Nézzünk pár újabb műsort! Fábry vezeti a Legyen ön is milliomos!-t mostanában. Látta?
- Nem láttam belőle egyet sem. Fábryt egy rendkívül tehetséges embernek ismertem meg, amikor a rádióban dolgozott. A kereskedelmi tévézés viszont őt is éppúgy bedarálta, mint mindenki mást. Az állandó harc a képernyőért, a népszerűségért felfalja az embert, az egyéniségét, a morálját, mindent.
Vágó Párbaj című műsora ment 2009-ben pár hétig. Mit gondol róla?
- Nem lenne tisztességes a részemről, ha bármiféle pozitív vagy negatív kritikát mondanék más munkájáról. Erről jut eszembe, egy bulvárlaptól hívtak tavaly, hogy mit gondolok Vágó műsorvezetési stílusáról. Megköszöntem, hogy megkerestek, de jeleztem, hogy nem szeretnék nyilatkozni, nincs erről véleményem. Tíz perc múlva hívott újra, de csak azért, hogy megtudja, i-vel vagy y-nal írom a nevem. Itt érdemes újságírói etikáról beszélni? Ez nem az ősidőkben történt, ez fél éve esett meg.
Celebes vetélkedők, show-k mennek manapság. Hívták ilyenbe?
- Igen, de ezek szánalmasak. Apámtól megtanultam több dolgot, például azt, hogy semmilyen tandíj nem drága, a kudarcból is lehet tanulni. A kettes számú axióma: nem azt kell nézni, mit nyerhetünk, hanem azt, mit veszíthetünk. Ha fölépített magáról az ember egy képet, egy viszonylag tisztességes arcot, akkor azt már ne rombolja le. Mit tud nyerni az ember, ha ügyetlenül krumplit pucol, leönti magát paradicsomszósszal és közben butaságokat beszél? Nézettséget? Nekem 25 év alatt volt valamelyest. Készpénzt? Mennyit? Árazzuk be? Húszezer, négymillió? Ha egy színész elmegy egy ilyen show-ba, elfogadom, az más dolog. Az is csak egy szerep. Én viszont mint Egri János mennék be, saját arccal, de nem teszem. Lehet, hogy bennem van a hiba, magasan van a mérce.
Könnyen lehet keresni félmilliót, egymilliót öt vacsorával. Nem számít a pénz?
- Egy bizonyos életkor után nem fontos az embernek. Nem kell minden héten új öltönyt venni, nem költözünk új lakásba, jól el tudok lenni. Megteremtettem egy biztonságos hátteret magamnak, így nem kell ilyen méltatlan dolgokba belenyúlnom. De hogy celebeket saját csatornájuk arra használjon fel, hogy gusztustalan szituációkban kiröhögteti őket, azt etikailag sem értem. A tévécsatornának miért jó, ha Kiszel Tünde gumicsizmában trágyát lapátol? Elvesztették az eszüket? Nekem efféle "bombaötlet" nem jutna az eszembe.
73 éves, láthatóan nagyon aktív. Mivel foglalkozik még a sport mellett?
- Millió dologgal. A CARE-programmal is, többek közt. Gyereketikai mozgalom, azon dolgozik, hogy gyerekek ne legyenek kihasználva, hogy 12 éves munkásgyereket ne alkalmazzanak, például épp játékgyárban. Ez egy nonprofit, karitatív intézmény, nemes dolgokért harcol, sok időmet leköti, de érdemes beletenni energiát. Azon ügyködünk, hogy ne lehessen veszélyes játékokat forgalmazni.
Ön nem csak tévében vezetett vetélkedőt, játékokat is kitalált.
- Akadt néhány levédett játékom. A Szereted az állatokat? ilyen volt. Minden kisgyerek szereti az állatokat, az állatképeket, ezeken keresztül pedig be lehetett mutatni élőhelyüket. Persányi Miklós segítségével hozzájutottam az állatkert archívumához, nagy kincs van ott. Igen, gyerekcentrikus vagyok, számos nemzetközi szervezetben ismernek és elfogadnak.
A Magyar Jégkorongszövetségnél már nincs munkája?
- Tíz évig voltam elnökségi tag, már mások vannak.
Emlékeznek önre a járókelők?
- A régi műsorokra is emlékeznek, de mostanában inkább a fordulatos Kanada-USA meccs a téma ismeretlenekkel, elemzik, visszamondják, amit tőlem hallottak. A hokidöntő után félméterenként megállítottak. A sport azért is fantasztikus, mert olyan eseményeket produkál, amelyeket a legjobb drámaíró sem tudna kitalálni.