Horváth Éva: Napok alatt borult minden az Éden Hotelben

Az RTL Reggeli-jének korábbi arca, a Cool Live műsorvezetője a BeleValóVilág helyett inkább a Viasat3 ajánlatát fogadta el, és 2010 végén két hónapig forgatta Kolumbiában az Éden Hotel című realityt. Három hónapja várja vissza a kiutazáskor eltűnt bőröndjét, a sajtóhírrel ellentétben lajhár nem ugrott az ölébe, viszont annyira átvette a dél-amerikai életritmust, hogy három hét alatt sem tudta átvenni a magyar pörgést. Horváth Éva a szigorú, tanár nénis szerepről, a taktikázó játékosokról, a trópusi viharokról és régi pályatársakról.

Milyen újra itthon?

- Január 3-án hajnalban érkeztem, de fél lábbal még Kolumbiában vagyok. Hihetetlen, milyen hatással van az emberre az ország: én még az ég és föld között lebegek valahol. Lassan jó lenne lélekben is visszatérni Magyarországra, mert a napjaim szét vannak zuhanva. Korábban mindig precízen megterveztem napjaimat: lementem futni, utána intéztem a dolgaimat, az este pedig az edzőteremben talált, de most a felkelés és lefekvés ideje teljesen eltolódott, pedig már három hete itthon vagyok. Éjjel kettőkor kerülök ágyba, tíz után kelek, ami annak fényében félelmetes, hogy amikor az RTL Klubnál a Reggeli-t vezettem, ötkor már benn voltam a sminkszobában. Mostanában simán el tudok aludni délelőtt tizenegyig, régen ez elképzelhetetlen volt. Most a napjaim elcsúsznak valahol, nehéz visszavenni az itteni pörgést, életritmust, miután két és fél hónapot töltöttem egy idilli környezetben. Harminc fokból jöttem meg a magyar télbe: amikor mentünk a Menetrend-et forgatni, mínusz öt fok volt Nyúlon, vacogtam, fáztam. Nem is tudtak velem mit kezdeni, néha beültettek kávézókba, ahol csak azt kértem, hogy tekerjék fel a fűtést.

Kolumbia után Peruban is jártál.

- Két hónapom volt Kolumbiában, Cartagena különösen gyönyörű. Utána Peruban töltöttem nyolc napot, egy kinti ügynökség szervezte az utat: a Machu Picchu volt, ami legjobban megragadott. Olyan a légköre, olyan energiák szabadulnak ott fel, hogy örültem, hogy eljutottam arra a vidékre. Annál is szebb, ahogy a képeken látszik: esőben mentünk fel, utána hatalmas felhőkben álltunk, óriási szakadékok szélén, majd kisütött a nap. Semmihez nem hasonlítható élmény volt.

A kolumbiai forgatásba úgy kerültél, hogy az esti, Cool tévés BeleValóVilág-ot szánták neked, de a te Viasat3 felkérését fogadtad el. Vonzóbb lehetőség volt?

- Az RTL-nek a Menetrend-et forgattuk előtte, az külső gyártásban készült. Nem a csatornával volt tehát szerződésem, de elkértem magam az RTL-től a Viasat3 ajánlatát hallva. Csak a Reggeli idején voltam leszerződve az RTL-lel.

Ha már Reggeli: nem fájt, amikor 2010 áprilisában megszűnt az a munkád?

- Az ember életében mindig vannak ilyen változások, de ez tőlem független döntés volt, nem rajtam múlott, el kellett fogadni. Amúgy persze nyilván fájt, imádtam, szerettem a reggeli műsort, és közben egyáltalán nem viselt meg, hogy négykor kellett lkelni. Az adásokból, érdekes vendégektől nagyon sokat tudott tanulni az ember.

Erdélyi Mónikára cseréltek, de egy-két hónap után őt is leváltották. Egy hogyan esett?

- Soha nem nehezteltem rá. Megjelentek cikkek is erről, nekem is nagyon kellemetlen volt a helyzet, pedig nem nyilatkoztam róla. Ez felsővezetői döntés volt: amíg alkalmazott vagy, ott lebeg fejed fölött Damoklész kardja. Viszont akárcsak Kolumbiában, ott is volt egy összetartó csapat, akikkel együtt kávéztunk, töltöttük a reggelt. Egy kis család alakult ki, és ugyanez történt a Cool tévénél is: amikor az a csapat felbomlott, nagyon szomorú voltam. A médiáról azt tartják amúgy, hogy állandóan megy a fúrás, intrika, de én hálás vagyok azért, mert ezekből kimaradtam. Én nem vagyok ilyen ember, mindenkit szerettem: épp tegnap hívtam telefonon Orosz Barbit, de Leót is szeretem, nála volt a macskám. Néha pedig beütöm a nevüket a Hírkeresőbe, onnan is megtudom, mi van velük.

Már ha megtudod... Horváth Éva lajhárral barátkozik - állt egy cikk címében. Az ilyenen nevetsz?

- Azon derültem, hogy a cikkben az állt, ráadásul az én számba adva, hogy egy lajhár beleugrott az ölembe. Ilyenkor arra gondolok, hogy úristen, az emberek ennyire hülyének képzelnek majd, hogy ezt nyilatkozom! Már az óvodások is tudják, hogy a lajhár nagyon lassan mászik... engem pedig meglepett, és hopp, rám ugrott!

A Cool és az RTL után a Tv2-vel is szóba hoztak. Voltál végül megasztáros műsorvezetői válogatón?

- Voltam Megasztár-castingon, de oda is engedélyt kértem az RTL-től. Akkor szűnt meg a Reggeli, az RTL-nél épp semmi olyan nem volt a levegőben, amivel maguknál tarthattak volna, a sárga csekkeket pedig nekem is fizetnem kell. Az RTL teljesen korrekt módon elengedett még a konkurenciához is.

Mennyi munkád volt az Éden Hotel-lel?

- Négynaponta volt ceremónia, volt mellette "felkonfos" napom, de többször is be kellett bemennem a szállásra, a játékosok közé, meg ki kellett kísérni őket randira. Ott négynapos hetekben, turnusokban éltünk: ha két nap szabad volt, már mentünk is Cartagenába. Az utolsó tíz napban nem volt megállás, kemény volt, mert a hatalmas esőzések miatt sok mindent be kellett pótolni. Eleinte úgy alakult, hogy minden nap esett délután három és öt óra közt, de ezt tudtuk is, szinte lehetett vele tervezni. Utána jött egy időszak, amire senki nem számított: ránk szakadt a pokol, tíz-tizenöt napig szinte folyamatosan esett. A szállodában a házikóm leghátul volt, csatornázás persze semmi: térdig álló esővízben jutottam el a szállásomig, a közeli tavakból és a tengerből odamászott óriási békák és hatalmas rákok közt. Olyankor az áram is elment, a telefonommal világítottam a sötétben, hogy legalább eljussak a szobámig. A pocsék idő a stábra is rányomta a hangulatát, a technikának sem tett jót az eső, de az utolsó két hétben megjött a napsütés, meleg.

Két hónapig együtt lélegeztél egy tévés produkcióval: megszerettél játékosokat, kialakul kötődés egy szereplő és műsorvezető közt?

- Abszolút. De volt egy karakter, amit végig kellett vinnem az adás során, ez egy kicsit hidegebb nő, egyfajta tanár néni, aki fölöttük áll. Aki ismer engem, tudja, hogy nagyon közvetlen vagyok, ezért is volt furcsa, hogy a játékosok mondták később, hogy rettegtek tőlem, amikor bementem közéjük egy ceremóniára. De ez volt a feladat: ezek szerint sikerült megvalósítani. Volt, hogy kiesett egy játékos, és én is elérzékenyültem, nagyon kellett fegyelmeznem magam, hogy ne pityeredjek el. Noha a játékosok nem tudták, mi velük éltünk: jártam benn köztük, sokszor néztük őket a vezérlőből, a stábbal közös reggelik alkalmával mindig azok, akik előző éjszaka műszakban voltak, elmondták, hogy mi és hogy volt este. Velük kezdődött a napunk, mi ebben a realityben éltünk két hónapig.

Spontaneitást engedélyezett neked a műsor?

- Viszonylag kötött munka volt. Én többet vittem volna a karakterbe saját magamból, de ez a műfaj ezt a hidegséget követeli meg. Sokszor inkább lettem volna csipkelődőbb, fricskázóbb, vittem volna bele kis fanyar humort, de nem fért bele ez a kalandozás, tekergés, ami például a Reggeli-ben megvolt. Eddig főleg élő műsorokat csináltam, majdnem négy évig a Coolon, majd a Reggeli-t az RTL-en, most viszont mindent előre forgattunk. Eleinte furcsa is volt, attól féltem, hogy a leállásoknál kiesem a hangulatból. Ez a műsor viszont nem annyira a humorra, mint a drámára megy. A vége felkavaró, még mi is meglepődtünk, akik benne dolgoztunk - de erről nyilván többet nem mondhatok.

Villámcsapások, viharok hátráltatták a munkát. Számoltatok ezzel?

- A két hónapos forgatás elején volt egy durva eset, de a végén is becsapott egy villám, szikrázott minden. Másodjára is elszállt sok lámpa, kamera, de a technika nem szerette a sok esőt sem. A kinti forgatások viszont lenyűgözőek voltak, a borzasztó égszakadás közben is szépséges volt a Tayrona nemzeti parkban forgatni. Egy álló napig az ment, hogy hol lefedtük a kamerát az eső miatt, hol pedig levettük róla a ponyvát, mert pár percre elállt az eső. Addig takargattuk, amíg lement a nap, és nem is tudtuk felvenni, amit akartunk. Aztán volt egy imidzsklip-felvétel, egy folyó torkolatánál, a Karib-tenger közelében. Egy motorcsónakon álltam, de beakadt a propeller. Szóltak, hogy intsek, mert vesznek kamerával. Épp integettem, de miközben pózoltam, meglódult a hajó, én meg - ahogy a rajzfilmfigurák dőlnek el - beestem a hajóba, lábam meg az égnek állt. Csupa kék-zöld folt lettem.

Szót értettetek a helyi segítőkkel?

- A helyi arcok egy szót sem beszélnek más nyelven, sem olaszul, sem angolul nem tudtunk beszélgetni velük. Sok szót persze megtanultunk, így a kaják neveivel, köszönésekkel megvoltunk. A félreértések viccesek voltak, de fatális félreértések nem adódtak. Lakatos Márk is kinn volt, jól beszél spanyolul, ő is sokat segített a stábnak.

Ki az, aki sokáig jutott a műsorban? Mi a nyerő taktika egy ilyesféle realityben?

- Egy ilyen zárt közösségben nagyon jó színésznek kell lenni, hogy valaki úgy taktikázzon, hogy a többiek hetekig ne vegyék észre. Ha az egyik oldalra valaki valamit mondott, nem tudhatta, mit hall vissza később. Napok alatt borult minden az Éden Hotel-ben, annyira gyorsan változott a helyzet. Egyik nap utálta egymást két ember, de másnap már szövetségesek voltak. Igazi szerelem is kialakult.

Szex?

- Volt.

Egy vagy több?

- Több. A szükség nagy úr. Minden volt benne. De térjünk vissza a taktikára: nem lehet egy realityben sokáig hazudozni, mert a közösség az ilyet hamar kiveti magából. De volt, aki kőkeményen játszott, fel is vállalta a hazugságot - nem is csak azt, hanem mindent. Ő volt az egyik kedvencem. Az általános álláspont, hogy aki szürke egér, az megbújik a háttérben, az sokáig eljut egy valóságshow-ban, mert nincs balhéja. De aki nagyon szürke, az magányossá lesz, egyedül marad, és kiveti magából a csapat, mert nem tud vele mit kezdeni. Nekem a karakteres, nagyszájú, konfliktusos pasik és a nők tetszettek. Nem is kellett előhozni belőlük drámákat, ők szépen dolgoztak, maguk alakították a sztorit. Csépelték egymást, taktikáztak, jobbak voltak, mint ha felkészített emberek, profik mentek volna be. Ezek a mai fiatalok pedig nagyon rafkósak, nagyon rutinosak, mások, mint mi voltunk. Ahogy hozzáállnak az emberekhez, a párkapcsolatokhoz... kinn sokat gondolkodtam ezen.

A lányok tépték jobban egymást?

- A fiúknál is voltak konfliktusok. Klikkek voltak, ezek idővel keveredtek.

A celebeket szívató műsorok jó nézettséget hoznak. Most szép, de ismeretlen emberek lesznek szép környezetben. Nézni fogják a magyarok?

- Láttam, ott éltem benne, de teljesen más reality, mint amit eddig láttak itthon a tévézők. A környezet elképesztően szép, a szereplőink nagyon jók. Huszonnyolc fiú és lány szerepelt a műsorban, persze nem egyszerre: egészen mások a fordulatok, nincsenek nehezített feladatok, nem kellett csótányt enni, például.

Te is részt vettél egy szívatós műsorban, a Celeb vagyok-ban, amit Argentínában vett fel az RTL Klub. Miért mentél oda?

- Kíváncsian mentem, hogy megtudjam, miképp alakul át a személyiségem a nagy nélkülözésben, ha három hétig a szabadban élek, egy dzsungel közepén - jobban érdekelt ez, mint az, hányadik leszek a műsorban. Az első nap durva volt: amikor mentünk a szálláshoz, egy vízesésen kellett lemászni, kötéllel rögzítve. Előtte sokáig esett, megduzzadt a folyó, nekünk meg egy ötvencentis sávon kellett kötélen leereszkedni. Fulladásos halál rémképe fenyegetett, nem kaptam levegőt, ömlött a víz a fülembe, orromba, számba. Beakadt a karabiner, pánikba esem, elkezdtem letépni magamról mindent. Ez volt a legrosszabb, utána ehhez képest a többi könnyen ment.

Smink és meleg víz nélkül, a szabad ég alatt éltél három hetet, de nem nyavalyogtál, mint egy-két másik szereplő.

- Sokan mondták, hogy mennyit változtam az argentin dzsungelben, hogy milyen lazán bírtam, de én nem változtam semmit. A hétköznapokban én nem vagyok egy elkényeztetett királynő, természetes vagyok. A kolumbiai stáb is dicsérte a természetem, hogy nem látszott rajtam, ha feszültség, fáradtság volt: ha éjjel háromkor kellett forgatni, nem szóltam, tettem a dolgom.

Kivel lettél jóban a Celeb vagyok alatt?

- Sanyival, Győzikével, Mariannal, Patríciával, Somával.

Benkőt nem is mondod?

- Hmm... Ő más egy kicsit, mint mi vagyunk. Szórakoztató egyéniség, de nem mondanám azt, hogy összejárunk.

Előkerültek már az elveszett ruháid?

- A bőröndöm állítólag még mindig Kolumbiában pihen, egy konténerben. Ebben viszont nem nagyon hiszek, mert október 20-án veszett el, és lassan február van. Még azt sem tudni, hogy Santa Martában, Bogotában vagy egy hajón van-e épp. A nyári ruhatáram nagy része ott van benne.

Most milyen céljaid vannak?

- Kint nem futottam két és fél hónapig, de most például az edzőteremből jövök. A tervezett New York-maraton idén nem biztos, hogy menni fog, mert arra nagyon keményen kell edzeni. Itthon indulok félmaratonon: érzem, hogy az én sportom, a hangulat, a tömeg, amellyel haladsz, nagy élményt ad.