Ördög Nóra: Inkább csapatjátékos vagyok

Több középdöntőn túl van már a Csillag születik, vége felé közeledik a verseny. A mostani mezőnyről és a show-val kapcsolatos élményeiről beszélgettünk az egyik műsorvezetővel, Ördög Nórával, de István Dániel bekapcsolva maradt mikrofonjáról, beszólásairól, az amatőr színjátszásról és a Mónika-show-ról is esett néhány szó.

Volt egy kisebbfajta botrány István Dániellel és a bekapcsolva maradt mikrofonnal. Téged mennyire bántott, amiket rólad mondott?

- Egyáltalán nem bántott. Rólam nem is mondott olyan sértő dolgokat, de ha így lett volna, akkor sem hiszem, hogy megbántódtam volna. A legelső gondolatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy "uramisten, de jó, hogy ez nem velem történt meg". Ha, mondjuk, a Reggeli-t nézzük, ahol négy órán keresztül bent ülsz a stúdióban, és a híradószünetekben is rajtad van a mikroport, természetesen ott is vannak olyan privát beszélgetések, amelyeket nem a nagyközönségnek szánunk. Ott is előfordulhatott volna, hogy olyan műsorvezetői beszólások mennek ki, amiknek valaki nagyon nem örül. Látom a Danit magam előtt, ahogy áll a stúdióban, évek óta ugyanaz a verkli megy, nyomja a konfokat, és egy helyben állva végig kell néznie ugyanazokat az embereket, mint több éve, csak épp más szituációban. Teljesen magától értetődő, hogy itt elhangzanak privát mondatok, mert hát neki ez a munkahelye - ha valaki, mondjuk, a csavargyárban dolgozik, ott is beszélget egy csomó mindenről a kollégákkal, csak éppen nincsen rajta mikroport. Dani nagyon peches volt, én inkább sajnáltam őt, amiért belekeveredett ebbe a szituációba.

Sokat dolgozol Stohl Andrással - vele milyen a viszonyod?

- Abszolút jóban vagyunk. Persze nem járunk össze mindennap kávézni, de amikor egy-egy műsor alkalmával összetalálkozunk, akkor azért fontos, hogy amúgy is meglegyen az összhang. Azt gondolom, mi most már egy jól összeszokott páros vagyunk, jókat tudunk együtt ökörködni. Ezek a szombati napok, amik már reggeltől próbával telnek, mind nagyon szórakoztatók - jól érzem magam Bucival, és szerintem jól kiegészítjük egymást.

Milyennek látod a Csillag születik mezőnyét az előző szériáéhoz képest?

- Én nagyon szerettem az első szériát is, de azt gondolom, hogy ez a mostani sokkal jobban egyben van, valahogy jobban klappolnak a dolgok. Sokkal kiegyensúlyozottabb a mezőny, színesebb már a legelejétől kezdve. Két évvel ezelőtt is erre törekedtünk, de nyilván ez több mindentől függ, és mi is tapasztaltunk egy csomó mindent időközben. Az első széria egészen ösztönző hatással volt a nézőkre, így a második show-ra már sokkal többen jelentkeztek, nagyobb merítést tudunk mutatni. Más szempontok alapján is válogattunk, de azt hiszem, ezt a csapatot most sikerült nagyon jól összeállítani.

Szerkesztői feladatokat is ellátsz a műsorban. Mik a konkrét teendőid?

- Most épp itt ülök egy irodában, az adásmenetet véglegesítem. Gyakorlatilag én is benne vagyok abban a szűk csapatban, amely elkezdte ezt a műsort megálmodni, felépíteni, kitalálni, mi hogyan legyen - nyilván egyeztetve az összes többi részleggel, amely részt vesz ebben a dologban. Ez a tartalmi "főhadiszállás", ahol most ülök: itt alakulnak ki az olyan típusú döntések, hogy mi kerüljön bele a műsorba, a show-ban ki mit adjon elő - nyilván ezeket folyamatosan egyeztetjük a szereplőkkel és a felkészítő tanárokkal. Közösen döntjük el azt is, hogy mi legyen a háttérkép a LED-falon, milyen ruhában legyenek a fellépők, gyakorlatilag tehát az összes részfeladatba van egy kicsi beleszólásom. A műsor felelős szerkesztőjével, Schiwert-Takács Lászlóval együtt írjuk az adásmenetet: az élő show-k napján ebből dolgozik a százötven fős stáb, ezt kapják meg az asszisztensek, kameramanok, a vezérlőben dolgozók és a rendező - szóval elég nagy felelősség, mert ha elszámolom az időket, abból nagy gond lehet.

A saját konferanszaidat, kommentárjaidat is te írod?

- Igen, a nagy részét, bár ezekből viszonylag kevés van az idei szériában. Az előzőhöz képest ez is egy újítás, nem annyira porondmesterként vagyunk jelen, sokkal inkább együtt élünk a produkcióval. Persze felkonferáljuk a dolgokat, de nem a klasszikus módon, egy szál mikrofonnal a színpad közepén - inkább a háttérből irányítunk, ami egyébként egy nagyon kellemes állapot, sok spontán reakciónk is lehet. Itt halljuk ugye először a zsűri véleményét, és itt látjuk azt is, hogy a versenyzők erre miként reagálnak, ezek nagyon izgalmas pillanatok.

Nem volt még szó saját műsorról?

- Inkább csapatjátékos vagyok, nem szeretnék most önálló műsort. Ahhoz sokat kell még tanulnom, érnem, mind a személyiségemet tekintve, mind a szakmai tapasztalatom terén. Majd egyszer talán eljön ennek is az ideje.

Szerkesztőként dolgoztál a Mónika-show-ban, a Moziklub-ban vagy a Havazin-ban is. Melyik volt a kedvenc?

- A Csillag születik a csúcsa mindennek. Szerkesztői szempontból is érdekesebb egy élő show-műsoron dolgozni, hisz ez a legnagyobb kihívás, a legösszetettebb munka. Ez egy nagyívű dolog, amire már nyáron elkezdesz készülni, és végigviszed egészen karácsonyig. Nyilván egy Mónika-show vagy egy Moziklub klasszikusabb szerkesztési feladatokkal jár: évekig megy a műsor, bizonyos periódus szerint készíted az adásokat, nincs az az érzésed, hogy egy nagy esemény részese vagy.

Van olyan műsor, amelyet ma már nem vállalsz?

- A Mónika-show-ra gondolsz? Abban az adott pillanatban én ott voltam a legjobb helyen, rengeteget tanultam az alatt a három év alatt, amit ott eltöltöttem. A televíziós szakmáról - bárki bármit mond - a talkshow-kból lehet a legtöbbet tanulni. Imádtam a csapatot, és nagyon jól éreztem magam!

Szülővárosodban, Mórahalmon egy amatőr színtársulatban játszol. Milyen darabokat visztek színre, milyen a hangulat?

- Most épp Csiky Gergely A nagymamá-ját játsszuk, de egyébként teljesen változatos a repertoár. Évente körülbelül egy darabot szoktunk elkészíteni, ez a mi tempónk. Inkább a csapat összetétele az, ami érdekes: a rendezőnk az egyetlen, aki profi színházi szakember, így aztán ki tud belőlünk hozni profinak mondható produkciókat. A színészek közül senkinek nem ez a hivatása, a szüleim és a nagymamám is benne vannak a társulatban, csakúgy, mint a helyi pedagógusok, diákok, rendőrök - egyetlen kitétel van, hogy csak mórahalmi kötődésű ember lehet tagja a csapatnak. Egyébként 2000-ben alakultunk, augusztus 20-ra hoztuk össze az első nagyobb produkciónkat: ez Sík Sándor István király című drámája volt, nem a rockopera. Azóta játszottunk Móricz-darabokat (Sári bíró, Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Molnár Ferenc Ibolyá-ját, Gárdonyitól az Ida regényé-t - általában igyekszünk szórakoztató közönségdarabokat játszani.

Tévében, filmen vállalnál színészi szerepet?

- Én Mórahalmon inkább csak színészesdit játszom, ez nem jelenti azt, hogy igazából megy is, vagy hogy én ettől színésznek gondolnám magam. Egyelőre nem tervezem, hogy ezt komolyabb szintre emeljem, de ha érkezne olyan megkeresés, ami izgalmas, és amiről úgy gondolom, hogy a képességeimnek megfelelő, akkor lehet, hogy elvállalnám. De ezt is inkább csak a játék, a kihívás kedvéért.

Mórahalomról viszont nagy szeretettel beszélsz. A városi nyüzsgéshez vagy a vidéki élethez vonzódsz inkább?

- Igazából mind a kettőre nagy szükségem van, a kettő nálam kiegészíti egymást. Nagyon szeretem a budapesti nyüzsgést, én - sok vidékivel ellentétben - az első pillanattól kezdve jól éreztem itt magam. Borzasztóan bejött az, hogy mindig lehet nyitva tartó helyeket találni, hogy ha éjjel kettőkor éhezem meg, akkor is le tudok menni egy hamburgerért, szóval hogy nyüzsög az egész város. De nem élvezném ezt ennyire, ha nem lehetne néha visszavonulni valami nyugisabb helyre. Ha nagyon hosszú távon gondolkodom, akkor kicsit úgy képzelem el a családi életemet is, mint a gyerekkoromat: mi ugyanis Mórahalmon laktunk, de Szegedre jártam suliba - most sem Budapest belvárosában tervezem megalapítani a családi fészkemet, inkább valahol Budapest mellett.

Tévében mit szoktál nézni? Van kedvenc sorozatod?

- A nyomozós sorozatokat kifejezetten szeretem: ha a Helyszínelők-be bármikor belefutok, akkor simán ott ragadok a képernyő előtt, de a régieket is nézem, Columbo-t például nagyon kedvelem. Nem vagyok amúgy rendszeres tévénéző, mert nehezen kiszámítható, hogy mikor vagyok otthon - viszont ahogy hazaérek, rögtön bekapcsolom a tévét.

Magadat vissza szoktad nézni?

- Vissza, de egyébként nem szeretem. A kontroll miatt viszont nagyon fontos, csomó olyan dolog van, amin igenis tud javítani az ember, és nem baj, hogy ha látja.

Feltűntél a Playboyban: fogsz valamikor többet mutatni magadból?

- Nem szándékozom, azt hiszem, nekem ez volt a határ. Nem szeretnék tovább menni, legalábbis a mai fejemmel biztosan nem.