Rock, csajok, satöbbi

Klipforgatáson jártunk, ahol sok füstöt, alulöltözött lányokat, whiskyző motorosokat láttunk. Miközben fekete bőrbe bújt, nagydarab motoros alakok komótosan itták a whiskyt és a söröket, és hiányos öltözetű lányok táncolgattak a pulton, a magyar klipgyártás régi arcát, a tíz év alatt százhatvan anyagot forgatott Indiánt kérdeztük a magyar helyzetről. Átlagban egymillió forintba kerül egy klip, de volt már, aki csak százezret áldozott rá.

László G. Gerzson a VIVA főszerkesztője, zenei vezetője úgy látja, hogy a hazai klipkészítésben nincs igazán holtszezon. Októberben-novemberben rengeteget forgatnak, hogy megtámogassák a karácsonyi eladásokat - az köztudott, hogy az év végén ugyanannyi lemezt tudnak eladni, mint a többi tizenegy hónapban összesen. Sok klipet készítenek nyárra is, hiszen a melegebb hónapokban több a koncert, több a turné, a zenetévén látott anyag pedig kedvet csinálhat ahhoz, hogy a tévéző felálljon a fotelből és kimenjen egy esti bulira. A dömping mégis most van, zsákszámra érkeznek a videoanyagok, a kiadók pedig néha még a főszerkesztő véleményét is kikérik, hogy érdemes-e kijönni valami új klippel.

"Hetente 3-5 klipet kapunk, ebben benne vannak a multik és a kis, független kiadók lemezeit támogató klipek is. Nekünk is érdekünk, hogy legyenek friss anyagok, így ami le tud menni adásba, és nem sért médiatörvényt, az képernyőre is kerül. Rotációba kevesebb kerül, de tematikus adásnál fel-feltűnhet sok klip. A rotációba bejutó anyagok közt immár az 50 százalékot is meghaladja a magyar klipek aránya. Egy klip átlagos 'élettartartama' nagyjából három hónap, de értelemszerűen, ha dömping van, akkor hamarabb levesszük az adott produkciót - ha friss anyag kerül rotációba, annak kell a hely" - magyarázta a főszerkesztő.

László G. Gerzson, mint zenei vezető megnézi rendszeresen a kínálatot, és ebből szelektál. Mint mondta, vannak ugyan szerződések a lemezkiadókkal, de ezekben nincs kikötve, hogy melyik klipet hányszor kell játszaniuk. "Amíg nem láttuk, nem is ígérhetnénk semmit" - tette hozzá. Érdekes tény viszont, hogy miközben az eladási számok egyre haloványabbak, a klipipar virágzik, egyre többet gyártanak, egyértelmű, hogy egy jó videó kiváló reklámhordozó tud lenni, és így nagyban segíti a jegyeladást is.

Tiszta vadnyugat: Indián és cowboy

Indián rendezte az utóbbi tíz év magyar klipjeinek jelentős részét. Neki nem ugródeszka a klipkészítés a film, vagy a reklám felé, mint a zenés videók rendezői közül sokaknak, hanem főfoglalkozás. Pontosabban a fő foglalatosságok egyike, mert kaszkadőrként is dolgozik, és talán tetovál még.

A körúti pub felé menet végigvettük a közhelyeket, melyek a műfajról mindenki fejében ott vannak. Valamikor, jó húsz éve kezdődött az aranykor, amikor bejött itthon az MTV, az első zenei tévé. A kilencvenes évek közepére már piszok drága klipek születtek, a menő zenekarok filmre forgattak, és ismert filmrendezőkkel is dolgoztak. A legtöbb kreativitás is akkoriban jelent meg a klipekben, divat, reklám, és nagyfilm is táplálkozott innen. Aztán a letöltés, másolás betett a zeneiparnak, és a legdrágább klipek is egy kaptafára készültek, keresni kell az ötletes elgondolásokat. Azért van még ilyen, nem is feltétlenül azok között, melyek sok pénzből készültek.

Magyarországon még rosszabb a helyzet, az itteni lemezeladások erősen a nulla felé tartanak, alig marad pénz a klipekre. Tíz éve sem volt sok, a kiadók mintha akkor sem értették volna, hogy ezek a zenekar és a lemez reklámjának legfontosabb elemei. Azért elvétve akadtak nagy költségvetésű klipek, volt néhány, ami filmre forgott, és egyik-másik még nemzetközi karriert is befutott. Nem sok, talán a Neo és a Rémember nevét szokás emlegetni: érdekes, hogy a sikersztorik között sok az animáció, persze, mert ebben a műfajban képes a kreativitás pótolni a pénzt.

Tíz év, százhatvan klip

A helyszín előtt chopperek parkolnak, mi a vendégeken keresztül jutunk a különterembe, ahol a forgatás zajlik. Elsőre semmi meglepő: a motorok tulajdonosai talpig bőrben, sörökkel és whiskyvel foglalkoznak, feltűnően alulöltözött és túlfestett lányok várják az instrukciókat, a füstgép hangulatot gyárt, a lámpákat a következő jelenethez lövik be a szakik, és Indián 200 százalékon pörög, hogy az egészet összetartsa. Később 300 százalékra kapcsol, mert munka közben akar beszélgetni, mondván, arra úgysem lenne ideje, hogy leüljünk interjúzni. Gyorsan kiderül, hogy most éppen vágóképeket vesznek fel, de még így is meglepő, hogy milyen gyorsan: "akkor ezt füstöljük be, és vehetjük is"- adja az instrukciókat a rendező egyetlen próba után, a felvételt meg is veszi, pedig mozognak a szereplők rendesen.

Zsuzsi, aki szemrevaló pincérlányt alakít, és aki a söröspoharak leszedése közben világosodik meg: "Indi, rájöttem, hogy te csak kihasználsz, takarítani hívtál!" Bólogat közben a rendező, aki már állítja be a következő jelenetet. Kiszedjük belőle, hogy tíz év alatt százhatvan klipet csinált saját stábjával, és hogy valószínűleg éppen azért hívják sokszor őket, mert erre specializálódtak, és rutinosan melóznak. Ehhez elengedhetetlen, hogy ugyanazokkal dolgozzon mindig, az operatőr, stylist, gyártásvezető nem változott a tíz év alatt, hogy megértik egymást, az látszik munka közben is. Három fej hajol össze a kontrollmonitor előtt, és félszavakból kiderül, mi kell még a tökéletes kompozícióhoz: a háttérbe egy alak, kicsit több füst, az egyik lámpából kevesebb, és már foroghat is a kamera.

Az idő ebben a műfajban pénz, Indián szerint sokan nem értik, hogyan lehet egy év alatt harmincöt klipet készíteni (ez eddig a csúcsuk), ő meg azt szereti, ha van munka folyamatosan, és el van foglalva a stáb. Szerinte az egész szervezés kérdése, ha egy hónapra öt klip jön össze, akkor két hétig csak szervezik a forgatásokat, egy hét alatt lehet rögzíteni a jeleneteket, és egy hét marad az utómunkára, a vágásra. Persze senki ne napi nyolc óra munkát képzeljen el, reggeltől késő estig dolgoznak ilyenkor.