Nagy füst, kis láng - tévés csalódások

Moziban és tévében is egyaránt ismert és tapasztalt jelenség, amikor egy produkciónak nagyobb a füstje, mint a lángja: rengeteg, nagy csinnadrattával beharangozott próbálkozás végzi a süllyesztőben. Most a tévés próbálkozások környékén nézünk szét, mert akadt jócskán olyan tervezet, mely többet ígért a szinopszis alapján, mint amennyi tényleg megvalósult belőle.

Kezdjük rögtön a közelmúlt emlékeivel: idehaza alig pár hete mutatták be a Terminátor: Sarah Connor krónikái (Terminator: The Sarah Connor Chronicles) című akciósorozatot, melynél talán ecsetelni sem kell, hogy mi okozta a hatalmas füstöt: természetesen James Cameron filmjei, a Halálosztó és a Terminátor 2.: Az ítélet napja. A Jonathan Mostow-féle harmadik rész említése minden bizonnyal már kisebb hisztériát váltana ki a rajongókból, talán épp ezért nem is csoda, hogy Josh Friedman, a T-sorozat készítője a 2. és a 3. mozifilm közé helyezte történetét, s a napjainkra már halott Sarah Connort állította előtérbe.

Természetesen egy ilyen brandnek tévéformátumban is kutyakötelessége volt, hogy sikert arasson, azonban, aki az erős marketinggel megtámogatott bombakezdés után pezsgőt bontott, az valóban nem látta az egyre dermesztőbb folytatást. Az első benyomások láttán sokan gondolták úgy, hogy nekik egy életre elegük lett a tévé dobozába kényszerített terminátorokból, így a folytatásra a 15 millió fölötti nézettség előbb a felére, majd szép lassan a harmadára zsugorodott.

A rajongók szerencséjére azonban a Fox csatorna úgy gondolta, hogy a John Connor anyukáját üldöző monstrumok megérdemelnek egy második esélyt, vagyis egy második évadot, más kérdés, hogy a nézők száma tovább apadt, s ma már az is nagy szó, ha 4 millióan látják az aktuális részeket. Érdekesség, vagy éppenséggel papírforma, hogy nálunk az egymillió fölötti kezdő nézőszámot követően a Terminátor-széria egy másik sorozat ismétlésével szemben is csak szűken tudott győzedelmeskedni. Miután a kikapott egy Született feleségek-ismétléstől is, az RTL nem hezitált, lekapta a képernyőről, holott pár nappal előtte még Andy Vajna producerrel beszélgettek a Reggeli-ben, hátha a kis plusz promó dob valamit a gyatra nézettségen. Látható tehát, hogy a TV2 mellett az RTL is tud mellényúlni, mert ez a sci-fi inkább későbbi sávban él meg.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közelmúltban a tévések által a legjobban várt projektek közt ott volt a Dollhouse, Joss Whedon (Buffy, Angel, Firefly) új sorozata, hiszen erről a tervezetről már egy éve cikkeznek, promók tucatjai jelentek meg a premier előtt, sőt, a főszereplő, Eliza Dushku (Tru Calling) még le is vetkőzött, hogy a lapok vele foglalkozzanak a rajt előtt. A széria február 13-án 4,72 millió nézővel nyitott az USA-ban, és ennél mindenképp többet vártak. A premier után szinte mindig esik a nézettség, itt is ez történt, de a harmadik epizód már csak 4,13 millió embert érdekelt az Egyesült Államokban. Dushku mindenestre optimista, csak annyit kér, hogy még pár epizódnyi türelmet adjanak a nézők, mert a hatodik-hetedik rész környékén felpörög majd a sorozat.

Remake-re várva

Nem csak a filmek feldolgozásait, hanem a sorozatok remake-jeit is hatalmas várakozás szokta megelőzni: természetesen, aki 2008-as példát akar elővenni, az csakis a Knight Rider-rel kezdheti, melynek felettébb érdekes sorsa volt, fura pályát futott be. Eleinte több stúdió, egymással párhuzamosan is Knight Rider-mozfilmben gondolkozott (az apropó ismeretlen, hiszen az eredeti sorozatot követő egyéb próbálkozások egytől-egyig megbuktak), majd az egyik tervezetből egy kétórás tévéfilm valósult meg, melyet, akárcsak a Terminátor-ból készült sorozatot, 2008 első hónapjaiban mutattak be.

A látvány nem elég

Ez a kétórás film, tévés zsargonnal szólva úgynevezett backdoor pilotként funkcionált, kvázi tesztmenet volt - és a közönség érdeklődése alapján döntötték el az NBC csatornánál, hogy szükségük van-e a sorozatra. A 13 millió néző ereje egyértelmű volt, az NBC lelkesen meg is rendelte a Knight Rider-sorozat első 13 részét az őszi évadra. Kreatív szempontból azonban egyes vezetők zűrősnek érezték a tévéfilmet, s a rajongók sem feltétlenül repestek láttán az örömtől, így egy merész ötlettől hajtva felkérték a Halálos iramban című film íróját, a Las Vegas című sorozat alkotóját, Gary Scott Thompsont, hogy gondolja újra az eredeti sorozat remake-jét, hogy az egyszerre tartsa meg a régi szellemét, s legyen vállalható és friss 2009-ben.

Thompson újragondolta, mondhatni az egész felvezetést sutba dobta és - akárcsak a tavaly véget ért Las Vegas-ban - itt is a látványra próbált odafigyelni a "jó csajok és verdák"-alapelvet követve. Azt már nem tudni, hogy a közönség a tévéfilm okozta csalódások, vagy a thompsoni változtatások miatt, de a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta az alakváltó KITT iránt, így a széria szinte premierje pillanatában megbukott.

Robinsoni magány

Hogy ismét csak egy idei példát hozzunk fel, nem szabad kihagyni a Robinson ismert története alapján készült Crusoe című sorozatot, mely a klasszikus könyv feldolgozása mellett, azzal kecsegtette a nézőket, hogy a kardozós-romantikus kalandfilmek világát hozza vissza a sorozatokba. A régóta hanyagolt műfaj azonban, talán az eldugott időpontnak is köszönhetően, nem nagyon hatotta meg a nézőket, hiába vetettek be a készítők a mellékszerepekben olyan neveket, mint Sam Neill vagy Sean Bean.

Persze a "nagy füst - kis láng"-effektus nem mindig a sorozat hibája. Pár napja már beszámoltunk arról, hogy közel sem mindegy, milyen időpontban kerül valami adásba, elég csak arra gondolni, hogy itthon nem sok minden élne meg a Barátok közt, a Heti hetes vagy a Doktor House ellen, bármennyire is izgalmas, humoros vagy eredeti.