Bőröndökkel a vébédöntőn - Egri Viktor sportos, utazós sztorijai

Ötfős sportriportercsapat utazik az MTV-től a dél-afrikai futball-világbajnokságra: Egri Viktor végig kinn lesz, Somos Ákos és Somos Zoltán a csoportmeccsekről, Gundel Takács Gábor és Faragó Richard pedig a második szakasztól kezdve tudósít. Pár héttel az év sporteseménye előtt a rutinos tévéseket korábbi utazásaikról kérdeztük: sorozatunk negyedik részében Egri Viktor mesél.

- Már az első külföldi utamon volt egy furcsa eset. 2000-ben, amikor az MTV sportosztályáról sokan elmentek a frissen alakult Sport TV-hez, az ott maradottak több lehetőséget kaptak, így én pár bajnoki után utazhattam a Hajduk Spit-FTC BL-selejtezőre. Amint a kommentátori állásba beültem, már jött is a ZDF munkatársa, bemutatkozott, mondta, hogy futballkommentátor lesz, küldik ide-oda, hogy ismerkedjen a közeggel, szokja a szakmát. Kérdezte, hogy beülhet-e mögém, hogy lássa, hogyan dolgozok - én meg fiatalabb voltam nála, ráadásul az első külföldi meccsem volt...

- Egy másik emlék, hogy a 2002-es vébédöntőn Knézy Jenővel voltunk Japánban, két kolléga meg Koreából jött, röviddel a döntő előtt szállt le a gépük, késett is, a szállásra nem volt időnk elmenni, így többhetes csomagokkal, nagy bőröndökkel mentünk a stadionba, hárman vittük kettejük csomagját. Ott néztek páran, mert vébédöntőre általában nem nagy poggyásszal megy az ember. Japánban amúgy sok új élmény ért: laktam öt napot olyan parányi, 5-6 négyzetméteres szállodai szobában, ahol annyi hely sem volt, hogy a bőröndöt kinyissam, azt is az ágyon kellett.

- Szintén Japánban, Sendaiban történt, hogy egy fedett sétálóutca egyik mellékutcájába betértem és egy kis étteremben ettem, én voltam ott az első európai, aki megfordult. Az akkor ott nagyon népszerű futballista, Nakata egyik évfolyamtársával találkoztam, ami azért nem különös, mert akkoriban a fél ország Nakata barátjának vallotta magát. Az étterem családi vállalkozásként üzemelt, az apa halászott, anya a konyhában dolgozott, a lány pincérkedett. Napra pontosan egy évre rá volt ott egy földrengés, összedőltek a házak, épületek omlottak össze. Sokan megmenekültek - de többször eszembe jutott az a kedves család, hogy túlélte-e.

- Kellemetlen emlék alig van. Három hete műttettem meg a szemem, de a 2008-as Eb-n, Svájcban még kontaktlencsés voltam, de hosszabb távon irritálta a szemem, a holland-francia után a szemüvegemet ott felejtettem a kommentátorállásban. Mikor visszamentem érte, nem volt meg sehol, ami Svájcban furcsa - olyan közbiztonság van ott, hogy ez szinte komoly bűnügynek számított. Amúgy a tájékozódás okoz néha gondot idegen országban, főképp, ha sietni kell. Gulyás Laci mesélte, hogy régen, például a mexikói vébé idején a kommentátorok mellett mindig volt segítő, aki intézte az akkreditációt, a szállást, az utaztatást, hogy csak a meccsre készülhessen a szpíker. Ma ez másképp van.

- Az ötfős Telesport-csapatból csak én leszek kinn egyedül, végig, 37 napot. Szakmai szempontból ez persze öröm, de ha a családot veszem, akkor nem olyan jó. Élettársam van, gyerekem, bő öt hétig nem látjuk egymást.