A frászt hozza ránk

A régebbi, valamivel ingerszegényebb tévés világban már akkor elkerekedett a néző szeme, ha egy sorozat szerelmespárja szakított, vagy ha a főhős kolléganője náthás lett, azonban ahogy forog előre az idő kereke, egyre nehezebb stimulálni a nézőt. Mivel sokkolt a Twin Peaks, mivel rémisztette nézőit a Dallas, miért szörnyülködött - és forgolódott álmatlanul - a Vészhelyzet nézője?

Az utolsó epizódban egy tipikus kórházsorozatos záróeseményt követve egy helikopteres nagy totálban láthattuk a kórház havas látképét, és amikor a néző már-már a távkapcsolója után nyúlt, hogy az érzelmes zenekari tustól megkímélje magát, a kamera kizoomolt az épületről: ekkor a néző hirtelen azt vette észre, hogy az egész kórház kis maketté, egy apró hógömbbé változik át, ami egy kisfiú asztalán fekszik. A sorozatban szereplő egyik orvos kisfiáról volt szó, akiről kiderült, hogy egy néma, autista gyermek, és csak az ő képzeletében zajlottak az események, melyeket az őt ápolók és a róla gondoskodók alakjaival személyesített meg. A sokk teljes volt, a lélegzet fennakadt, a nézők nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek, hiszen meglehetősen furcsa érzés lehetett az, amikor kiderült, hogy az évek alatt megszeretett karakterek igazából nem is léteztek.

Ha már szóba került a Vészhelyzet: természetesen nem feledkezhetünk meg korunk egyik legmenőbb orvossorozatáról, még akkor sem, ha a korosodó produkciót már két másik kórházi széria (Doktor House, Grace klinika) is letaszította a trónjáról - legalábbis Amerikában. A Vészhelyzet teremtette meg a korhatármentes idegborzolás fogalmát, ugyanis itthon is 12-es karika mellett pöröghettek le szemünk előtt olyan események, melyek Amerikában nem véletlen vannak a bűvös este tízórás sávba űzve. A sokkoló betegségek, balesetek közepette természetesen a főszereplőkkel, az orvosokkal történt esetek hatottak legjobban a nézőkre, elég csak dr. Carter megkéselésére gondolni, valamint a medika Lucy Knight párhuzamos halálára a hatodik évad fináléjában.

De mindezen események a smafu kategóriába sorolhatóak annak fényében, hogy mi történt Rakéta Romano dokival egy átlagosnak induló epizódban. A klasszikus antihőst, a Doktor House egyik televíziós előfutárának tekinthető orvost egy súlyos sérült ügyében hívták fel a tetőre, hogy teamjével a műtőbe szállítsa a rászorultat, csak éppen egy óvatlan pillanatban belehátrált a helikopter rotorjával, mely főműsoridőben, premier plánban lenyisszantotta a jó doktor karját. A kilencedik évad derekán történő amputációval azonban nem elégedtek meg a készítők, ugyanis iszonyatos cinikus kikacsintással a tizedik évadban úgy döntöttek, hogy megölik Rakéta Romano karakterét - cseppet sem meglepő módon az orvos egyre növekvő helikopterfóbiáját kihasználva, ugyanis egy elszabadult fémmadár szerencsétlen módon éppen a kórházra, azon belül is szerencsétlen Romanóra zuhant, aki menten szörnyethalt. A rendezőnek és a stábnak sikerült annyira intenzíven megvalósítania a zuhanást és a halálesetet, hogy az ominózus keddi vetítést követő szerdai napon a magyar bútorboltok forgalma a szokásos többszörösére nőtt, hiszen ijedősebb honfitársaink a sokk hatására kezükben maradt székkarfákkal tértek be, hogy újabb ülőalkalmatosság után nézzenek.

Ha tévés sokkokról beszélünk, akkor nem lehet elmenni Mark Frost és David Lynch misztikus krimisorozata és szappanoperája, a Twin Peaks mellett sem, amely szinte csak sokkoló eseményekben bővelkedett. A sorozat Amerikában a Lost-hoz hasonló hisztériát váltott ki, hatalmas nézettséggel és még hatalmasabb elvárásokkal debütált, és mindenki arra volt kíváncsi, hogy ki ölhette meg Laura Palmert, a tisztaság mintaképét. Menet közben természetesen kiderült, hogy a Palmer gyerek előélete korántsem volt olyan makulátlan, mint azt hittük, és a szálak is egyre bonyolódtak, a nézettség meg - ki tudja miért - csökkenni kezdett, így a készítők a tizennegyedik rész környékén kénytelenek voltak előállni a farbával, és elárulni nekünk azt, amit még évekig nem terveztek: hogy Palmer apuka tette el láb alól kislányát.