Szembenézni a halállal

A virginiai vérengzés után a legtöbb amerikai televízió gyorsan átvizsgálta a következő napok műsorstruktúráját, és akadtak esetek, amikor cserére kényszerültek. Egy ilyen sokk után, egy programigazgató sem szívesen engedne műsorba pár napig tömeggyilkost vagy sorozatgyilkost felvonultató krimit. Jellemző, hogy még az American Idol-ban, a Megasztár helyi megfelelőjében is téma volt a vérontás, hogy azután ezer hírportál foglalkozzon az üggyel.

A témával foglalkoznak máig magyar tévés magazinműsorok, napilapok, heti, színes újságok, de a műsorstruktúrát ezért nem változtatja meg egy csatorna sem.

Szerdán - amikor az amerikaiak nem merték leadni a Bones-t - például az RTL Klub este kilenckor a Miami helyszínelők-et vetítette, ebben pedig szerfelett ritka az olyan rész, amely megrögzött szemetelőkről, sikkasztó könyvelőkről vagy mániákus tilosban parkolókról szól. A mostani epizód címe Gyilkos zóna volt, ami egy véres, lőporszagú egyórás kikapcsolódást ígért. Valóban, húsz másodperc sem telt el a krimiből, azaz számos kamaszgyerek még a fogát mosta, a fürdőből be-bepillantván a nappaliban elhelyezett tévékészülékre, de egy háztetőn gubbasztó orvlövész már három járókelőt fejbe lőtt Miami belvárosában. Az egyiket a bal szeme fölött, a másikat a homlokán, a harmadikat a jobb szemén találta el, párszáz méterről, dicséretes precizitással. A mészárlásnak nem volt vége, még egy halottat találtak két percre rá, azaz minden ment a szokásos mederben.

Ugyanebben az időpontban a Viasat 3 a vegasi csapat kalandjait folytatta, a leírás szerint a helyszínelők szerda este Lady Heather elidegenedett lánya, Zoe borzalmas meggyilkolása ügyében nyomoztak, akit a Vegas-i sivatag közepén találtak meg. Utána a Mocskos zsaruk című sorozat következett, itt sem vízipisztollyal lőtték egymást a strandon. A TV2 ezen az estén valahogy kimaradt a vérengzésből, orvosi drámával operált, szitkommal próbálkozott, majd sci-fiben utazott - ellenben előző este itt Jet Li kínai titkosügynökként gondoskodott róla, hogy kuncsaft hiánya miatt ne kelljen csődöt jelentenie a temetkezési vállalkozóknak.

Film és hírműsor

Nyilvánvaló, hogy a képernyőn mutatott gyilkosság és halál része a készülékkel szimbiózisban élő tévéfogyasztó életének, meg sem rezzen a tévéző, ha valakit az esti hírműsor után kezdődő nagyfilmben vagy sorozatban lelőnek, megfojtanak, megmérgeznek, felkötnek, felrobbantanak, megskalpolnak és darabokra vágnak, netán szemrebbenés nélkül lelöknek egy szakadékba.

Pszichológusok szerint akármennyire is beleéljük magunkat a filmbe, végig tudatában vagyunk annak, hogy filmet látunk, egy produkciót színészekkel, előre megírt monológokkal, fegyvernek látszó tárggyal, kellékkel, művérrel. Az ott szereplő szörnyűségeket általában ki tudjuk zárni életünkből, ez adja a biztonságérzetet. A tévés hírműsorok és sorozatok viszont másképp hatnak az emberre. Miközben a filmek gyakran egy elképzelt világban játszódnak, azaz legalábbis kevéssé realisztikusak, addig a híradások a valódi világot közvetítik, így eltűnik az a biztonságos, kellemes tudat, hogy ami ott történik, az nincs hatással a tévéfogyasztóra.

Szokás a televíziókat okolni azért, mert túl brutális filmeket és sorozatokat is műsorra tűznek, hol hidegvérrel, különös kegyetlenséggel likvidálnak szereplőket, annyira, hogy egy egyszerű utcai lövöldözés már fel sem tűnik, annyira más lett az ingerküszöb. Mivel az agressziót a tévé kétségkívül hétköznapivá, megszokottá teszi este, a nappaliban, a tévé negatív hatásáról szónoklóknak van némi igaza - ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy a középkorban vagy ókorban, mikor minden konfliktus lezárása erőszakkal történt, és úgy folyt a vér, mint a bor egy badacsonyi pincében, igen csekély mennyiségben készültek akciófilmek és krimik. A hiba tehát a társadalomban keresendő, de hogy a társadalom mitől lett ilyen, az már megint más kérdés.

Kalmár Csaba