A Twin Peaks történetét szinte lehetetlen leírni. A két évadot megélt sorozat sokkal inkább egy vízió, semmint hagyományos sorozat, alkotói szakítottak minden olyan hagyománnyal, amiért régen az emberek a tévé előtt ültek. Minden epizód csak egyre mélyebbre vitte a nézőt a titkok világába, és a számtalan karakter sem könnyítette meg a dolgát annak, aki ki akarta bogozni az összes rejtélyt, ami ezt a kitalált kisvárost híressé tette - az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valóban létezik egy Twin Peaks nevű hely Amerikában, egy több mint 3000 méteres hegy csúcsát nevezték el így, de semmi hasonlóság nincs Lynch kultikus sorozatának helyszíne és az említett hegycsúcs között.
Szélborzolta, suttogó fenyvesek, kristálytisztán csörgedező patakok, fűrészmalmok, szinte harapni lehet a friss levegőt - ez maga az idill. Persze csak azoknak, akik egy részt sem láttak a Twin Peaks-ből. A sorozat rajongóit inkább valami gyomorszorító, baljós érzés kerítheti hatalmába az erdők láttán - még tán Angelo Badalamenti zseniálisan nyomasztó jazz-zenéje is a fülükben cseng.
Minden bonyodalom alapja egy rejtélyes gyilkosság, ami az egész kisváros életét fenekestül felforgatja. Egy szürke napon holtan találnak egy fiatal lányt, Laura Palmert, és minden jel szerint erőszak végzett vele, így a helyi seriff és két helyettese (akik nem állnak a helyzet magaslatán) mellé egy FBI ügynök is csatlakozik a nyomozáshoz. Dale Cooper napról napra jobban megismeri Twin Peaks furcsa lakóinak életét, és rájön, hogy itt sokkal több rémisztő dolog történik, mint amiért eredetileg ideérkezett. Senki sem az, akinek látszik, és a sötét titkok hálója lassan újabb tragédiákat hoz a kisvárosba.
Idővel Laura Palmer esete már csak egy lesz a sok közül, és Cooper ügynök is egyre mélyebbre kerül ebben a furcsa világban. A baglyok pedig nem azok, aminek látszanak. Mi, nézők, pedig már azt sem tudjuk, hogy kire is figyeljünk, mert az események minden részben új fejleményeket hoznak, a valóság és az álmok pedig szépen lassan összemosódnak, és néha már magunk sem tudjuk megkülönböztetni őket, mégis egyre kíváncsibbak leszünk arra, hogy hova is vezet az út, ahová Laura Palmer halála után léptünk.
Lynch álma, egy kultusz születése
Amikor 1990-ben kiderült, hogy a különc rendezőzseni, David Lynch sorozatot készít, az egész szakma megdöbbenéssel fogadta a hírt. Lynch-et már sokszor istenítették és támadták, híres filmjei, mint például a Radírfej, Kék bársony, Elefántember, vagy éppen a Dűne, rendszerint megosztották a közönséget, így várható volt, hogy a szappanoperák műfajában is azonnal nagy port kavart új munkája. A lelkes rendezőt Mark Frost segítette, aki a tévésorozatok terén sokkal komolyabb tapasztalatokkal rendelkezett, de a bevezető filmet maga Lynch rendezte, amelyet később még öt epizód követett, egészen pontosan, az első évad harmadik része, valamint a második széria első, második, hetedik és befejező, huszonkettedik epizódja, így tökéletes keretes szerkezetbe zárta minden idők egyik legnépszerűbb sorozatát. Összesen egyébként két évad vezette végig a sötét titkoktól hemzsegő kisváros történetét, a pilot filmen kívül 29 epizód készült 1990 és 91 között.
A kezdet és a vég bemutatását vállaló Lynch munkáit Mark Frost, Dwayne Dunham, Ulrich Edel, James Foley, Graeme Clifford, Caleb Deschanel, Linke Glatter, Stephen Gyllenhaal, Tom Holland, Tim Hunter, Jonathan Sanger, Tina Rathborne és Diane Keaton rendezései egészítették ki és külön érdem, hogy a ennek ellenére az egész sorozat egységes tudott maradni, mindegyik rendező igyekezett megfelelni a Lynch féle világ "törvényeinek".