A pankrációban jelentős szerepet kapnak a kidolgozott karakterek, élettörténetek. Ezekre a cég kreatívjai által írt történetekre, összeveszésekre, - trágár - beszólásokra, barátságokra, árulásokra épül az akció. A karakterek változhatnak is, egy játékos idővel nevet, szerepet cserélhet, vagy akár felbukkanhat új néven valamelyik rivális pankrátorszövetség küzdőterén is.
Amazonok a ringben
A konkurencia megjelenésével a WWE műsorai egyre extrémebbek lettek, és McMahonnak nem egy alkalommal nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie a botrányos események miatt. Éppen ezért kritizálják sokat a műfajt, mivel több szakértő véleménye szerint erőszakossá tesz, mások azonban pont úgy vélik, hogy segít levezetni az agressziót. Mivel azonban a reformok jegyében a WWE nyitott a fiatal korosztály fele, a nézők több mint 15%-a ugyanis 11 év alatti, a pankráció nézőinek pedig csak a fele idősebb 18 évesnél, a pankrációban megjelenő erőszak, obszcenitás komoly problémákat is okozhat. Az Indianai Egyetem egy igencsak aprólékosra sikeredett felmérése szerint ötven epizód alatt 273 alkalommal alkalmaztak ágyékra mért ütést, 128-szor szimuláltak szexuális tevékenységet, és 157-szer mutattak obszcén jelet a középső ujj használatával.
A pankrációt sokan tekintik "csalásnak". Egyrészt azonban itt a színház, a mesterségbeli tudás a lényeges. Több méter magasból ráesni egy asztalra, majd hasonló módon a földbe döngölni egy felebarátot, komoly kaszkadőri képességeket igényel, csakúgy, mint az, hogy az "ellenfél" fejével szétverjenek egy létrát - és ez ne fordítva következzen be. Másrészről pedig ilyen alapon a népszerű akciófilmeket is "csalásnak" lehet bélyegezni. Senki sem gondolja komolyan, hogy amikor Jackie Chan megveri az összes rosszfiút, akkor a valóságot látja, és senki se kiált csalást, amikor a Harc törvényében (Martial law) egy karatemester rendőr egy kaktusszal üti ágyékon ellenfelét. A Dallas-ban a Ewingokat játszó színészeknek sincsenek olajmezői, bármennyire örülnének is neki, ráadásul Jockey és Bobby alakítói nem is rokonok.