Több veszélyes helyen jártatok: volt olyan, amit inkább kihagytatok?
S. T. A.: Gépfegyveres al-Kasszám-fegyveresek egy csoportját is meglátogattuk korábban, reméltük, hogy tálib harcosokkal is forgathatunk majd. Több CNN-es haditudósító beszélt le róla, hogy a hegyekbe induljunk egy tálibokkal szervezett interjúra. Korábban a New York Times újságíróját így rabolták el, arrafelé tízezer dollárt ér a fehér ember, ha egy hadúr úgy gondolja. Tálib harcossal így nem beszélgettünk, de a volt tálib kormány külügyminiszterével és egykori tálib harcosokkal készítettünk interjút, ahogy Malalai Joyával is. Nagyon érdekes nő, a demokrácia harcosa, haduraknak és drogbáróknak nevezte az afgán vezetőket a parlamentben, legújabb könyve nemzetközi bestseller, állítólag esélyes a Béke Nobel-díjra, eddig ötször próbálták meg felrobbantani. Az interjút sem volt könnyű megszervezni Joya biztonsági intézkedései miatt: járműcsere, helyszínváltoztatás, ilyesmi.
Sérülések, betegségek mennyire kerültek el titeket?
CS. E.: Bolíviában a magaslati betegség mellé ételmérgezést is szereztem, kidőltem pár napra, Andrisnak meg egy szeg fúrta át a lábát Afganisztánban. De indulás előtt kaptunk mindenféle oltást, sárgaláz, hastífusz, kolera, vérhas ellen.
S. T. A.: Etiópiában a maláriagyógyszertől két nap kiesett, La Pazban a magasság jelentett gondot Eszternek, Gázában az én gyomromnak az, hogy halászhajóval kimentünk izraeli hadihajókat nézni. Amúgy mindig van nálunk gyógyszer, gyomorfertőtlenítő, ha baj van, akkor marad a keksz és a kóla light. De jól főztek mindenhol, ahol jártunk, kár lett volna kihagyni a helyi specialitásokat.
48 percet kell összevágni egy 2-3 hetes útból. Sikerül ez, nem marad hiányérzet? Nem szokott vita lenni?
CS. E.: Van egy munkamódszerünk, legfeljebb kis viták vannak. Elővágunk, szerkesztünk külön. Felosztjuk előre a jeleneteket. Ami lelkileg túl közel áll hozzám, azt a semlegesebb András vágja, és fordítva. Afganisztánban a magyar származású kapitánnyal felvett anyagot szinte biztos, hogy ő fogja vágni. Küldözgetjük egymásnak a részeket, kijavítjuk, rövidítjük, 80 százalékban egyetértünk abban, mi maradjon benne.
S. T. A.: Ráadásul az, hogy mennyit forgatunk, változó. Gázában 17 órányi nyersanyagból vágtuk meg a műsort. Tíz és húsz óra közti mennyiséget veszünk fel általában, Afganisztánban viszont legalább 25 órát forgattunk.
A család, szülők nem készültek még ki attól, hogy pár hét után már mentek is újabb távoli, néha veszélyes helyekre?
S. T. A.: Most rettenetes két-három hetet okoztunk nekik, de kezdik megszokni.
CS. E.: Az én családom elég edzett. Húszéves korom óta minden pénzem utazásra költöm, a szüleim Kambodzsához, Libanonhoz vannak szokva, de Afganisztán nekik is túl sok volt. Sms-ben tartottuk velük a kapcsolatot, miközben hol egyikünk, hol másikunk telefonja nem működött - volt, hogy épp a katonai zavarórendszer miatt.
András, a blogban írod, hogy a Bibliát forgatod. Vallásosak vagytok?
S. T. A.: Én hívő vagyok, mindennap olvasom a Bibliát. Afganisztánban nagyon jól jött a 91. zsoltár.
CS. E.: Hitem nekem is van, de nem kötődöm erősen a vallásomhoz. Sok helyen, amerre jártunk, könnyebb volt megérteni, mit miért tesznek, ha a hit felől közelítettünk. Ehhez elengedhetetlen, hogy tiszteld a mások hitét, legyen szó etióp ortodox papról, afgán mulláról, rabbiról Jeruzsálemben vagy éppen burmai buddhista szerzetesről.
Két részt még forgattok a Spektrumnak. Hol?
S. T. A.: Az egyik Nepál. A másik szervezés alatt, eléggé zárt ország, nem szeretnénk még elárulni.
Srí Lanka, Etiópia, Bolívia, Afganisztán után nem lenne jó egy nyugis, balatoni nyaralás?
CS. E.: Eddig nem tudott feldobni, de most úgy érzem, barátokkal nagyon élvezném a Balatont. Ami biztos, hogy az autóbuszos turistaút nem nekünk való!