A Lolka és Bolka tehát 1963-ban indult hódító útjára: az út valóban hódító volt, hisz a két kislegény nemcsak az egykori szocialista blokk országait járta be, de becslések szerint nyolcvan ország, közel egymilliárd lakója kísérte figyelemmel kalandjaikat. A külföldi népszerűséghez persze nagyban hozzájárulhatott, hogy a kisfilmeket nem kellett szinkronizálni, de ez akkor is igen szép teljesítmény.
A két figurát Wladyslaw Nehrebeckinek köszönhetjük, aki állítólag a gyerekeiről mintázta őket. A filmbeli testvérek a Karol és a Boleslaw becézett változata, a Lolek és a Bolek után kapták nevüket: a sorozat eredeti címe ugyanis Przygody Lolka i Bolka, vagyis Lolek és Bolek kalandjai - a főhősök a magyar fordításban megtartották a birtokos esetet. A fiúkat angolszász területen is másként ismerik, ott Jym és Jam vagy Bennie és Lennie néven tűntek fel.
Hiába az eltérő karakterek (ami mondjuk a Stan és Pan esetében valamennyire szétválasztotta a szereplőket), szerintünk nemigen van olyan ember, aki teljes biztonsággal meg tudja mondani, hogy a két srác közül melyik Lolka és melyik Bolka - annak ellenére, hogy az epizódok elején olykor az éppen megjelenő szereplő mellé írták ki a nevét. Nos, Lolka az alacsonyabb, ritkás hajú, Bolka pedig a magas, sovány - még ha a nevek hangulatából ennek ellenkezőjére is következtetnénk.
Egy idő múlva a fiúk - a nőnemű nézők többszöri kérésére - kaptak még egy társat, Tolát. A kislányt mindkét testvér igyekezett meghódítani, és ez általában megfelelő ürügy volt arra, hogy jól kibabráljanak egymással. Az akciók persze börleszkre, szerencsétlenkedésre épültek, amúgy Tom és Jerry-módra (a macska-egér harc két évvel később indult, mint a Lolka és Bolka), csak épp egy szelídebb és kiegyenlítettebb változatban.
A rajzfilmből 1986-ig mintegy százötven epizód és két nagyfilm készült: a két srác ez idő alatt természetesen nemcsak otthon csibészkedett, de megfordult többek között a Vadnyugaton, Dél-Amerikában és a Góbi-sivatagban, sőt egyszer az olimpiára is benevezett. A kor hangulatát jól mutatja az 1980-ban készült pár rész, melyben Lolka és Bolka bányászokat látogat meg, hogy tőlük tanuljon a szocialista munkamorálról.
Bár ez inkább csak kivétel volt, amely erősítette a szabályt, miszerint a sorozat szándékoltan nem foglalkozik politikai témákkal. Ettől függetlenül persze ugyanúgy a szocialista nevelés eszköze volt, mint mondjuk a hasonlóképp ártatlan Kisvakond - az alkotók ténykedését így állandóan cenzorok figyelték. Nem véletlen, hogy a Lolka és Bolká-ból sosem készült például karácsonyi epizód, és még a messziről mutatott városokban sem lehet kiszúrni templomtornyot.
Mindenestre a Lolka és Bolka kultusza nem múlt el a szocializmus végével: egy 2006-os Las Vegas-i filmkiállítás lengyel pavilonjában például többen érdeklődtek a kalandjaikat tartalmazó DVD iránt, mint amennyien Andrzej Wajda és Krzysztof Kieslowski filmjeit keresték. A Lolka és Bolká-t gyártó bielsko-bialai trükkfilmstúdió pedig még mindig működik, tavaly például II. János Pálról, illetve a lengyelországi házában lakó két gyermekszomszédjáról készítettek ott rajzfilmet.
A 45 éves rajzfilmsorozat népszerűségét azonban két érdekes tényen tudjuk igazán lemérni: az egyik, hogy az 1978-as iszlám forradalom után Iránban az összes európai és amerikai rajzfilmet betiltották, a két kontinens alkotásai közül a Lolka és Bolka volt az egyetlen, amelyet sugározhattak a tévék; a másik, hogy Lengyelországban négy olyan város is van, melyben utcát neveztek el a két kisfiúról.
Tola születésnapja: