Kötelező volt?
- Á, szó nem volt ilyesmiről. Nagyon sokat dolgoztam. Nem úgy fogtam fel, hogy villogás, hanem úgy, hogy munka. Amikor elkezdtem rádiózni 1975-ben, akkor elkezdtem konferálni is. Volt olyan év, hogy a munka mellett megcsináltam évi 5-600 haknit. Amit lehet, hogy szégyenkezve mondana ki más, de én egyáltalán nem szégyelltem, mert egy: nagyon jól kerestem vele, kettő: nagyon jó gyakorlat volt, mert például egy tsz-zárszámadáson nem csak színjózan emberek voltak a nézőtéren. Jó rutin volt az, hogy nem tudtak odaégetni. Együtt léphettem fel olyan sztárokkal, akik ma már fogalomként szerepelnek: Latabártól Honthy Hannán keresztül Németh Marikáig, Rátonyi Róbertig, az összes akkori táncdalénekesig. Nagyon jól éreztem ebben magam, felléptem a Vígadóban, az Erkel Színházban, az Operában.
Három sikeres műsora futott a magyar televízióban, mégis távoznia kellett. Miért?
- Két műsor volt a topon: a Kriminális és a Nyitott száj. Akkor már léteztek a kereskedelmi csatornák is, de ez a két műsor ott volt az első ötben.
És a Kedd 21?
- Az iidőszakos műsor volt, addigra kifutott. Azzal azt tudtuk bizonyítani, amit már tudtunk addig is, hiszen a Vitray, Vágó, Rózsa trió évtizedeken keresztül megmutatta, hogy nem kell licencet vásárolni, van olyan magyar agy, amely ki tud találni olyan műsorokat, vetélkedőket, amelyek sikeresek tudnak lenni. A mai napig nem értem egyébként, hogy miért nem használják ezeket az agyakat, mert ezek ma is meg tudnának csinálni olyan vetélkedőket, amelyek lazán tudnák hozni a nézettséget. Akkor megpróbálkoztam én is egy vetélkedővel a magam területével, a politikával - ez volt a Kedd 21. Nagyon jó formátumot sikerült megcsinálnunk. A másik kettő műsor ott volt a topon, és akkor jött a váltás. Addig a Fidesz folyamatosan küldte az embereit a Nyitott száj-ba, ahol élesben ment a vita, vágatlanul, élőben, és bárki szólhatott bármit. Majd Feledy Péter, a korábbi ügyész és a tévé egyik pártbizottsági tagja lett a Fidesz által delegált alelnök, és azonnal levette a Nyitott száj-at azzal a felkiáltással, hogy a Népszava levelezési rovatának nincs keresnivalója a képernyőn. Majd egy év elteltével jött az emlékezetes botrány a Kriminális-sal.
A megfigyelési ügy
- Egy éven keresztül ment itt a hazudozás, hogy hogyan figyeltették meg a Horn-kormány idején a Fidesz politikusait közpénzekből. Mindenféle úgynevezett dokumentumokra hivatkozva parlamenti bizottságot is létrehoztak. És lehet ezt mondani mindenféle kifejezéssel, de az akkori miniszterelnök nem mondott igazat, vagy, ha úgy tetszik, hazudott. Egy év után nekem elegem lett ebből, megszereztem a dokumentumokat. Volt egy saját kiadású hetilapom, a hasonnevű Kriminális, abban ezeket megjelentettem. Fekete-fehéren kiderült, hogy semmilyen megfigyelési ügy nem létezett. Ennek az lett a következménye, hogy mintegy 48 órán belül a szerkesztőségeket felszámolták, engem kirúgtak. Államtitoksértés gyanújával megindították az eljárást, aztán mikor jó egy év múlva az egész ügy lezárult bűncselekmény hiányában, akkor már nem lehetett újraindulni semmivel.
Utána pereskedtek.
- Elég hosszú kártérítési perbe mentem bele, amiben éveken keresztül azon folyt a különböző szakértők között a vita, hogy mi mennyi. Majd az utolsó tárgyalási napra kaptunk egy új bírónőt, aki bejött, meghallgatta az aznapra beidézett tanút, mindenkit kiküldött, visszahívott három perc múlva, és közölte, hogy nincs jogalap, és az eljárást megszünteti, úgyhogy fizessek x millió forint eljárási illetéket.
Akkor már léteztek a kereskedelmi televíziók. Miért nem ment ezekhez dolgozni?
- Hogy mondjam? Nem volt alkalmas az időpont meg az én személyem. Egy kereskedelmi televíziónak a mindenkori hatalommal valamilyen konszolidált állapotban kell lennie, hiszen a léte függ nagyrészt tőle.
Nem is hívták?
- Nem.
Helyette az ATV-n saját gyártású műsoraival jelentkezett.
- Amikor ez az egész történet kulminált, megírtam egy könyvben A Juszt-ügy, avagy a kormányzati pánikbetegség anatómiája címmel, amit nem adtam oda egyetlen kiadónak sem, és ezzel nagyon sok pénzt kerestem. Azt mondtam, hogy ezzel áldozok arra, hogy azok, akik engem kicsináltak a televízióban, ne maradhassanak hatalomban. Megkerestem az egyetlen utat, lehetőséget, ahol képernyőt lehetett találni, ez volt a Magyar ATV, ami akkor egy alig-alig létező valami volt. Elmentem a tulajdonoshoz, és azt mondtam, hogy én mostantól a választásokig megveszem a prime time-ot hétfőtől csütörtökig, Összeszedtem azokat a kollégákat - nem volt nehéz, mert már mindenki utcán volt -, akiket szakmailag arra érdemesnek éreztem, és kilenc műsort kezdtünk csinálni, köztük a Hyde park corner-t, felújítottuk a Nyitott száj-at, volt Össztűz, Szerepcsere, Jancsiszög.
2001-ben volt az a bizonyos Frei-ügy, amikor ön azt állította, hogy Frei Tamás egy álbérgyilkossal csinált interjút. Ki is ment Moszkvába, ahol pillanatok alatt megtalálta azt a bizonyos autófényezőt. Hogy lehet ennyi idő alatt megtalálni valakit egy akkora városban, és mi volt az indítéka?
- Ez az, amiről én nem beszélhetek azon egyszerű oknál fogva, mert két pert indítottam a Frei ellen, és a végén az a megállapodás született, hogy nem nyilatkozunk egymásról. Egyébként semmi titok nincs benne.
Ma is pereskednek?
- Nem, most nem nyilatkozott rólam semmit.
Utoljára talán 2004-ben perelte be.
- Ezeket mindig megnyertem. Sőt, volt, amikor pert sem kellett indítani, mert a nyilatkozat után az ügyvéden keresztül már küldte is a pénzt. Ezt a pénzt én mindig a rendőrárváknak juttattam el.
2002-ben a kormányváltás miatt térhetett vissza a Magyar Televízióhoz?
- Igen, ATV ügyvédjé-vel.
Mert jó szolgálatot tett a szocialistáknak?
- Nem. Úgy lehet felfogni nagyon egyszerűen, hogy visszatért egy kevésbé politikus vezetés a Magyar Televízió élére, amelyik úgy gondolta, hogy nem árt, ha néhány szakember is van a képernyőn.
A TV ügyvédje azóta is megy, mellette látható a Magánbeszélgetések-ben. Érdekes, hogy valaki, aki politikai újságíróként kezdett, ma egy szolgáltató műsort és egy már oly ritka műfajt, portréműsort készít, de nincs ott a Híradó-ban például.
- Van-e annál komolyabb politikai tett, hogyha sikerül elintézni azt, hogy több százezer ember egy gyógyszer árát visszakapja? Van-e annál komolyabb politikai tett, hogy a multikat gatyába lehessen rázni a kisembereknek? Van-e annál komolyabb politikai tett, hogy a hivatalt az ember rákényszerítse arra, hogy hivatalszerűen működjön? Ami a parlamentben folyik, azt nem igazán politikának tartom, hanem cirkusznak. Politikának azt tartom, hogyha apró változásokat a kisemberek érdekében és a kisemberekkel együtt végre lehet hajtani. Politikusabb műsort ATV ügyvédjé-nél nem nagyon tudok elképzelni. Azt nem tartom politikai műsornak, hogy ül két vagy három úgynevezett politikus egy stúdióban, és az egyébként már unalomig ismert érveiket elkezdik egymás fejéhez vagdalni.