Először is siessünk leszögezni, a vizsgált kör nagyon tág, hiszen kedvenc sorozatainkban rengeteg olyan színész játszik, akit el sem tudnánk már képzelni más szerepben. Ezért mi csupán három, a maga műfajában korszakalkotó tévéműsort vettünk górcső alá, melyek szereplői közül - a filmek kultstátusa ellenére is - csak kevesen váltak igazán ismertté. A Dallas, a Twin Peaks és a Miért éppen Alaszka? stábja egyaránt jól megkülönböztethető, karakteres színészekből áll, akiknek viszont már csak civil nevét is nehezünkre esett megjegyezni annak idején. A többieknél valamivel ismertebbé váló színészek esetében is az ominózus sorozatban való alakításuk lett az etalon - valljuk be, nem is nagyon lehetett más, hiszen a gonosz Jockey-ról csak szó szerint rossz mája miatt olvashattunk rendre a hírekben, a Showgirls-t is inkább a meztelen lányok, mintsem Cooper ügynök miatt néztük végig, és legtöbbünk bizony fanyalogva fogadta Fleischman doki felbukkanását is, a Gyilkos számok nyomozójaként. A három sorozat többi szereplőjének pályáját - egészen mostani utánajárásunkig - nem állt módunkban nyomon követni, az esetek egy részében egész egyszerűen azért, mert nem is igazán volt mit figyelemmel kísérni.
De lássuk, mi is történt az egykori nagy kedvencekkel? Kezdjük az időben legkorábbi sorozattal, a Dallas-szal, amely eredetileg 1978 és 1991 között futott a televízió műsorán. Az olajüzletekből meggazdagodott família történetét mi, magyarok is nagy izgalommal követtük hétről hétre, hiszen talán ez volt az első olyan sorozat, amely belepillantást engedett a dúsgazdag amerikaiak világába. A Ewing családhoz képest igen szerény körülmények között élő Cliff Barnesról (pontosabban az őt játszó színészről, Ken Kerchevalról) épp a közelmúltban röppent fel egy rossz hír, amely visszakapcsolta őt a médiába - csakúgy, mint a bevezetőben említett John Forsythe-ot. Kercheval egészségileg ugyan jól van, viszont vénségére börtönbe került, ittas vezetés miatt: a hetvenegy éves színészt egy közlekedési rendőr fülelte le, egy szimpla igazoltatás alkalmával. A vérében nagy mennyiségű alkoholt találtak, úgyhogy egyből őrizetbe is vették. Az éjszakát a dutyiban töltötte, és másnap reggel is csak az ezerdolláros óvadék kifizetése ellenében távozhatott. Ezt megelőzően nem nagyon hallhattunk róla semmit, de ha jól figyeltünk, azért ráismerhettünk néhány tévésorozatban: szerepelt például a Kojak és a Mike Hammer magándetektív pár epizódjában, illetve a Vészhelyzet-ben is feltűnt egy rész erejéig. Legújabban a Rambo IV egyik szerepére kérték fel, a tervek szerint a film 2007-ben kerül a mozikba.
Mint említettük, a mindenki kedvenc szemétládáját, Jockey Ewingot játszó Larry Hagman sem színészi munkájával, inkább komoly alkoholproblémájával és ebből következő májbetegségével került a híradások középpontjába a későbbiekben. Bár igen neves és az adott tárgyban hiteles művészek, többek között Jack Nicholson és Peter Fonda próbálták őt állítólag átállítani az alkoholról a drogra (mondván, hogy ez utóbbi kevésbé rombol), Hagman hajlíthatatlan maradt, és továbbra is inkább a pohár fenekére nézett - a súlyos alkoholizálás végül oda vezetett, hogy 1996-ban életmentő májátültetést kellett végrehajtani a színészen. Ebből többen is viccet csináltak, a Simpson család egyik epizódjában például Homer apja vár új vesére, de - mint a nemtörődöm dokitól megtudjuk - az egyetlen megfelelő szervet Larry Hagman vásárolta meg, akinek így már öt veséje és három szíve van. Hagman olyannyira nem sértődött meg, hogy egy későbbi epizódban a hangját is adta a rajzfilmsorozathoz. Többi tévés szereplése is körülbelül ennyire maradt emlékezetes: "legkomolyabb" alakítása a rövidéletű (mindössze nyolc részt megélt) Orleans-hoz kötődik, és a Kés/Alatt negyedik, szeptemberben kezdődött évadjában is csak egy nyúlfarknyi vendégszerepet kapott. Az utóbbi időben inkább egészségügyi aktivistaként lehet róla hallani, de nem áll tőle távol a politizálás sem: a hatvanas évek óta tagja a Peace and Freedom Partynak (vagyis a Béke és Szabadság Pártnak), így nem meglepő, hogy rendszeresen bírálja Bush elnök politikáját - mint azt tette 2001-ben megjelent önéletrajzi könyvében is, mely a meglehetősen hosszú Hello Darlin': Tall (and Absolutely True) Tales About My Life címet viseli.
Együtt a Dallas csapata
A Jockey jóságos - és ennek megfelelően sokkal unalmasabb - testvérét, Bobbyt alakító Patrick Duffy filmbéli bátyjánál kicsit tovább képernyőn tudott maradni: ha mást nem, az Egyről a kettőre című vígjátéksorozat sokgyermekes családapjaként biztosan emlékszünk még rá. A buddhista színész ezenkívül számtalan kisebb szerepet vállalt sorozatokban (nemrég például a Gazdagok és szépek című szappanoperában) és tévéfilmekben, idén karácsonykor pedig pantomimművészként debütál, a Hamupipőke egy új feldolgozásában. Dallas-beli felesége, a Pamelát alakító Victoria Principal a szappanopera után saját produkciós céget alapított, a meglehetős fantáziátlanságról tanúskodó Victoria Principal Productions néven. Az általa készített filmekben önmagát is előszeretettel szerepelteti, de emellett jól megy neki a kozmetikai ipar is: bőrápolási termékeit az egész világon ismerik, és három könyvet is írt ebben a témában. A másik fő feleséget, Samanthát (vagyis Linda Grayt) magunk is láthattuk a Viasat3 Modellügynökség címmel vetített sorozatában (amely egyébként a Melrose Place spin-offja volt), de ő is feltűnt például a Gazdagok és szépek-ben is. Gray nem csak tévés, de színházi szerepekben is tündököl, 2001-ben, a West Enden a Diploma előtt Mrs. Robinsonját alakította - különös egybeesés, hogy több mint harminc évvel azelőtt az ő harisnyás lábát fotózták le a film híres plakátjához. A stáb tagjai közül egyébként többen jeleskedtek, jeleskednek más művészeti ágakban is: a Ewing fiúk anyját, Ellie-t megformáló Barbara Bel Geddes például gyerekkönyveket írt (egészen tavaly bekövetkezett haláláig), az egykor Ray Krebbs bőrébe bújt Steve Kanaly pedig ma is elismert festőnek számít.