Isaurától a modern nőig

Sokan emlékeznek rá, hogy 1983-ban, az első hazánkban vetített dél-amerikai sorozat, a Rabszolgasors rabszolgájává tette a magyar nézőket. Isaura történetét azóta számtalan hasonló követte, de nézettségben egyik sem tudta felülmúlni a klasszikust. Március tizedikétől képernyőre kerül a sorozat új szereplőkel újraforgatott változata - Isaura, a rabszolgalány címen. Ez a Romantica tévécsatornára terelte figyelmünket, onnan már csak egy ugrás volt a női tévék sajátos világa. Mit néz a magyar asszony, mit szeret a kismama, a nagymama?

A viszonylag olcsó termékek nem kötődnek konkrét földrajzi helyhez és történetekhez (hogyan kötődne az, aminek semmi köze a valósághoz?), ezért a világ minden részén forgalmazhatóak, szinte biztosan behozzák az árukat. Klasszikus gyöngyszemek és ócskaságok egyaránt lejönnek a gyártósorokról, ma már a sorozatok jelentős része nem veszi komolyan magát, hanem eleve műfajparódiának készül. És majd harminc év után eljött annak is az ideje, hogy Brazíliában is remake-et forgassanak: elkészült az Rabszolgasors újraforgatott változata Isaura a rabszolgalány címen.

Ennek első részét olyan ismerőssel néztük meg, aki kisgyerekként a Rabszolgasors hatására lett sorozatfüggő. Zsuzska külön füzetbe jegyezte annak idején a sorozat szereplőinek nevét, hogy el ne felejtse őket, és amikor mondtuk, hogy itt a remake, felvillanyozta a hír. Ő világosított fel arról, hogy a dél-amerikai sorozatok közül a brazilok jelentik a magas minőséget, a venezuelaiak, mexikóiak és társaik általában csak a második, harmadik vonalban vannak. Szerinte színvonalas brazil szériát nézni egyszerűen jó mulatság, ezekhez (a látszat ellenére) igazi színészek is adják a nevüket, jók a zenéik, és érezni, hogy van bennük munka.

Az új Isaura is ezzel kecsegtet, nyolc hónapon keresztül forgatták, a korhű jelmezekre és látványra az átlagosnál nagyobb figyelmet fordítottak, és az eredeti 40, huszonhat perces epizód helyett, 167, ötvenperces született. És megszerezték a régi színészek közül a Leonciót alakító Rubens de Falcót, aki az új sorozatban a negatív főhős apját alakítja.

Nem csúnya

Az első rész csalódást okozott szakértőnknek, aminek valószínűleg az is oka lehetett, hogy ez valójában nulladik epizód. Gyors összefoglalása Isaura anyja történetének, a gyerek megszületésének, a drámai alaphelyzet, és a játszó személyek bemutatásának szűk egy órája. Nincsenek még igazi "jellemek", konfliktusok, inkább egy gyors tabló, de Zsuzska ez alapján is megállapította (például egy korbácsolás kapcsán), hogy a jó brazil sorozatok többet hoznak ki egy fontos jelenetből, mint ez. Nem találta elég jónak a zenéket sem (az "ungaszungalungé"-re élesen emlékeztünk több mint húsz év távolságból), és a helyszínekkel sem volt igazán elégedett, a szintén haciendán játszódó, A pampák királya véleménye szerint e téren színvonalasabb volt. És az első rész alapján, az új Leoncio is sokkal vértelenebbnek tűnt, mint az előző, pedig, mint Zsuzska felhívta a figyelmemet, ez a figura viszi előre a történetet.

Míg Isaura az unalmasságig jó és ártatlan, addig az őt egyszerre szerető és gyűlölő Leoncio sokkal összetettebb jellem, hát igen, az ördög figurája mindig érdekesebb, mint az angyalé. Zsuzska még azt is kinézi belőle, hogy a szerelem hatására megjavul, és a százhatvanhét rész végén elveszi Isaurát.

Ennek kicsi az esélye, a sorozat, egy már klasszikusnak számító, a rabszolga-felszabadítás időszakában játszódó, brazil regény alapján készült, és nem valószínű, hogy a forgatókönyvírók ekkorát csavartak volna a történeten. Az első epizód alapján legalábbis úgy tűnik, hogy megpróbálták az eredeti sorozatnál jobban kihangsúlyozni a sztori történelmi ismeretterjesztő, emberi- és női-jogi oldalát. Isaura halmozottan hátrányos helyzetű: rabszolga és nő, ugyanakkor kilóg saját közegéből is, mert fehér bőrrel születik, és gazdái taníttatják. Olyan, mint nézői: kilóg az átlagból, sokkal jobb mindenkinél, és remélhetően várja valahol a sok szenvedés után a szabadság. Addig marad a rabszolgasors.