Juszt László: Néha direkt felidegesítem magam

A TV ügyvédje rendre ott van az MTV tíz legnézettebb műsora közt, a Magánbeszélgetések-ért pedig olyan keveset ajánlott a Magyar Televízió, hogy Juszt inkább ingyen csinálja. Néha megnéz pár olyan műsort, melyről előre tudja, hogy idegesítő lesz - nem is nagyon ért egyet azzal, ami a kereskedelmi tévéknél zajlik. Úgy látja, hogy a Vitray-Vágó-Rózsa trió sokszor bizonyította, hogy nem kell feltétlenül licencért rohanni, amikor itthon is vannak kreatív elmék, azaz lehetne több hazai ötleten alapuló műsor is.

De vezethetne, mondjuk, politikai talkshow-t.
- Ez engem már untat. Ismerem már mindenkinek az érvrendszerét, tudom, hogy mikor mit fog mondani vagy éppen hazudni. Unom. Ez az egyik. A másik, hogy a Magánbeszélgetések-nél keményebb politikai műsor szerintem nincs.

Nem gazdasági?
- Mi a politika, ha nem a gazdaság? Amikor a legnagyobb amerikai befektetési alap egykori elnöke, akinek a szava ma is sokat számít a világgazdaságban, elmagyarázza, hogy a magyar gazdaságban mit és hogyan kellene - ennél politikusabb beszélgetést nehezen tudok elképzelni. Kell-e annál politikusabb beszélgetés, amikor a hivatalban lévő moszkvai magyar nagykövet elmagyarázza, hogy mekkora csacsiság szembe menni egy olyan gazdasággal bármilyen kérdésben, mint az orosz gazdaság, amely ma a világ hitelezőinek sorában az ötödik helyen áll, tehát a legnagyobb hitelezők egyike? És azon vitatkozni itt, hogy Nabucco vagy Déli áramlat, és nem azon dolgozni, hogy legalább nyolc vezeték menjen keresztül az országon. Micsoda baromság ez? Szerintem ennél politikusabb dolog nem kell.

A Magánbeszélgetések folyamatosan megy. Meddig?
- Amíg hagyják. Imádom ezt a műsort, olyannyira, hogy ingyen csinálom. Ez az ATV-n ment, és egyszer csak úgy döntött egy jó évvel ezelőtt a Magyar Televízió kuratóriuma, hogy ugyan nem vagyok alkalmazásban a Magyar Televíziónál, de nem dolgozhatok az ATV-n, mert csinálom ATV ügyvédjé-t. Azt mondtam, jó, de akkor szeretném itt csinálni a Magánbeszélgetések-et. Erre mondtak egy olyan összeget, amire én azt mondtam, hogy akkor inkább ingyen.

Milyen tévéműsorokat néz?
- A híreket megnézem, amivel dühíteni szoktam magam. Nagyon keveset nézek tévét, a politikai műsorokat nem nézem, inkább filmeket. A Travel és a History a kedvencem. Az RTL-nek van egy műsora, amivel rendszeresen felizgatom magam, a XXI. század - annyi baromságot, amit ott látok, azt egész egyszerűen alig hiszem el.

De azért nézi.
- Hogy fel tudjam idegesíteni magam. Mondok egy példát. Egy fiatal leány csinált egy interjút a Repülős Gizivel, aki egy közismert figurája volt a magyar alvilágnak. Abból az apropóból csinálta, hogy a nő írt egy könyvet. Repülős Giziről tudni kell, hogy akkor élte fénykorát, amikor Magyarországon még voltak belföldi légijáratok, és azt játszotta, hogy Pestről elment valahova, ott besurranó módszerrel lopott néhányat, aztán vissza. Ez egy rendőrtisztnek feltűnt, ő nevezte el Repülős Gizinek, ő fogta el. Gizi a nyolcvan-valahány évéből több mint negyvenet töltött el sitten, külföldön soha nem járt. Először akkor találkoztam a nevével, amikor a Pintér István-Szabó László kötetben, A század nevezetes bűnügyei-ben olvastam róla valamikor a hatvanas években. Aztán láttam a nőt, a régi Kékfény-ben csináltak vele interjút, aztán egyszer a Kriminális idejében is bedőlt, akkor én csináltam vele interjút. Minden fellelhető a nőről, nem egy titokzatos egyéniség. Ehhez képest a fiatal leányzó végighallgatta azt, hogy a Gizi elmesélte, hogy nem is érti, hogy miért hívják Repülős Gizinek. Hiszen ő világéletében nem ült repülőn, leszámítva azt az egy alkalmat, amikor elkábítva hazahozták Párizsból, ahol is előtte évekig a Josephine Bakerrel énekelt a Moulin Rouge-ban, és a barátnője volt az Edith Piaf. Ez a kislány ezt az egészet, elnézést a kifejezésért, beszopta, és ez lement egy televízióban. Innentől kezdve a következő nemzedékeknek ez az igazság. Megőrülök attól, hogy nincs egyvalaki a környéken, aki azt mondja: Gyerekek, álljatok már meg, vagy kontrolláljatok már le valamit!

Ma nincs MTV-elnök. Az elnöki szék soha nem kísértette meg?
- Nem, de semmilyen szék. Amikor az Aczélt kirúgták, aznap felkértek, hogy legyek főszerkesztő-helyettes a Híradó-nál. Nemeskürty volt az elnök, Chrudinák Alajos és Pálfy G. voltak a szobában. Mondták, hogy arra gondoltak, legyek én a főszerkesztő-helyettes. Mondtam, hogy valami félreértés van, én erre alkalmatlan vagyok. Nemeskürty kérdezte, ki lenne jó szerintem, én azt mondtam, hogy szerintem a Bánó. Így lett a Bánó a Híradó főszerkesztő-helyettese, később az Esti egyenleg-nek a főnöke.

Merre tart ma a televíziózás?
- A nyolcvanas évek elején volt egyszer egy beszélgetésünk a Vitray szobájában, aki azt mondta nekünk, hogy "Nagyon becsüljétek meg magatokat, mert a televíziózás kegyelmi korszakában éltek!". Ezt a kifejezést akkor nem értettem, de ma már pontosan tudom, miről beszélt. Akkor dolgozhattunk kvázi kreatívan, kitalálhattunk új dolgokat, míg mára eljutott az egész televíziózás a poénra kidolgozott sémákig, amikor bármilyen - elnézést a kifejezésért - majmot beállíthatok egy-egy szerepkörbe, és annak csak le kell utánoznia, amit más országokban már megcsináltak a legrentábilisabban, úgy, hogy minél kisebb költséggel minél nagyobb profitot érjenek el. Ez nem az én világom, ezt én nem szeretem.

Ez a jövő is?
- Biztos vagyok benne, ez teljesen világosan látszik. Nincs mit szomorkodni ezen, tudomásul kell venni. Aki tudomásul veszi, annak jó, aki nem, az megpróbál ellene dolgozni. Nekünk egyelőre még megy. A TV ügyvédjé-ről például nem nagyon tudom, hogy olyan sok országban lenne. Itt sikerült megcsinálni, jól is működik, hozza - annak ellenére, hogy a legnézettebb szappanoperákkal szemben megy - a nézettséget. Ez meg azt bizonyítja, hogy valahol még mindig van igény - nem csak a szem rágógumijára.

Szerepi Hella