A tévés erőszakkal kapcsolatos első kutatást még 1972-ben végezte el egy Eli A. Rubinstein nevű pszichológus. A konklúzió, miszerint a képernyőn látott erőszak rossz hatással lehet a társadalom bizonyos tagjaira (elsősorban a gyerekekre), a szaktársakon kívül nem nagyon rendített meg senkit. Ez azért is volt meglepő, mert például 1964-ben, a dohányzás témakörében végzett első kutatás hatására rengetegen tették le ijedten a cigit - Rubinstein eredményei miatt pedig gyakorlatilag senki sem nyúlt a távkapcsoló felé.
Az erőszakkutató azonban nem hagyta annyiban a dolgot, felmérését tíz évvel később is megismételte, és akkor sem jutott sokkal kedvezőbb eredményre: azok a gyerekek, akik többet nézték a tévét, például sokkal agresszívebbek voltak a játék során. Nézetei ennek ellenére még mindig nem váltak szélesebb körben elfogadottá, az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége is csak a kilencvenes évek elején jutott ugyanerre az álláspontra.
Időről időre akadnak azonban olyan esetek, amelyek a kétkedőket is meggyőzhetik valamelyest: ezek bizonyíthatóan egy-egy tévéműsorra, illetve az abban látott erőszakos jelenetre vezethetők vissza. Persze nem csak az erőszak szülhet erőszakot, hisz legújabban például egy ismeretterjesztő műsor hatására követtek el többrendbeli rablást. Az USA-beli Kentucky államban ugyanis elítéltek egy Michael W. Hobbs nevű férfit, aki azt állította, hogy a Discovery Channel egyik sorozata miatt vált belőle tolvaj.
Az It Takes a Thief című produkcióból tényleg el lehet lesni bizonyos fogásokat, hiszen két volt elítélt azt demonstrálja benne a háztulajdonosoknak, hogy milyen egyszerűen ki lehetne őket rabolni. Persze a műsor célja éppen az, hogy felhívja az emberek figyelmét, vigyázzanak jobban értékeikre, és ennek érdekében biztonsági tippeket is ad nekik. Hobbs azonban a saját malmára hajtotta a vizet, és a gyakorlatban ötször is sikeresen alkalmazta a "tolvajok" módszereit.