A magyar tévé gyerekkora

Az m1-en elindult a Köztévé című sorozat, amely az idén ötvenéves Magyar Televízió hőskorát eleveníti fel, ritkán látott, archív felvételek segítségével. Vannak azonban olyan kérdések, melyekre ezekből a kisfilmekből sem kapunk választ: mi zajlott a kulisszák mögött, hogyan született meg egy-egy műsor? És egyáltalán, hogyan indult el a televíziózás hazánkban? A magyar televíziózás egyik emblematikus alakja, Vitray Tamás emlékezik.

A kezdeti színházi és sportközvetítések után az első, kimondottan tévére írt műsorunk egyébként az 1957 szeptemberében indult Művészet volt, egy interjúkkal és verses, zenés betétekkel tarkított magazinműsor, Várkonyi Zoltán vezetésével. Innentől kezdve pedig már nem volt megállás: decemberben elkészült az MTV első stúdiójátéka (Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című operettje), majd az év végi siker után hamar hagyománnyá váltak a szilveszteri kabarék is. 1964-től az első magyar tévésorozatot, a Tenkes kapitányá-t is láthattuk, a szépemlékű Zenthe Ferenccel a főszerepben. Sőt ekkor már nem csak saját készítésű, de külföldi produkciókat is sugárzott a tévé, 1958-ban ugyanis (magyar javaslatra) létrejött az Intervízió nevű szervezet, amelynek keretében Lengyelországgal, valamint az akkori Csehszlovákiával és NDK-val cserélgettük a műsorainkat.

Ekkor már bevezették a havi ötvenforintos előfizetési díjat, ami kicsivel több mint hétezer embert érintett - a heti adásidő pedig húsz órára növekedett. Ennek azonban még mindig csak a Budapesten és környékén lakók örülhettek, hiszen a Széchenyi-hegyi tévéadó hatósugara nem terjedt ki az egész országra. Azok közül, akik a fővárostól messzebb éltek, a pécsiek kapták meg először a lehetőséget a tévézésre. A tévéhálózat rohamos fejlődésével azonban hamar egész Magyarország rabjává vált az új médiumnak, 1960-ban már közel hetvenkilencezer előfizetőt regisztráltak, egy, a hagyományos parasztság körében végzett kutatás során pedig az is kiderült, hogy a parasztok negyvenhat százalékának a tévénézés a kedvenc időtöltése.

Azonban így is 1972-ig kellett várni, amíg megszületett az MTV második csatornája, a hétfő pedig még sokáig adásszüneti nap maradt: erre még a fiatalabbak is emlékezhetnek, hiszen hivatalosan, az ország egész területére vonatkozóan, csak 1989 elejétől kezdve tévézhettünk a hét első napján. Ebből a szempontból a pécsiek jobban jártak, hiszen náluk már 1984-ben is volt hétfőn adás, ekkor mentek a regionális műsorok. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy ma már mindennapos elfoglaltságunk a tévénézés, és nyakra-főre alakulnak az új csatornák. Más kérdés, hogy például Amerikában - a Nielsen egy friss felmérése szerint - a választék növekedésével a valóban nézett csatornák száma korántsem emelkedett, egy amerikai átlagosan 15 csatornát néz a 104-ből, és valószínű, hogy ez az arány nálunk sem magasabb.

Apats Gábor