Amikor H. Rider Haggard megírta a Salamon király kincsét, a csúcspontján álló brit imperializmus sehol sem volt annyira eleven valóság, mint éppen Afrikában. Nagy-Britannia hatalmas területeket hódított meg, elüldözte a bennszülötteket, és nagy kiterjedésű gyarmatokat hozott létre, ahol a helybélieknek be kellett hódolniuk Viktória királynőnek, akit nem is ismertek és egy olyan rendszernek, melynek működését nem értették.
A Quatermain által felfedezett Afrika mára nagyrészt elveszett. A társzekerek ösvényei helyén utak és autópályák nyújtóznak, a folyókat gátak közé szorították, az erdőkben fakitermelés folyik. A film készítői számára azonban fontos volt, hogy érintetlen helyszíneket találjanak, melyek pontosan úgy néznek ki, mint azok, amelyeket Quatermain felfedezhetett.
Dél-Afrika sokszínű népességéből 11 különböző etnikai csoport 2146 tagja működött közre a Salamon király kincse készítése során. A hatásos tömegjelenetekhez napi 200 statiszta részvételére volt szükség.
Annak érdekében, hogy a Salamon király kincse a lehető leghitelesebb legyen az afrikai tradíciók és szokások tekintetében, a film készítői törzsi tanácsadók segítségét is igénybe vették. A tőlük kapott tanácsoktól függően az alkotók helyenként átalakították az eredeti jeleneteket a hitelesség kedvéért. A tanácsadókkal való együttműködésnek köszönhetően a film készítői tovább mélyítették és gazdagították a történetet.
A sorozatban viszonylag sokat beszélnek zulu nyelven, különösen a bennszülöttekről szóló képsorokon. Mivel a színészek, például Patrick Swayze és Ian Roberts szintén megszólalnak zulu nyelven, nyelvészek segítségét is igénybe vették.
Noha a Salamon király kincsét mindössze 57 nap alatt vették fel 2003 telén és tavaszán, a helyszínek nagy száma és egymástól való távolsága a produkciót igen merész vállalkozássá tette. A film készítői több ezer kilométert utaztak Dél-Afrikán keresztül. Az egyes helyszínek közötti utazás esetenként egy-egy napot is igénybe vett, és a stáb konvojának méretei miatt gyakran több szakaszban kellett lebonyolítani. Előfordult, hogy a stáb tagjainak száma meghaladta a filmezés helyszínéül szolgáló kicsiny falvak lélekszámát.
Rendkívüli figyelmet fordítottak a részletekre: a Mark Auret vezette díszlettervezők órákat töltöttek Fokváros régiségboltjaiban korhű eredeti tárgyak, pénzek, egy 18 karátos aranyheggyel ellátott sétapálca, kardok, bőr pisztolytáskák, tintatartók és töltőtollak után kutatva. A sátrakat, lőfegyvereket és lovaskocsikat is ily módon szerezték be a film számára.
Mivel a történet Nagy-Britanniában és Afrikában játszódik, de a forgatás teljes egészében Dél-Afrikában zajlott, az 1800-as évek végéről származó épületeket kellett találni a viktoriánus Fokváros és a századfordulós London megjelenítéséhez.