Tóth Gabi kipottyant, így Caramel és az eddig mindig "csont nélkül" továbbjutó Palcsó Tamás masírozott be a döntőbe. Előbbi távozásának körülményei viszont elgondolkodtatóak, mert nem mindegy ugyanis, hogy az ifjú énekesek hosszabb monológjából mit vágnak be a szerkesztők, melyik öt-hat mondat kerül be az adásba. Ha valaki - többek közt - félig flegmán elhinti, hogy "nem is akar annyira nyerni, mert édesebb a siker, ha bejárja a hosszú, nehéz utat", és ezt bevágják, akkor némi szerkesztői rafinériára, furfangos belenyúlásra vall az, ha a riválistól épp azt a kis jelenetet teszik be mellé, ahol ábrándos tekintettel távolba nézve, picit könnyes szemmel arról beszél, hogy milyen jó is lesz a sportcsarnokban énekelni, tizenegyezer ember előtt.
Természetesen a szavazók finom manipulálására lehet gondolni egy ilyen összegzés után, ami persze belefér, nem számít csalásnak. "Ja, kérem, ez a kislány nem akar nyerni, akkor nem szavazok rá" - dünnyöghette erre sok száz nagymama és kismama, akik már-már pötyögték volna be az ifjabb Tóth lány keresztnevét, ám a taktikázás teljes hiányára utaló, magabiztosnak ható félmondat hallatán ujjuk megállt a levegőben. A kiváló hangú Gabinak pedig biztosan jót tesz majd egy agyafúrt, dörzsölt menedzser, aki megmagyarázza neki, hogy mit kell tenni a nagy lehetőség kapujában, hogy egy tízmilliós szerződés láttán indokolatlan azt mondani, laza rockercsajként, hogy ugyan, hagyjuk, nekem elég lesz egymillió is. Az elhibázott nyilatkozat persze csak egy nagyon kis része az egésznek, ennél sokkal fontosabb a hetek alatt kialakult összkép, a rokonszenv, a friss előadás alatt szerzett impresszió, de egy túl magabiztosnak ható beszólás is jelenthet több száz, akár ezer szavazatot - másnak.
Persze ne aggódjunk túlzottan érte, mert ha most nem kap is rögtön saját autót, ad majd alá egy szponzor. A pesti lakás árát valamivel nehezebb lesz összeszedni, de ismervén a C minor kategóriás popelőadók gázsijait, Gabinak is meglesz a lakás a haknikból - talán már idén. Mindenesetre nem kenődött el túlzottan, legalábbis a blogjában leírtak alapján megmaradt ugyanannak a dinamikus energiabombának, aki volt - legalábbis erre utal a felkiáltójelek túlzott használata: "gratulálok tominak és caramellnek!!megérdemlik!!én carinak szurkolok!!!:)))))))))) nagyon várom már a döntőt mert nagy buli lesz!!!hatalmas színpad stb!! nézzétek és szurkoljatok tovább annak, akihez közelebb áll a szívetek!!nos most nem tudok sok mindent írni, mert még szomorú vok!!csak annyi még1szer, hogy köszönöm nektek hogy támogattatok, és szavazataitokkal eljuthattam a 10.döntöig!!! nagy dolog számomra!!! szeretlek titeket!!! és még hallhattok, remélem 1-2 szer!!!:))) sok puszi! jomagam: T Gabi!"
Mint az [origo] megtudta a produkció sajtósától, a 11 ezer jegy elkelt, gyakorlatilag képtelenség belépőt szerezni. Dermedt csendtől, ürességtől kongó nézőtértől nem kell tartani tehát, ellenben az okoz majd gondot, hogy a sikítozó tinilányok mellett elég jó legyen a hangosítás, és ne csak az egzaltáltan ugráló, mámorosan visongó középiskolás lányokat hallják a nézők, hanem a döntős és a már kiesett előadókat is.
Ez már tényleg a célegyenes, mind a tizenkét előadó egész nap próbál: a munka reggel tízkor kezdődik, és nem ér véget estefelé, vélhetően az éjszakába nyúlik majd a koreográfia és a dalok betanulása. Az interneten keringő pletykák szerint a már kiesettek produkciója nem kerül be az élő adásba, mivel őket a reklámidő kitöltésére szánják - nos, ezt az álhírt megcáfolták a szervezők: mindenki fellép, és nem csak a helyszínen lévők láthatják a kedvenceket.
Kalmár Csaba