Elhunyt a tévés erőszak első kutatója

Múlt héten hunyt el Eli A. Rubinstein, az első olyan kutatás vezetője, amely a tévében látható erőszakos jelenetek hatását vizsgálta.

Rubinsteint nyolcvanhét éves korában érte a halál - a neves pszichológus Parkinson-kórjának szövődményei miatt kényszerült távozni. Hírnevét azzal szerezte annak idején, hogy elsőként hívta fel a figyelmet a tévében látható erőszak negatív hatására.

Első kutatását még 1972-ben végezte el, ez volt az első amerikai felmérés, amely a tévés erőszakot vizsgálta. A konklúzió, mely szerint a képernyőn látott erőszak rossz hatással lehet a társadalom bizonyos tagjaira (elsősorban a gyerekekre), ma már eléggé magától értetődőnek tűnik, de akkoriban forradalmi gondolat volt.

Rubinstein csak azt sajnálta, hogy figyelmeztetését - a szaktársakon kívül - nem nagyon vette komolyan senki. Azért is volt számára meglepő az átlag tévénézők közömbössége, mert például 1964-ben, a dohányzás témakörében végzett első kutatás eredményeinek hatására rengetegen tették le ijedten a cigit - most pedig gyakorlatilag senki sem nyúlt a távkapcsoló felé.

Az erőszakkutató azonban nem hagyta annyiban a dolgot, felmérését tíz évvel később is megismételte, és akkor sem jutott sokkal kedvezőbb eredményre: azok a gyerekek, akik többet nézték a tévét, például sokkal agresszívebbek voltak a játék során. Nézetei ennek ellenére még mindig nem váltak szélesebb körben elfogadottá, az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége is csak a kilencvenes évek elején jutott ugyanerre az álláspontra.

Maga Rubinstein 1992-ben készítette el utolsó, átfogó kutatását, amely a Big World, Small Screen címet kapta. A pszichológus kimutatta, hogy Amerika teljes lakossága egy év alatt összesen húszmillió évet tölt tévénézéssel - ezzel arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy miközben a világ minden pontja elérhetővé válik, a mi látóterünk egyre csak szűkül.