Az állatvilágot bemutatni kívánó főszereplők ugyanis általában épp azt felejtik egy bemutatni (netán saját példájukon), hogy a vadakat tisztelni kell, hiszen legfeljebb saját fajtársaik számára érthető és előre kiszámítható a viselkedésük - az állatokat mégoly jól ismerő és rendszeresen filmező ember sem hitetheti el magával, hogy sosem érheti (kellemetlen) meglepetés.
Családi drámák és túlélésért folytatott harc: ez jellemzi a nyakörvekkel felszerelt és életük legtöbb rezdülését kamerákkal rögzített szurikáták és gyűrűsfarkú makik hétköznapjait. Minden állat életét, viselkedését, társaival és ellenfeleivel való viszonyát befolyásolja ugyan az ember közelsége, ám a nézőknek ezzel nem kell szembesülniük. A filmet látva elhihetjük, hogy amit látunk, az állatkák "valódi", háborítatlan tevékenysége.
Vízben és levegőben
Emberek által háziállatként tartott, ám elhanyagolt, netán megkínzott állatokat mentenek az "állatrendőrség" emberei. Az ismeretterjesztő (?) sorozatban egyaránt találkozhatunk az emberi érdektelenség és közöny legaljával, mint az állati szenvedés szívfájdító fokozataival, valamint az állatorvosok áldozatos munkájával.
Az állatokat saját élőhelyükön, elméletileg természetes környezetükben bemutató filmeket és az előbb említett néhány jellegzetes, állatokról szóló műsorokat egyaránt jellemzik a hasonló képi megoldások. Gyors snittek, vágások, közelik; akárha akciófilmet néznénk. A műsor gyerekek (vagy a részletekre kíváncsi, nyugodtabb szemlélődésre vágyó felnőtt) számára zavaróan gyorsan pereg, azokat a pillanatokat, amikor egy húsevő elejti a zsákmányát, a krimik és thrillerek legszebb hagyományainak megfelelő hangaláfestéssel, közelítésekkel mutatják meg. A figyelem felkeltése, az érdeklődés folyamatos fenntartása, az izgalmi szint mind magasabbra emelése a cél - mintha csak nem is egy ismeretterjesztő filmet néznénk.
Fekete Bernadett