Csiszár Jenő visszanéz

A napokban töltötte be az ötvenet. Hívta bulizni a Heti hetes, de nem ment el. Elmondja, hogyan történt szakítása az RTL-lel, és mesél arról is, hogy december 24-én reggel, egy e-mailben jelezték neki, hogy nem kell többet a TV2-nek. A Mokka egykori arca most boldog, mert hobbiját kötheti össze a munkával. Interjú Csiszár Jenővel.

Sokat főztél korábban?

- Igen, sokszor, de egy lépéssel feljebb akartam jutni. Baráti társaságban dicsérték a főztömet, a fokhagymás, rákos spagettimet, például. Lehet, hogy megöregedtem, de jó, ha finomat főzök, jólesik, ha dicsérik, amit főztem, ha elkérik tőlem a receptet.

És hogyan lett mégis műsor egy utazásból?

- Krasznai János producer barátom javasolta, hogy vigyünk el magunkkal két kamerát és egy ministábot, nem kerül túl sokba, és vegyük fel azt, hogyan utazunk, mit, miből főzünk. Így is lett, noha Sandro, aki nem egy médiabohóc, mint én, nagyon idegenkedett a gondolattól, hogy tévéműsor készüljön, mondván, hogy ő nem egy bazári majom, nem egy tévés kakadu, hanem egy komoly séf, de végül mégis meggyőztük. Négy fő utazott velünk, és amikor visszanéztük a felvételeket, láttuk, hogy csak jót lehetett forgatni: ha Olaszország a díszlet, a háttér, az már nem lehet szar. Egy kisbusz ment, és egy személyautó, nem volt nagy felhajtás.

12 rész lesz. Mennyi idő alatt vettétek fel?

- Három hét volt az út, húsz tartományból tízet bejártunk májusban. Nem volt egy előre kitalált, szigorúan megírt valami, egy kellemes, kulináris roadmovie lett belőle, szerintem izzadságszag nélkül. Még Sandrónak is tetszett, holott ő eredetileg csak Salernóba akart utazni, hogy egy díjat vegyen át mint az olasz szakácsszövetség egyik elnöke.

A visszajelzések milyenek?

- A sajtóvetítésen a kritikus újságírók is többször röhögtek, és lelkesen megették, amit főztünk Azóta nézettségi adatok is vannak, nagyon jók, állítólag. Épp tegnap mondták nekem, hogy kiviszik majd egy tévés vásárra, mert más országban is vetíthetik, a helyi gasztronómiai csatornán.

A Digisport hogy jött a képbe?

- Tudták rólam, hogy sportbuzi vagyok, így megkeresett Juni György (volt Telesport-főszerkesztő - a szerk.). Szeretem a sportot nézni, olvasni, csinálni, szeretek beszélni róla. Felhívtak, hogy lehet, hogy lesz a Digi tévének egy sportcsatornája, és érdekel-e a BL? A Bajnokok Ligája? Hogy a fenébe ne, mondtam. Olaszországban fizettem is a meccsekért, itthon is vadásztam, épp hol adják ezeket a találkozókat. Hogy a hobbimért még pénzt is kapok, az pedig nagy ajándék. Azóta sok szakértővel beszéltem, és elkezdtem másként látni a meccseket. Ez persze nem meglepő: ebben az országban mindenki ért a focihoz.

Melyik a kedvenc csapatod?

- Nem csapataim vannak, inkább játékospárti vagyok. Szeretem az Atléticót, Forlán miatt, a Realt a zseniális, de szerény Raúl miatt, a Barcelona pedig a szellemisége miatt vonz, ráadásul régen Johann Cruyff volt a kedvencem. A Manchester például nem volt szimpatikus, ahogy Cristiano Ronaldo sem: remélem, miatta nem mellőzik majd Madridban Raúlt! De sorolhatnám az olasz csapatokat, kedvelem egyszerre a Milant, az Intert, a Fiorentinát - utóbbiban van is egy barátom. A Juventust egy ember miatt csípem, nekem rokonszenves Del Piero.

És Como? Milyen ott a foci?

- Mivel éltem ott, figyelem a női kosáreredményeket, a vízilabdát, a futballcsapatot. Utóbbi elég szar, mit mondjak. Mellette, ha van egy kis időm, akkor kimegyek Milánóba egy jó meccsre. A kinti haverok mindig szereznek jegyet, ha arra járok.