Biosz után 24, Simpson család, Drót

Október végén, egy szociológiaprofesszor bejelentette a Harvard Egyetemen, hogy a jövő tanévben egy egész kurzust indít a Drót című tévésorozatról, illetve az abban megjelenő társadalmi problémákról. Nem ez az első ilyen eset, a 24-et például jogi egyetemen elemezték, a Simpson család nyomán pedig bibliaórákat tartottak az Egyesült Államokban, illetve Nagy-Britanniában. Megkérdeztünk pár hazai tanárt, mi a véleményük arról, hogy egy tévésorozatból is lehet tananyag.

"A Drót többet tett azért, hogy megértsük a városi szegénységet kialakító rendszert, mint bármely nyomtatott tanulmány" - lelkendezett a Harvard belső újságjának az egyetem szociológiaprofesszora, William J. Wilson. A tanár jövőre egy komplett kurzust is indítana a tévésorozatról, amely Baltimore bemutatásán keresztül, szociológiailag hitelesen tárja fel az amerikai társadalom lényegi problémáit.

Máshol - bár nem ilyen magas presztízsű intézményben - is volt már rá példa, hogy a diákok pár kreditért inkább sorozatokat nézzenek, ahelyett, hogy a tankönyveket bújnák. A Georgetowni Egyetem jogi karán például A 24 törvénye címmel indult kurzus 2007-ben, ahol a nemzetközi jogot a 24 tükrében vizsgálták.

A rendhagyó tanórák fő célja az volt, hogy megismertesse a hallgatókkal a terrorizmus elleni jogi lépések széles tárházát. Ahogy az egyetem tájékoztatójában állt: "A kurzus segít megérteni az Egyesült Államok hazai és nemzetközi terrorizmusellenes törvényeit, azokon a szükséges és néha kétségbeesett lépéseken keresztül, melyeket a 24 forgatókönyve vázol fel."

A hallgatóknak javasolták, hogy az előző évadokat nézzék meg DVD-n, a friss részeket pedig kövessék figyelemmel a tévében. A kurzust így a 24 eredeti adásidejéhez igazították, hogy a hallgatókban még friss legyen az élmény. A jelentkezőktől elvárták a tanórákon való aktív részvételt (vagyis a hozzászólást az egyes részek kapcsán kibontakozó vitákhoz), valamint egy körülbelül huszonöt oldalas dolgozat leadását.

Bár iskolai tananyaggá konkrétan nem tették, de hasonló, oktató jellegű kezdeményezés volt az anglikán egyház 2007-es akciója, amikor is a Simpson család epizódjait kezdték el vetíteni a kenti egyházmegye templomaiban. A cél az volt, hogy a misékről elmaradozó tinédzsereket valahogy visszacsábítsák az egyház kötelékébe - amire szükség is volt, hisz a 16 éven aluliak száma a kétezres években folyamatosan csökkent a szertartásokon.

Jogszerűen a terrorizmus ellen

A rendhagyó bibliaórákhoz az útmutatást az egyházmegye egyik ifjúsági munkása, Owen Smith írta meg, Mix It Up with The Simpsons címmel. A könyvben Smith párhuzamot von a bibliai történetek és a sárga família kalandjai között: amikor Bart türelmetlenül várja Ropi bohóc szereplését, az szerinte olyan, mint mikor a keresztények várják Jézus eljövetelét.

Mit gondolnak a magyar tanárok?

Gonda Sándor magyar-történelem szakos tanár - aki mozgókép- és médiaismeretet is tanít a halásztelki Bocskai István Református Középiskolában és a Majosházi Református Általános Iskolában - jónak tartja a felsorolt példákat, de komplex kurzust csak a felsőoktatásban tudna elképzelni. "Középszintű oktatásban csak fakultáció keretén belül működne, általános iskolákban pedig kivitelezhetetlen lenne egy ilyen módszer. Ennek oka az, hogy az elemiben akkor találkoznak elsőre sok fogalommal, évszámmal és névvel, hetedik osztálytól pedig sok új tantárgy is beköszönt, nehezebbé téve a már meglévők tanulását. A tantárgy ráadásul könnyen veszíthet komolyságából, a tanulók életkori sajátossága miatt" - magyarázza.

A Pasaréti Gimnáziumban és az Első Óbudai Általános Iskolában tanító Kovács Csaba szerint viszont épp az általános iskolás korosztály az, amelynél sikerrel lehet alkalmazni egy hasonlóan szemléltető, élményszerű módszert - az egyetemi szinthez kissé komolytalannak tartja, hogy sorozatok alapján értessék meg a tananyagot a hallgatókkal. Szerinte a fikciós műsorok - természetüknél fogva - hiteltelenebbek is, mint egy valós tanulmány. Azzal Gonda is egyetért, hogy "az írói (rendezői) szabadság néha a tárgyi tudás ellenében mozog", ezért is lenne helytelen, ha például a Rákóczi-féle szabadságharcot A Tenkes kapitányá-n keresztül oktatnák a gyerekeknek.

Bibliai példa

Dobrovits Réka óraadó magyartanár szerint nem feltétlenül baj, ha egy tananyagként használt alkotás, kissé eltávolodik a tényektől: "Ha épp az a cél, hogy a valósággal vessük össze, akkor kritizálni is megtanuljuk. Úgy gondolom, azt senki nem kérdőjelezi meg a tanárok közül, hogy az élményszerűség jól hat, egy történet köré csoportosított adatok (például törvények) ragadósabbak" - mondja. Arra a kérdésre, hogy magyar sorozatra felépítve is el tudna-e képzelni egy hasonló kurzust, a Bors-ot hozta fel példaként, amellyel a háború utáni történelem- és társadalomszemléletet lehetne jól bemutatni.

Dobrovits és Gonda is felemlegeti a Szomszédok-at, amely pedig a nyolcvanas, kilencvenes évek magyar társadalmáról lehet egy tükör. Gonda azonban mégiscsak a dokumentumfilmekben látja a legtöbb lehetőséget, amelyek - objektivitásra törekedve - több tantárgynál is alkalmazhatók. Szerinte egy hasonló kurzus esetében az is fontos, hogy "hol van az adott iskola, mert például vidéken nem annyira kézenfekvő a háztartásonkénti internet, ha arról van szó, hogy otthon mindenki megnézi az anyagot, és az órán pedig beszélnek róla".