A közelmúltban a globális tv-gyártás egykori meghatározó szereplője, a német Loewe jelentette be, hogy feladja a harcot. A vállalat nem bírta tovább a nyomást, és csődöt jelentett, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra, az esélyt sem adva meg az esetleges feltámadásra.
Biztosnak látszik, hogy 2019. július elsején egy évszázados történet ért véget keserűen, dicstelenül, hiszen e nappal a vállalat befejezte üzleti tevékenységét.
De hogyan és miért jutottunk idáig?
A Loewe története úgy indult, mint egy hősi eposz: 1923-ban Dr. Siegmund Loewe és fivére, David Ludwig Loewe saját elektronikai vállalatot alapít, ahol együtt kezdenek dolgozni egy fiatal fizikussal, Manfred von Ardenne-nel. A cég 1926-ban már előáll egy nagy fejlesztéssel, a világ első integrált áramkörös rádió erősítőjével. 1929-ben egy új találmány, a televízió felé fordulnak, és 1931-ben Manfred már be is mutatja a 8. Berlini Radio Show-n az akkori világ egyik legfejlettebb televízióját.
A háború egy időre megállítja a Loewe fejlődését, hiszen Siegmund az USA-ba emigrál 1938-ban, ahol jó barátságot köt Albert Einsteinnel, és folytatja kutatásait. 1949-ben visszatér, újraéleszti a céget. Az 1950-es években Optaphon magnóikkal válnak híressé, dolgoznak televíziós felvevőkön, és természetesen a tévégyártást sem hanyagolják.
A Loewe ezzel az NSZK egyik legprosperálóbb elektronikai cégévé válik, amely fejleszt és gyárt is termékeket. 1962-ben Siegmund Loewe meghalt, ezzel a Loewe megszűnt „családi cégnek” lenni. Ám a vállalat annyira jó partinak számított, hogy nem hagyták veszendőbe menni, és azonnal fel is vásárolta a Philips.
A holland óriás megtartotta a menedzsmentet, és hagyta szabadon működni tovább a konszernt, amelynek erejét jól mutatja, hogy egy évvel az alapító halála után már elő is áll a világ egyik első hordozható televíziójával. Az Optaport 25 centiméteres képátlóval és beépített rádió tunerrel is rendelkezett, és komoly sikert aratott.
A nyolcvanas évek közepéig a Loewe abszolút az innovatív, újító márkák közé tartozott, amelynek fejlesztései elsősorban a kép- és hangminőség javítását céloztak. Azonban erre az időre már jelentősen megváltozott a televíziós, sőt a komplett szórakoztatóelektronikai piac is. A tradicionális európai és amerikai márkákat kezdték kiszorítani a komoly állami hátszéllel megtámogatott japán cégek, amelyek egyébként elképesztően jó termékeket tettek le az asztalra igen-igen kedvező áron. A Loewe vezetősége befektetők segítségével kivásárolta a a céget a Philips tulajdonából, és úgy határozott, hogy egy új útra lép: egyre inkább a dizájn felé fordultak, és a cél az volt, hogy egy prémiummárkává alakítsák a vállalatot.
Ez kezdetben abszolút jó döntésnek tűnt, hiszen a Loewe fenn tudott maradni azáltal, hogy drágán adott igen jó, minőségi anyagokból készült, Németországban gyártott termékeket.
Egy darabig még megtartották a saját gyártósorokat, de amikor berobbantak a lapos képcsöves technológiák az ezredforduló táján, úgy döntöttek, hogy saját LCD- vagy plazmagyártósorba már nem invesztálnak. Ezt meghagyták a Philipsnek és a távol-keleti cégeknek, akiktől ezt követően vásárolták a paneleket, amelyeket kiegészítettek a saját képjavító eljárásaikkal. Ezzel párhuzamosan még inkább a luxus irányába mozdultak, és kihasználva az új eljárások által kínált lehetőségeket, hatalmas képátlójú, igen komoly integrált hangrendszerrel és különleges dizájnnal ellátott televíziókat kezdtek gyártani a partnereik segítségével, akik továbbra is a legjobb minőségű komponenseket, azaz képernyőket szállították nekik.
A termékeiken megjelentek a nemes szövetek, a mahagóni, az arany, és a modellek olyan extrákat kaptak, mint a fémből készült távirányító, a motoros talp vagy motoros állvány. És sokak szerint pont ez okozta a cég vesztét...
Lapozzon a cikk folytatásához!