre telepített alkalmazások. Marad tehát 4 GB, ami ma már édeskevés. Viszont ezen segíthetünk a microSD kártyaolvasónak köszönhetően, amely akár a 128 GB-s kártyák fogadására is képes.
A beépített hangrendszer gyakorlatilag katasztrofális megszólalást produkál, de ez a telefonok esetében nem újdonság. A basszusokból semmit sem lehet hallani, a magasak bántóan csengenek, és néha enyhe zajosodás, sistergés is befigyel. Fülhallgatóval egy fokkal jobb lesz a végeredmény, de a jótól még így is távol marad. Az arányok nem jók, a mélyek érzékelhetetlenek, a dinamika hiányzik, és a készülék hajlamos a finomabb részleteket elkenni. Pedig nem is a saját kiegészítőjével próbáltuk ki, hanem az Asus csúcs gamer headsetjét, a ROG Strix Fusion 500-at dugtuk rá.
Telefonálni viszont remekül lehet a masinával. A mikrofon nem torzít, nem teszi kásássá a hangot, és azt is jól hallani, amit a vonal túlsó végén beszélnek. 2150 mAh akkumulátora nagyjából öt órányi folyamatos videózásra vagy 55 órányi zenehallgatásra vagy 14 órányi böngészésre elegendő energia eltárolására képes. Ha pedig valaki csak telefonálgatni szeretne vele, akkor egy feltöltéssel összesen 9 órát beszélhet. A beépített elülső kamera 2 megapixeles, a hátlapi pedig öt megapixeles. Ettől függetlenül még lehetne vele jó felvételeket készíteni, de sajnos nem ez a helyzet.
Ideális külső körülmények mellett, tehát jó fényviszonyoknál lehet vele értékelhető fotókat lőni vagy videókat felvenni, de a kevés fényt, a sötétet már nagyon rosszul tolerálja. Egyrészt a színek nagyon rondák, természetellenesek lesznek, másrészt az elmosódással is számolni kell.
Ezen a márkán nőttünk fel, szerettük volna szeretni a Nokia 1-et, de egyszerűen nem lehet. Nem engedi. A kijelző és a hangrendszer gyenge, a teljesítmény szegényes, a sebessége tragikus, játszani nagyon nem lehet vele, és még egy levelet megírni is bajos a belassuló rendszer és a lassan felbukkanó billentyűzet miatt.
Telefonálásra mondjuk kiválóan alkalmas, de erre megteszi a gyártó egyik butatelefonja is, amely ráadásul ötödennyiért is megvehető.
A Nokia 1 ugyanis 30 000 forintba kerül jelenleg, ami, ha azt nézzük, hogy már vannak hasonló „tudású” modellek, amelyek akár tízezer forinttal olcsóbban is megvásárolhatóak, egész magas ár lesz.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!