Megasztár: harc a Diszkó-öbölben

Novák Péter szerint óriási tehetségek, csak a harag, a lázadás hiányzik belőlük. Őszinte, proli rockot persze könnyebb nyomatni egy szutykos kis pincében, valahol Kőbányán, mint egy elegáns, előkelő környéken pöffeszkedő, minden kényelemmel ellátott villában. Megnéztük a második döntőre (nyolcvanas évek) készülődő megasztárokat a pihenésre és szellemi ráhangolódásra egyformán alkalmas budai bérleményben. A kikapcsolódást és/vagy a koncentrációt semmi nem zavarja, csak néhány leselkedő ifjonc, marhaságokat kérdező újságíró vagy a betoppanó sztárvendég, nyomában az Aktív stábjával.

Autogramot már mindenki adott, furcsa is volt egyeseknek. Sokat számít, hogy nagyobb csapat drukkol nekik a helyszínen: az első döntőre húsz, a most szombatira harminc rokont, barátot hívhatnak fejenként. "Persze azért van izgalom. Az első döntőn is háromszor majdnem elestem, a többiek csak néztek, azt hitték, ez a show része" - teszi hozzá Mónika. Ő naponta újabb magyar szavakat tanul (például a "trehány" szó hallatán nagyot néz, nem érti), viszonzásképp svédül tanítja pár lakótársát.

A Hungária-est megosztja a csapatot, de nem foglalkoznak vele, túlélték. Magdolna úgy véli, minden stílusban lehet kiválót, de legalábbis jót alkotni: "Nem a stílus a fontos, hanem a dallamosság. Ha nagyon ráérez valaki a funkyra, vagy akár a lakodalmasra, azt is lehet remekül csinálni. Hozzám amúgy a rock áll legközelebb" - magyarázza. Bíborka még nagyon az elején jár: "Úgy érzem, hogy csak most bontogatom a szárnyaim. Legszívesebben komolyzenét hallgatok, de szeretem a dzsesszt, vagy a népzenét is." No, nem rajta fog meggazdagodni LL Junior.

Abban mindenki egyetért, hogy nem feltétlenül a sorozat győztese lesz a legsikeresebb a későbbiekben. Mónika előre elfogadná, ha valaki garantálná, hogy ő lesz a hatodik kieső, a többiek kitérő választ adnak, nem mondanak le egykönnyen a fődíjról - ha már idáig eljutottak, több ezer próbálkozóból.

Nagy a nyüzsgés a nappaliban, ismert ember érkezik rövidesen. Varga Feri még a keddi bulinak örül: "Végre koncert volt! Nagyon vártam már, hogy igen tehetséges zenészekkel játsszak együtt, noha a Midnight Blue együttesünk tagjai is ügyesek persze. Ezzel a bandával nyomjuk, kétharmadban feldolgozásokat játszunk, a többi saját, funky, dzsessz, soul. Az együttessel már évek óta járjuk a klubokat, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen, Szerencsen elég sokan szeretnek minket. Van olyan, hogy dugig a hely, csüngenek a csilláron is. Talán Borsodból kapom a legtöbb szavazatot, arrafelé sokan ismernek" - magyarázza, de közben már be is toppan a délutáni vendég, B. Tóth László. Eztán szó esik még az Opusról, Falcóról, Dr. Albanról, a Bikini együttesről, felcsendül Zoltán Erika dala ("Madonna, nem versenyzek veled").

"Annak idején a Poptarisznya rettenetesen működött. Kilenc lemez készült, ezek jóformán beszerezhetetlenek. Nagy hangsúlyt helyeztem rá, hogy utáljon az ország - húsz éven át beledumáltam a zenébe" - magyarázza B. Tóth László azoknak, akik még igen kicsik voltak a nyolcvanas években. A szombati döntőre készülő énekesek körbeállják, érdeklődve tapogatják - de nem B. Tóthot, hanem a recsegős, őszinte bakelitlemezt, amit a szombati legjobbnak ajánlott fel a lemezlovas.

Kalmár Csaba